Szemészet, 1865 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1865-11-26 / 11. szám
87 88 előbb a bal, 3 nappal későbben még a jobb szemen is megint vissza, és pedig oly mértékben, hogy a beteg pár nap múlva közelről mindenkire ráismert. H. azután nem látta a beteget és igy nem tudta követni a reczeg- és látidegdombcsán előfordult változásokat. Mikor a beteg 2 hónappal későbben hozzá jött, nem ismert rá, olyan jó színben volt, s nevezetesen szive tökéletesen működött. Látereje egész az utolsó 14 napig egyre növekedett , de most már állandó maradt. Mindent némi ködben lát, látereje körülbelül Jaeger mintatáblái 20 számát i csak két lábnyi távolságra képes elolvasni. Semminemű szem j üveg nem javítja ezen látképességet. A környi látképesség j (excentrische Sehschärfe) aránylagosan csökkent. A láták már felényire szükebbek, még mindig 2'" átmeéröjűek és némileg lomhák. A tülkhártya nem oly fehér mint előbb, a reczeg visszerei még mindig igen teltek, üterei nyilván szélesebbek. A jobb látidegdombcsa igen kicsiny , sorvadt külemü, tojásdad, i egy hegyes és egy tompább véggel, sárgás-szürke és igen hala- | vány, éles határral. A bal idegdombcsa nagyobb a jobbnál, szintén tojásdad alakú, de kevésbé hegyes véggel, színre és határára a balhoz hasonló. Még időről időre jönnek elő a fájdalmak a nyakszirtben, ritkábban a homlok táján s még a szemekben is, ha ezeket erőlteti; különben egészséges. H. taglalván az eset kórisméjét, mindenek előtt sajnálja, hogy az előrement súlyos betegség mivoltát tökéletes biztossággal meghatározni nem lehet, de bár nem zárja ki egészen a gerincz-agykérlob (meningitis cerebro-spinalis) lehetőségét, mégis a kezelő sebész hagymázról szóló állításában annál inkább gondol megnyugodhatni, mert akkori időben ugyanazon vidéken járványosán uralkodott a hagymáz. Annyi bizonyos, hogy akkor midőn H. a beteget látta, vérszegénységen kívül más tünetek nem igen voltak jelen. A későbben fellépő fejfájdalmak olyan kis fokuak voltak, hogy ezekből lényeges anyagi változásokra a koponyaüregben, legalább olyanokra, melyek a mórt magok után húzták volna, következtetni nem igen lehetett. A reczegüterek bedugulása (Embolie der Central ártérié), mire a szemtükörkép leginkább emlékeztetett, már azért ki van zárva, mert mind a két szemen fordult elő a baj ; hasonló körfolyamatról a szemüterekben (art. opthalmicae) az ép érhártyakeringéssel szemközt nem lehetett szó. Ezek szerint nem marad egyéb, mint feltenni, hogy a roppant vérszegénység és a szívműködés feltűnő gyengesége folytán a reczegüterek oldalnyomása sokkal erőtlenebb volt, mintsem hogy a különben rendes szemteke belnyomását legyőzhette volna; abból következnék mind az üterek üressége, mind — a vis a tergo hiányozván —- a visszerek nagyobb teltsége. Ezen eset igy magyarázva nagyon hasonlit ahhoz, melyet Glr aefe Alfred közölt, csak azon eltéréssel, hogy ez utóbbiban bár igen kis de számos érlöktetések (160) voltak jelen; de a jelen eset azért még inkább jogosítja az említett magyarázatot, miután bágyadt és lassú szivlöktetés mellett az üterek oldalnyomása még csekélyebb lesz, mint kis és gyors szivlüktetés alkalmával. A jóslat bár igen óvatosan, még sem egészen kedvezőtlenül hangzott, szem előtt tartva, hogy a táplálás emelése által valami javulás még remélhető volt, és továbbá emlékezve G r a e f e azon szavaira „hogy rögtön támadt megvakulásuál még a fényérzés tökéletes hiánya legalább sem zárja ki egészen az első hetekben a helyreállítás lehetőségét“. Főjavalatnak tartotta a táplálást, mely által a szív működését erősíteni s következőképen az üterek oldalnyomását emelni törekedett, hogy ez a teke belnyomása legyőzésére képesittessék. A beteg jó ételeket kapott, nyers és sült húst, erős levest:, tejet, kávét, tojást, bort és azonkívül kinahéjat. {Miután belső koponyabajt biztossággal kizárni nem lehetett és az eset annyira kétségbej ejtő volt, bel- j söleg még hamiblany, külsőleg higanykenőcsöt rendelt H., de | ezeknek nem tulajdonit semmi kedvező hatást. Gr aefe Alfred hasonló esetében a glaucoma elleni javait szivárványmetszést kitűnő sikerrel gyakorolta, hogy ez által a különben rendes de aránylag nagyobb belnyomást csökkentse ; H. ezt igen helyesli, sőt őszintén sajnálja, hogy ezen esetben nem követte