Szemészet, 1865 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1865-08-27 / 8. szám
Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 35-dik számához. Hirschler Ignácz tudortól. 8-ik szám. Vasárnap, augustus 27-én. 1865. Tartalom: Ujképlet az agyban. Hemiopia. Hemiplegia. Halál. Bonczlelet. — Látompulat és mór. — Irodalom. Die Pflege der Augen im ge sunden und kranken Zustande, nebst einem Anhänge über Augengläser. Von Dr. P e r d. Arit. Ujképlet az agyban. Hemiopia. Hemiplegia. Halál. Bonczlelet. A szóban levő kóreset több tekintetben igen érdekes, nevezetesen azért, mert a gyakorló orvos belőle azon meggyőződést merítheti, miszerint a láteröben mutatkozó tünetek azok, melyek legbiztosabban nemcsak az agybeli baj kórisméjéhez de egyszersmind jóslatához is vezetnek. A betegségnek oly időszakában, midőn ez még igen ártatlannak látszhatott — s tettleg is egy gyakorló orvos által annak nyilváníttatott —, mikor a beteg nemcsak szokott fárasztó munkájától el nem állott, de magát egyátalában betegnek sem akarta tekintetni: már akkor, mondom, a látzavar minősége a legkisebb kétséget sem engedte arra nézve, hogy egy az agygyurmában fészkelő ujképlettel van dolgunk, s hogy a betegnek élete közvetnül van veszélyegtetve. Ezt már a beteg első megjelenésekor mind Dr. Baruch orvossegédem mind t. magántanár Юг. Korányi előtt állitám, mely utóbbi ügytársat az érdekes tünetcsoportozatok szorosabb vizsgálatának érdekében felszólítottam. Sajnos, hoy a betegség későbbi időszakában, gyengélkedésem folytán szemtükörreli vizsgálatok nem történtek, melyek kétségen kívül napról napra növekedő változásokat az idegdombcsa külemében mutattak volna. De más oldalról épen igen tanuságos, hogy a szemtükrözés nemleges lelete daczára, csupán a működési eltérés rendszeres elemezéséből igen határozott kórisme, mind a látzavar mind az okozó agybántalom minőségére nézve lehetséges. Figyelmeztetem a t. olvasókat az e számban kivonatban közlött Graefe egy előadására, amelyben a jeles mester 3 kórisméi és különösen jóslati támpontra utasít t. i. 1) a működési zavar minősége 2) az idegdombcsa mivolta, 3) a lefolyás. A jelen esetben a második pont egészen hiányzott, legalább akkor, mikor alkalmam volt a beteget vizsgálni; ezen hiány azért semmiben sem zavarta a tünetek közti összhangzást; biztosan várhattam, miszerint a baj utóbbi kifejlődésével az idegdombcsai változások fellépendnek, mely várakozásom jogosultságáról a bonczlelettel szemközt annál kevésbé kételkedhetem, miután az abban leirt idegmegvastagodás s keményedés nemcsak egyszerű sorvadási tünemények — mint a közönséges központi mórnál előfordulni szoktak —, de alkalmasint meg egy tovább vezetett másodlalagos idegdombcsa-kórfolyamat jelenvoltát több mint valószínűvé teszik. * * * К. M. 63 éves, nős, erős izmos testalkatú, jól táplált egyén ezelőtt állítólag sohasem volt beteg. Foglalkozására nézve bolti szolga lévén, munkássága nagyobbára áruczikkeknek föl s lerakodásában állott. Bachusnak igen nagy kedvelője volt ifjú korától fogva, 4—5 itcze bort ivott naponta, de a pálinkát sem vetette meg, azonban — mosolyogva mondja a beteg — a szeszes italok neki nem árthattak, mivel annyira megszokta, hogy bármennyit ihatott, anélkül, hogy legkisebb kellemetlenséget érzett volna. A nemi ösztön nem csökkent, oly jól s kitartóan elégitheti azt ki, mint ezelőtt. Emésztése mindig jó volt, csak szokványos székrekedésekben szenved évek óta. Fejfáj da 1 mai sohasem voltak. Alvása mindig jó volt. Környezete, nevezetesen ura igen megbízható eszes s pontosnak mondja. 