Szemészet, 1865 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1865-07-03 / 7. szám
53 54 szabbodássaljáró rövidlátásban, tehát az érhártya részleges sorvadásában szenvednek, s ezen állapotnak nagy fontosságú kórtüneteként szerepel. A láta gyönyörű világítását gyarapítani lehet még az által, hogy a vizsgálandó szem látája és tülkhártyája közé kis fekete ellenzőt helyezünk. A lámpa világítás tárgyálatában végre még annak befolyása a szemorvos idejének beosztására s foglalkozásának berendezésére is érdemel némileg említést. A lámpavilágitás úgy szólván függenetlenekké tesz bennünket a nappali óráktól és az időjárástól; a lámpa képesíti a hires berlini szemészt, hogy házi rendelését az idegenek bámulatára, az éj beálltával kezdheti. \ jéglencse veleszületett helyhagyása. (Ectopia lentis congenita). 1862-dik évi április hóban mutattatott be nálam M. Zemplénmegyei földbirtokos 7 éves leánykája aggódó anyja által azon panaszszal, hogy a már legzsengébb korában észrevett rövidlátása évről évre gyarapodik, s most aggodalmat gerjesztő látgyöngeségig fokozódott. A sápadt, gyönge testalkatú leányka fejét kissé mellfelé konyitva tartja, az egyenesen beeső világot kerüli, s jobb szemén kifejlett széthajló kancsalságot mutat. Minthogy szemei gyöngesége folytán az olvasásban hátramaradt, a működési vizsgálat csak egyes betűk s eléje helyzett egyéb apró tárgyak megismerésére szorítkozik. Ezen vizsgálatból kitűnik, hogy igen nagyfokú rövidlátás van jelen, még pedig jobbra nagyobb mértékben mint balra, hogy azonban a beteg kisebb betűket is balra 2" , jobbra Vs"-nyíre meglehetős biztossággal megismer. Nyomosabb szemlélésre látni, hogy a sötétbarna színezetű szivárvány belső felében dombomnak, kisebb külső felében pedig laposnak mutatkozik, s hogy emennek táján a szemteke minden mozgásánál a szemrekesz világosan észlelhető rezgésekbe jő. Nadragulya-al becsöppentésére a láták két annyira tágulnak, s ekkor ablakvilágitásnál is észrevehető, hogy a lencse nem központilag, hanem be- s kissé fölfelé van helyezve a láta terében. Az oldalvilágitás ezen leletet meggyőző biztosságra emeli. A némileg füstszürke lencse mindkét szemben részarányosán akkép helyezett, hogy a látatérnek mintegy harmada ki- és lefelé szabadon marad. A lencse széle, mely a lencsementes és a nagyobb belső látarész között iv-alakú határt képez, sárgabarnás fémszerü szinben fénylik, s azon kerekséget tünteti elő, mely a rendes lencse egyenlítőjét illeti. A látának lencsehiányos részén, mint emlitém, a szemrekesz ismert rezgése mutatkozik. A Purkyné-féle lángképecskéket nyomozván, a lencsementes részben természetesen mindkét lencse-tükörkép hiányzik, mely a belső látatájon rendes módon észlelhető. A szemtűkörreli vizsgálat, még pedig egyszerű homorú tükörrel 4—10"-nyire, feketés szinben mutatja a lencseszélt, mely a látát a már említett 2 egyenetlen nagyságú részre osztja; ezek közül a kisebb külső fél élénkebb pírban tűnik föl mint a szélesebb belső. Ha 2-ik számú domborlencsét veszünk mint tárgyüveget, s szokott módon megfordított képben vizsgálunk, akkor edényeivel együtt a látideg látható ugyan, de tetemesen eltorzítva, mint rendetlen astigmatismusnál; a tárgyüveg bizonyos helyeztetésénél pedig ugyanazon edény kettősen látszik, midőn ugyanis egyszerre a jéglencsével, s a nélkül láttatik. Természetes, hogy mindig csak az egyik kép volt világos, a másik pedig homályos, a mit azonban a tárgyüveg közelítése vagy távolítása által önkény szerint megváltoztatni, illetőleg megfordítani lehete. Hasonló módon volt a dolog egyenes képben tekintve; némi nehézséggel bírtam ugyan a keskeny lencsementes részen át igen közelről homorú üveggeli javítás nélkül a reczeg egy részét látni; ha azonban a jéglencsén át akartam a szem mélyét szemlélni, 4 számú üveget kelle alkalmaznom javítás végett. Egyszemi kettöslátást (Diplopia monocularis) nyomozni a beteg zsenge kora miatt nem voltam képes, noha annak jelenlétét Glraefenek egy hasonló esete nyomán gyanítanom lehete. Ezen érdekes eset, melyet az olvasók az „Archiv“ 1-ső kötetének 345. lapján olvashatnak, tökéletesen hasonló az imént vázolthoz; ott azonban a beteg felnőtt leány voltl, ki alanyi adatok tekintetében az észlelőt mindenképen kielégíthette. Az én esetem amattól 3 körülmény által különbözik. 