Szemészet, 1866 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1866-09-30 / 9. szám
67 68 mányveszteség lassankint mintegy 3'"-nyi hosszú hézaggá csökkent, mely nemcsak torzító nem volt, sőt közeli megtekintésnél vala csak észrevehető. A szabad pillaszélt alkotó rétegek helyét egy élesen határolt ‘/V'-nyi fehér fonat vagy csík foglalta el, a pillaszörök minden nyoma eltűnt, a határos érintetlen szemszőrök iránya legkevésbé sem volt változva, s sein a szomszéd bőrön, sem pedig a köthártyán csekély vékonyodásnál egyéb nem volt észlelhető. Az ugyanazon szemhéjon levő kisebb gumók, melyeknél nem jutotta dolog fekélyedésig, a gyógyulási 2 hét alatt szintén eltűntek nyom nélkül. Természetesnek fogják találni, hogy azon kellemetlen tapasztalás után , melyet ezen esetnél mind a kórismére mind a gyógykezelésre nézve nyertem, bizonyos kíváncsisággal néztem eléje a netalán ismét előfordulandó hasonló kórpéldánynak. Meg voltam ugyan győződve, hogy ezen kóralak a ritkaságok közé tartozik; de mivel előbbi időkből eszembe jutott konok pillabajnak egynémely esete, melyről tisztában nem valék, váljon a kórismében szintén nem követtem-e el tévedést, joggal reméltem, hogy a második észlelendő esetnem igen soká váratand majd magára. De ebben csalatkoztam, mert teljes hat év múlt el, s az ezen idő alatt észlelt 10 ezernél több beteg közül egyik sem mutatott aféle bántalmat szemhéjaiban, melyet másodlagos bujakórosnak lehetett volna tartani. Azonban ismételve láttam egyéneket, kiknél a fönt vázolt részleges pillaszörtelenség és a sajátságos alakú állományhiány az oki mozzanat kutatására ösztönzött. Bár ilyféle számos esetben nem sikerült is mindig a lefolyt másodlagos bujakór tárgyilagos jeleit egyik vagy másik testrészen bizton fölfedezni . mégis többnyire képes voltam, határozott adatokat nyerni, melyek a bujakór volt jelenlétét az egyénnél lehető biztosságra emelték. Ismételt tapasztalatok folytán idővel oly megállapított meggyőződést nyertem, hogy az illető egyén előtt, ezen egyetlen tünetből kiindulva , oly határozottsággal szóltam lefolyt bujakóráról, mint valamely embernek részletesen szoktuk megmondani a glaucoma ismeretes bevezető alanyi tüneteit, ha látidegén ütérlüktetést veszünk észre. De mint mondám , évek tűntek le, míg a kórfolyamat maga tökéletesen különböző alakban ismét szemem elé került. 1865-ki őszszel volt, midőn M. A. 35 éves, felső magyarországi földbirtokos felső jobb szemhéjának idült bántalma miatt hozzám folyamodott. Ez esetben a kórisme meg volt állapítva, úgy szólván, még mielőtt a beteg előttem helyet foglalt volna; noha a szemhéj külemo az első esetbenitől lényegesen elütött. A beteg szemhéj feltünöleg vastagodott, ugyanis mintegy 3 szór vastagabb volt mint az ép baloldali, s csak hiányosan mozog; a küibőr sötét-piros, alatta több szerfölött tágult visszér látható. A szemhéj felületének mintegy közepén 2 borsónagyságú gumó mutatkozott, melyek mind alakjukra mind összeállásukra nézve az úgynevezett chalazionhoz hasonlítottak. A szemhéj egész szabad széle, a belső szemzugtól a külsőig, mint emlitém, háromszorta vastagabb a rendesnél, részint szennyes-sárga, részint sötét-barna pörkökkel födve, melyek könnyen leválaszthatók. Eltávolítások után az egész szemhéjszél a külbőrtől kezdve egész a köthártyáig egy kiterjedt piszkos fekélyfelületet mutatott, melynek közepe egyenetlen, szélei pedig fodrosán elroncsolvák, szalonnásak, pirosas beszűrődött övtől környezvék. Tölcsér alakú mélyedés sehol sem volt jelen; egyes részek többé, mások kevésbé vájultaknak mutatkoztak, de