Szemészet, 1866 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1866-06-24 / 6. szám
43 44 liet rá vonatkozólag használ, feljogosítva érzem magamat egy határozott mag jelenlétet feltenni, mi az egyén kora által (melyben a hályog képződése előtt, is a mag némileg megkeményedni szokott [NucleosclerosÍ8 adultorum]), már amúgy is igen valószínűvé válik. Egyszersmind tudjuk, hogy igen lágy kéregállománynyai együtt csak kisebb mag szokott előjönni. Midőn továbbá a szivárványhártya lötyögéséröl éspedig mint oly tünetről szól, melyből talán a hályog folyékonyságára lehetne következtetni, igen keli helyeselnem a kételyeket, melyeket erre nézve önnön maga ellen felhozni nem tartózkodik. Azok szerint, miket én a folyékony hályogról tudok , ez a szivárványt igen is rezgésbe hozhatja saját mozgékonysága által. de egyszersmind oly nagy mértékben tolja azt előre, hogy ön azt minden esetre megemiiti vala, ha esetüukben jelen lenne. Hogy a folyékony hályog némeiy esetekben felszívódás utján későbben kisebb, azaz laposabb lesz, s így a szivárványhártya hátsó támpontja elesvén, ez a jellemzetes mozgást mutathatja, igaz, de ily stádiumban a sorvadt hályog megvastagult tokjával oly jellemzetes egy képet nyújt, hogy leírása szerint távolról sem lehet itten ily állapotot feltennem. De az egyszer elfogadott puha kéregállomány (kisebb maggal) mellett maradván, a t. szaktárs úr azon második véleménye tökéletesen helyes, hogy ilynemű puha hályog 6 évig történt átváltoztatása igenis némi felszívódással párosul, minek folytán a lencse laposabb lesz, s így a szivárvány lötyögésct vonhatja maga után, mint azt valóban túlérett (überreif) hályog mellett minden nap észleljük. Erre vonatkozólag igen szerettem volna, ha t. ügytárs úr említést tesz arról, hogy van-e jelen az úgynevezett hátsó csarnok , hogy észrevenni-e t. i. a szivárványhártyaszél ismeretes árnyékát a tokon (Schlagschatten) vagy sem , mert biztosak csak ez utón lehetünk arra nézve, hogy a szivárványhártya lötyögése a lencse haladó sorvadásának köszönhető-e, vagy más ok idézte-e azt elő. Ha hátsó csarnok vagy épen nincs jelen, vagy nem feltűnő nagy, akkor mindig attól kellene tartanunk, hogy a szivárványhártya lötyögése talán az üvegtest hígított állapotából ered, mi nemcsak a műtét szerencsés befejezésére, hanem még a sikerült unitét utáni jóslatra nézve is annyiban igen fontos szövemény, a mennyiben a higitott üvegtest rendesen mozgó homályokkal párosúl, melyek a hályog kivétele után megmaradván, nagy látzavart okozhatnak. Hogy a jóslat, a mint azt emiiteni méltóztatik, ily hályogoknál nem a legkedvezőbb, érthető részint a higitott üvegtest könnyebben megeshető nagyobb elöeséséböi még a műtét első vagy második időszakában is, részint a műtét után fennmaradó mélyebb homályokból, végre azon táplálási zavarokból is, melyeket ily hályog mellett az érhártya kisebb nagyobb területén találunk. Miután a láttér netáni hiányairól említést nem tetszett tenni, teljes joggal következtethetem, hogy a működés vizsgálata minden tekintetben kedvező eredményt nyújtott. A szemcsés állapot, mely mindkét szemen jelen van és bal oldalt már szaruposztót is idézett elő, a műtét utáni időszakra alkalmasat rósz befolyással nem lesz, de mindenesetre oly mütétmódot javasol, mely a nyomkötés alkalmazását hoszszabb ideig nem teszi szükségessé, mert tapasztalásomból tudom, hugy ily szemhéjak a nyoinkötést visszahatás né.kill csak rövid ideig bírják eltűrni. Ha a felhozott mozzanatokat most összefoglalom , hogy t. i. túlérett vegyült hályoggal van dolgun . , hogy annik nagyobb része fellágyult kéregállományból áll, a mag pedig kis mennyiségre reducáltatott, hogy némi gyanú az üvegtest összeállására nézve ki nem zárható, hogy továbbá minél kisebb szaruseb tanácsos, mely gyors behegedésre hajlandóbb mint az, melyet karély metszés á.tal szoktunk létrehozni, hogy végre a nyomkötés erélyes és hosszú ideig való alkalmazása nem igen javalható: nekem úgy látszik, hogy jelen esetben a szivárványh irtya-metszés -el egyesített vonalmetszés a legalkalmat isabb mütétmód