1) A láta nem mint Grraefe esetében két egyenlő, hanem egyenetlen félre van osztva, s míg ott a lencse az egyik szemben nemcsak be-, hanem egyszersmind kissé lefelé volt mozdítva, addig itt mindkettő részarányosán be- s kissé fölfelé van helyezve. 2) Jelen esetben egy finom, fehér, feszült fonalszerű szál húzódik részarányosán mindkét szemben az alsó lencseszéltől ferdén le- és kifelé, s a sugárnyujtványok táján eltűnik. Nagyfokú látatágulatnál ezen látvány léggömbhöz hasonló, mely kötél által rögzittetik. 3) Az én esetemben mindkét oldalt hátsó érhártya-öblösödés (staphyloma posticum) van jelen, még pedig a jobbszemben egyes szórványos sorvadási helyekkel az idegdombcsa környezetében. Ezen különbségeknél sokkal nagyobb t. i. kórjóslati jelentékenységünek látszott nekem azon elterjedt homály, mely vélekedésem szerint az egész lencseállományt illette. Azért nem késtem az anyának aggodalmamat nyilvánítani az iránt, miszerint lehetséges, hogy gyarapodó homályosodás következtében műtétre kerülend a dolog. Ezen aggodalmam azonban nem valósult. Azóta t. i. kétszer láttam a gyermeket, utoljára f. évi junius hóban, s a fönt leírt viszonyokat egészen változatlanul találtam. Az igen értelmes gyermek azóta, a tetemes nehézségek daczára, magyarul s francziául olvasni megtanult, szabadabban tartja fejét, s észleleteit jelesen bírja közleni. Mint mondám, minden régiben maradt. A szemek képe tágult látán át mind ferde világításnál, mind a szemtükör megfordított képében egyike a legmeglepőbb látványoknak, melyeket mindeddig tapasztaltam. A jelenleg 9 éves gyermek balszemmel a Jager-féle táblák 20-dik számát 8"-nyire olvassa; l'-nyi távolra csak nagy nehezen; 5-dik számot l'/V'-nyire, 4. számú homorú üveggel 3"-nyire. A minden távolságra erősen széthajló szem igen gyönge láterejü, s nagy betűket is csak nehezen ismer meg. Az anya biztossággal állítja, hogy a gyermek a szálloda ablakaiból az átellenes kereskedési czímeket olvasta, min maga is bámult. Ez nyilván csak ama keskeny lencsementes látarészen, tág látával s az alkalmazkodási tehetség erőltetésével történhetett. Egy-szemi kettős látás minden tüneteit tagadta ; ezt különben a nem látatág szemeket tekintve annál inkább ki lehete zárni, mivel a lencsementes látatérnek netalán létrejövő képei ily nagy-fokú rövidlátásnál olyannyira környi fekvésüek, hogy ily nemű látzavart nem okozhatnak. Öröklési kórhajlamot, vagy akármely fejlődési gátoltságot nem bírtam fölfedezni. Villaingyógyászat a szemizmok büdösénél, Dr. Benedikt (Archiv X. 1.)' 27 esetben tett észleleteit közli, melyek őt a folytonos áram alkalmazására nézve részleg egészen új eredményekre vezették. Ezen hüdések gyógyítására nem szükséges s többnyire nem is lehetséges a hiidött izmokban rángásokat előidézni. A gyógykezelésnél átalában a szem izmok idegeinek nem közvetlen, hanem a háromosztatú idegtől visszahajlitott izgatása jő tekin-tetbe. Mert a gyógyulás többnyire csak akkor áll he, ha az alkalmazott villaminger aránylag gyönge, midőn is az izom összehúzódásának még nyoma sem észlelhető. Az ingerlési erély mértékét pedig a trigeminus érzékenysége adja. így Benediktnek egyik esetben 3 Daniell-féle elemmel kelle megelégedni, míg egy másikban 15 elemet volt kénytelen foganatba venni. Tehát nem természettani áramkacsról (Stromschleife) van szó, ha-7*