átalában nem hatottak mélyre, noha a szémhéj vastagodása s a pillaszőrök tökéletes hiánya mellett a jelenlevő állományveszteség mélységét alig lehete pontos mérték szerint becsülni. A köthártya bársonyszerüen meg volt duzzadva és mérsékelten választott ki nyákot. A beteg állítása szerint a baj már 3 hónapnál tovább tart, s szorgos ápolás és gyógykezelés daczára még legkevésbé sem javult. Fájdalmat jóformán nem érez, de a gyarapodó eltorzulás aggasztja. Miután a bántalmat bujakórosnak állítottam, megvallotta a beteg, hogy mind ő maga mind orvosai szintén annak tartották, a miről az elömutatott számos vény is tanúságot tett. Ezekben highalvag és hamiblag, hamiblag és highalvag szerepelt legtarkább változatosságban. A kórelőzményekből említendő, hogy 1847-ben buja :óros fekélyei voltak tagján és környezetében , melyek 3 hónapig fönnállván orvosi segély nélkül meggyógyultak. 1849-ben ismét bujafekély volt jelen, mely hasonszenvész által 6 hét alatt meggyógyittatott. 1859-ig állítólag semmiféle baj nem mutat kozott. Ezen évben jelenkeztek először éjjeli csontfájdalmak mindkét alszároni göbökkel (Tophus). Ezek hamiblag használata alatt eltűntek , nemsokára azonban a felső végtagokon s különösen mindkét kulcscsonton ismét jelenkeztek. A bal kulcs csont még most is vastagodott. Garatbántalom valamint küteg sohasem volt jelen. A beteg szemhéjbántalma kezdetéig, mint említők, hasonszenvi szereken kivül csak hamiblagot vett volt; higanyt állítólag az utolsó 3 hó alatt használt először, még pedig mindannyiszor a baj szembetűnő rosszabbodásától követve. A hamiblagot jól tűri, s mint mondja, úgyszólván tökéletesen rászoktatta magát, de a szembántalom ellen semmi ha tással sem látszik lenni. Ennélfogva részint ezen szer megállapított sikertelensége miatt, részint pedig mivel a betegnek bőre föltünőleg fakó, száraz sőt némely helyeken pergamenszeríi tapintatú volt, a Zittmann főzettől már hatalmas izzasztó erejénél fogva is reméltem sikert, s ezen gyógymódot azonnal el is kezdettem a beteggel. A főzetet régi vényalakja szerint rendeltem, és szorosan ügye! tem az életmódra és eledelre, az utóbbit nem szorítván nagyon meg. A szer különösen a bőrre hatott, bár jelentékeny bélürülések is álltak be. Már az ötödik napra eső első szünetkor félre nem ismerhető javulás mutatkozott a fekély külemében, mit maga a beteg is örömmel elismert. A pörkök kisebb mennyiségben képződtek, a szélek fodros külemüket elvesztvén, vékonyodni kezdtek, a fekély feneke egyenletesebb és tisztább lett, s így haladt a javulás szemlátomást előre, miglen 20 nap lefolyta után a szemhéjszél tökéletes behegedését meg lehete állapítani. A heg itt is egyenesen futó csak kissé homorú fonatot képezett, melyben a csak kevéssé vékonyodott bőr és köthártya egybeolvadtak. A pillaszőrök minden nyoma eltűnt, valamint a chalazion-féle gumóknak is. A szörtelen szemhéj feltűnő volt ugyan, de oly kevéssé torzító, hogy a beteg azonnal a Zittmann-féle gyógymód bevégezte után Bécsbe mehetett, fontos ügy miatt magas körökben megjelenendő. Textornak ismeretes ezombnyaktörés-járványa jutott eszembe, midőn nemsokára az épen vázolt kóreset gyógykezelése után egy második jutott észlelésem alá. Folyó évi január 6-án, midőn gyöngélkedésem miatt szobában kelle maradnom s így a gyermekkórházat sem bírtam meglátogatni, ez intézet segédorvosa 13 éves leányt küldött hozzám, hogy gyógykezelési rendeletemet írásban küldeném meg neki. A roszúl táplált s nem jól kifejlődött leány szembaját kivéve, állítólag egészséges. Szembántalma pedig kettős t. i.