leendő Ha ezen vonalmetszés a szaruhártya szélén belől mintegy l"'-nyira és 3,/a',<-nyi hosszra I a kellő óvatosság és szabatossággal eszközöltetik, ha ezután a szivárványhártya metszés nem — a mint azt szándékozni méltóztatott — egész a sugár szeléig, hanem csak is a seb elhelyezéséig történik meg, úgy rémeiéin, hogy a lencse kitakarítása magjával együtt nagy nehézséggel nem járand. Ilyen korlátolt ' szivárványhártya-metszés, mely egy megfelelő szaruhártyaszél I fennmaradásá val párosul va van, a legalkalmatosabb eljárás arra nézve, hogy magunkat a netalán mégis higitott üvegtest előesése ellen biztosítsuk,|Termeszetes, hogy a műtét 4-ik időszakában, midőn t. i. a kanalat szükség esetére a lencse hátsó kéregállománya s a hátsó tok közé bevisszük, igen óvatosan kell bánni, nehogy ily müfogás áltai a tányérszerü gödröt repeszszük meg s így ugyanazon veszélyt ne idézzük elő, mit a* említett metszésmód által már kikerülnünk sikerült. Nem kételkedem, hogy ilyen hályog, lebenymetszéssel is szerencsésen távolitható el a szemből, és pedig mind szivárványhártya-metszéssei mind a nélkül is. A szi várványhártyametszést lebenymetszés mellett csak úgy vélem helyesen felloghatni, hogy a nagyobbitott iáta a lencse kitakarítását még kisebb lebeny mellett is elősegíti ott, hol ez a láia nagyobbitása nélkül vagy épen nem, vagy csak nagy zuzódással sikerülne. Jelen esetben kisebb karélyt gyorsabb és biztosabb behegedés érdekében szándékozik képezni, a szivárványhártya-metszést pedig azért hozzáadni, hogy a kisebb karélyiyal járó veszélyt, kiegyenlítse, vagy is nehezebb és azért kártékony exeresist elkerüljön. De részemről óvakodnám ily esetben, hol az üvegtest összeállásáról legalább biztos tudomásunk nincs, s a hol kisebb karélyiyal amúgy is czélt érek, a vágást oly igen környileg a tülkhártyai szegélybe e,helyezni, mi által az üvegtest előesése minden esetre könnyebbittetik; hanem előnyt adnék olyan vágásnak, mely e határon legalább ‘^‘"-nyivai belől esnék. Végre igen döntő ily kérdésnél a segéd megbízhatósága. Ha tökéletesen begyakorolt segéd nem áll rendelkezésünkre, kényes esetben inkább vonalmetszést csinálunk, hol az egész műtét alatt csupán saját kezünkbe kell hogy bizzunk, s a mellett még kezdetétől végéig rögzíthetjük a szemtekét. G-raefeuj vonalmetszését saját tapasztalásomból még alig ismerem (eddig csak két esetet mütettein áltaia); nem is tudhatom, előnyös lehetne e az előadott esethez hason ó körülményeknél. Prosoroff. Különféle gyógyszerek hatása a köthártyára. Dr. Prosoroff számos és kimeritő kísérletben, melyeket tengeri nyulakon vitt végbe, tanulmányozta górcső által észrevehető azon változásokat, melyeket a különféle — úgynevezett összehúzó — gyógyszerek a köthártyán előidézni szoktak. Hogy összehasonlíthassa az egyes gyógyszerek hatását egymáshoz, mindegyikből egyenlő mennyiséget tett egy-egy obon vízbe- t. i. 5 széniért. Egy ilyen töménységű pokolkö -oldat volt az első gyógyszer, raelylyel kisér.etet tett; a hatás, azaz a köthártyán létrejövő élettani vá tozások, minden 1/« órában górcső által vizsgáltattak meg oly módon, hogy a köthártya felületéről a fölhám rétege hályog! üvel levakar tatván annak elemei górcső alatt tanuíináuyoztattak Kiderült eképen, hogy az első két órában a fe hám főrészét ruszint kerekded, puffadt, zavaros bennékü sejtek tették, melyekben 1, 2 sőt 3 mag is találtatott, részint hasonló, zavaros bennékkel ellátott tojásdad sejtek, részint új sejtednek a mag szétválásától kezdve egész új sejtek tökéletes képződéséig, mi mint átmenet a geny képző esőhez fogható fel. Két óra múlva mindezen elemek s nagy mennyisége a genytekecskéknek volt jelen ; 3 óra múlva pedig az egész levakart felhámréteg csupán geny te kecskékből állott. Hasonló eredménye volt a Dcuterochlordu u hydraryyn, Sulphas cupn ct zinci, Tanninum, Plumbum aceticum és Accias plumbi basicus alkalmazásának, valamennyien bizonyos idő ura va genyt képeztek. Ellenben a Kuli nitricum, az Műmén és Kuli cirbonicum nem adtak geny k pződéstre, hanem csak szabad magvak megjelenésére alkalmat.