1865 febr. 14-én jött először hozzám azon kéréssel, hogy jobb szemét, mely egészen vak lenne, gyógyítanám meg. A baj eredetét a beteg következőkép adja elő: két hét előtt azt vette észre, hogy jobb lába gyöngébb a másiknál, s hogy a járásnál maga után kell mintegy húznia; csakhamar jobb felső végtagját gyöngébbnek érzette mint a balt, s végre febr. 10-én fölébredvén- azt találta, hogy a jobbra eső tárgyakat nem látja, s mivel ö azon véleményben volt, hogy az ember jobb szemével a jobb, bal szemével a bal oldalra eső tárgyakat látja, jobb szemét allitotta a megbetegedettnek. A láterő vizsgálata azonban mindkét szemet majdnem egyformán, bárnem egyfokuan, betegnek mutatta. A balszemmel ugyanis Jäger mintáinak 6. számát, a jobbal csak 4 sz. olvashatta. (-}- 20 üveg segedelmével), de mindkét szem mel csak akkor bírt olvasni, ha igen balfelé tartotta a könyvet. Jellemző volt a láttér. Ha a beteg ujjamat központi irányban rögzité, bármelyik szemével felét látta ujjamnak tisztán (mintha ezt hosszában ketté vágták volna). A jobbszemen a láttérnek külső fele egészen hiányzott, míg minden más irányban rendes kiterjedésű volt. A határvonal a még meglehetős láterővel biró s a teljesen érzéketlen reczeghártyarész közt oly szabatos s kellően meghatározott volt, hogy a láttérnek leigazolása legkisebb nehézségekkel sem járt, tökéletesen szabályos félköralakot mutatott, legfőlebb azon eltéréssel, hogy e félkörnek függőleges átmérője kissé balra esett a közpoúttól. A balszem e n megfordítva állott a dolog, hiányzott a láttérnek belső fele, azonban a határvonal itt oly élesen nem volt meghatározva mint a másik szemen, a mennyiben t. i. 2 ' befelé nagyobb tárgyakat homályosan még megláthatott, 2“ túl azonban mitsem látott. A hemiopia tehát e g у e n о 1- dalú volt, azaz mindkét szemen a láttérnek jobbra eső fele hiányzott. A 1 á t á к j ó 1 mozogtak. A közegek tökéletesen átlátszók. Mindkét szemen élettani idegdombcsa-vájulat ^physiologische Excavation der Papille). A bal látideg valamivel pirosabb mint a jobb. A jobb arczhomlok s halánték tájon a bőr sokkal ke V ésb é érzékeny, mint a másikon К о r á n yi tr. fébr. 16-án a beteget a tapintási körzővel vizsgálván, ugyanezt találta. A jobb végtagok mozgékonysága igen korlátozott. Nevezetesen az ujjaknak kiterjesztése lehetetlen volt, szintúgy az alsó végtagnak a csipizületbeni kellő meghajtása. A beszéd igen dadogó v о It, de azért megérthető, s a beteg elég jól fejezhette ki magát; hogy tán némely betűk vagy szavak hiányzottak volna neki, nem tapasztaltatott. A hallás rendes volt; az Ízlés, mint a beteg mondá, tompult. Az emlékező tehetség a baj kezdetétől fogva igen csökkent, s jellemző e részben a betegnek azon hozzám intézett kérése, hogy orvosi rendeletemet Írásban, adjam, mivel különben azt, mig hazajön, már^ elfelejtette. — Egyébiránt a beteg semmiről sem panaszkodott. Étvágya jó. Feje 8 SZEMESZET.