példáját, mert meg van arról győződve, hogy a korán véghezvitt műtétéi a látideg és reczeg táplálását gyorsabban helyreállította és így a még kisebb fokú sorvadást akadályozta volna, mely a beteget most még is finomabb munkára képtelenné teve. A járványos agy- és gerinczkérlobnál észlelt szembetegségek, (Augenkrankheiten bei Meningitis cerebro-spinalis epidemica). Mosler greifswaldi tanár kórodáján 27 eset észleltetett; 4-et kivéve, mindannyian meghaltak. — Dr. Schirmer ismételve vizsgálta szembajaikat, s következőket talált. A legtöbb betegnél mindjárt az első napokban hurutos köthártyalob mutatkozott, s mindig csak a héjakra szorítkozott. Azen esetekben, a hol átalános küteg is volt jelen, hol tehát a köthártyalob a küteges folyamat kifejezésének tartathatott , az már igen korán lépett föl. Ha pedig a betegség későbbi szakában keletkezett, vagy a már létező hurut takárba ment át, ez mindig összeesett azon idővel, hol a betegek már eszméletlen állapotban lévén, szemhéjaikat be nem csukták, por s egyéb más idegen test tehát akadálytalanul a szem belsejébe hathatott. Schirmer tehát azt hiszi, hogy az e bajnál föllépett hurutos takáros köthártyalobnak oka idegen testben keresendő. A mi a szaruhártyát illeti, Niemeyer azt állítja ugyan, hogy a szaruhártyalob igen gyakori kísérője e betegségnek, hogy nagyobbára genyedésbe s elmállásba megy át, s hogy ez az agyalapján fészkelő genyes lobnak tovább vitele által származik. Schirmer nemcsak saját tapasztalatai alapján, hanem maga Niemeyer füzetkéje szerint megczáfolja e véleményt, bebizonyítván, hogy egyrészt a szaruhártyalob nem fordul elő oly gyakran mint hiszik, s legalább nem gyakrabban mint átalában azon bajoknál, melyeknél a rendellenes beidegzés következtében a szemhéjak hosszabb ideig nyitva tartatnak, erőműves sérelmekre tehát bő alkalom nyílik, mint p. hagymáznál, közönséges agyvelőlobnál s. t. b. Mig tehát Schirmer a köt- és szaruhártyalobot csak közvetett összeköttetésbe hozza a járványos agy- és gerinczkérlobbal, ettől közvetlenül függőknek állitja az e betegségeknél észlelt izomhüdéseket, látideg és reczeglobot, szivárvány- s érhártyagyuladást. Nagyon tanuságos e részben a következő eset. P. M. 24 éves márt. 17-én a kórodéba felvétetvén, a járványos agy- és gerinczkérlob átalános tünetein kívül a bal felső szemhéjt emelő izomnak hüdését mutatta, kötliártya rendes. Egy nappal későbben az oculomotorius összes ágai kis fokban büdötteknek mutatkoztak. Márt. 2Ü. tökéletes hüdés. A kórisme csupán a szem állásából, s mozgási akadályaiból tétetett, mert a nagyobbára eszméletlen beteg, kettős látásáról fölvilágositást nem nyújthatott. Márt. 22. a beteg szemtükörrel megvizsgáltatott. A bal látideg piros sávosán duzzadt, a környező reczeghártya szintén sávosán beszűrődött, edényei tekervényesek s elfátyolozottak. Jobb oldalon szintén látideglob, reczeglob nélkül. Schirmer kísérlet kedvéért calabárt alkalmazott, s a láta oly tökéletesen húzódott össze, mint rendes szemnél, a mit onnét lehet magyarázni, hogy a szemrekeszbeu elágazó idegszálak még működési képességgel birtak, mig az oculomotorius központi része már tökéletesen hüdve volt. Két nap múlva a régi látatágulat ismét visszaállott. Mártius 26-áu a bal külső egyenes izom (nerv. abducens) szintén hüdött volt. Mártius 27. a jobb szemen ii látatágulat. A köthártyák mindkét oldalon duzzadtak. Mart. 29-én a beteg meghalt. A bonczolat a föntemlitett leletet igazolta, a mennyiben az agykérlob mindkét látidegre s a bal oculomotorius s abducens-re tovább szállitottnak mutatkozott. Ez volt a Greifswaldban észlelt 27 eset közül az egyedüli, melyben látideglob előfordult. Schirmer ezen kívül a szomszéd Loitz nevű városkában 3 beteget vizsgált, kik a járványos agy- és gerinczkérlobon szerencsésen átestek, de a betegség folyama alatt vakok lettek. Mind a három esetben a már lefolyt szivárvány s érhártya lobnak kórisméje tétetett. Schirmer végre joggal figyelmezteti orvostársait, hogy a járványos agy- és gerinczkérlobnál a szemet különös figyelmökre méltassák, nehogy, ha már a beteg szerencsésen életben maradt, gyógyíthatlan vakság legyen szomorú sorsa. (Zehender Kiin. Mon. Bi. Ag.) — fSSÍ — PEST, 1S65. KHÓR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJA HAN. (Dorottya-ntcza, 14. szám).
