Szemészet, 1865 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1865-06-05 / 6. szám
47 48 egészen más okokból véghezvitt műtét után terimbeles lerakodmányok gyorsabb felszívódása tapasztal tatott. Ezen észleletek csakugyan mind helyesek, de még sem látszanak elegendőknek, műtevési eljárást a priori oly betegségnél igazolni, mely, mint tudva van, egyéb és enyhébb gyógykezelés által is majdnem biztossággal megszüntethető. Graefe babérjai, az angol szemészeket úgy látszik, nem hagyják nyugodni. Ugyanezen betegségben már az üvegtest megcsapolását is megkisérlették, mely eljárást azonban maga Marsdin is ellenez. Ennek alkalmazása a posteriori sincs fényesen ajánlva, mivel szerzője eseteinek leírásánál eléggé becsületes, hogy a hamiblagot, vasat s egyéb szereket el nem hallgat, miket ő a műtét után betegeinek a gyógyítás tökéletesitése végett adagolt. Egyetértünk vele abban, hogy ezen többnyire rossz táplálkozással járó bántalmakban a higany használatát ellenjavalja. Terhesség alatt ismétlődő mór. Lawson (Opht. Hospit. Reports IV. 1) következő esetet közöl: Egy 45 éves nő, 9 gyermek anyja, nyolczadik terhességének 2-ik havában vette észre először látereje csökkenését, mely is terhessége végéig folytonosan gyarapodott, úgy hogy végre még nagy tárgyakat sem volt képes megkülönböztetni. A szülés után azonnal látni kezdett, látereje a tejelés alatt mindinkább helyre állt, s három hónap múlva már ismét bibliáját olvashatta s varrhatott. így tartott ez két évig , mig újra terhességbe esett; ismét a 2-ik hóban kezdődött a látgyöngeség, mely végre ugyanazon fokra jutott, mint a 8-dik gyermeknél. A szülés után a javulás sokkal kevésbé volt szembetűnő s sokkal lassabban haladt, mint először, még pedig a beteg véleménye szerint azért, mivel most gyengült egészsége miatt gyermekét nem maga szoptatta. Látereje csak annyira tért vissza, hogy az utczán vezető nélkül járhatott s ismerőseit megkülönböztetni bírta. Tizedik gyermekénél a vázolt kórroham ismét megjelent, épen úgy mint az előbbieknél a terhesség 2-ik havában, de sokkal nagyobb mértékben. Ezen terhessége alatt, még pedig 6-dik havában jelent meg először Lawsonnál. A jobb szemen fénysejtés sincs, a láta tág és mozdulatlan. Balra a kéz ujjait nem számlálhatja, a kezet 8"-nyíre látja , a láta tág, kevéssé mozgékony. Szemtükörrel vizsgálva az idegdombcsák kicsinyek, gvöngyszerüleg kékesfehéresek, a központi üterek fonal alakúlag vékonyodtak, a visszerek rendesnél teltebbek. Mint előbbi terhességei alatt, úgy most, Í3 fájdalmai vannak a fejcsúcson s a nyakszirtcsont táján , minden zörej bántja, nagy gyöngeséget érez alsó végtagjaiban, s igen senyves külemü. IRODALOM. 1. Lehrbuch der Anatomie et Physiologie d. Sinnesorgane, v. Prof. Dr. Adolf Fick, in Zürich. Mit 106 Holzschnitten und fünf Stereoskopenbildern. Lahr, 1864. Ára 4 frt 50 kr. E mü kilenczedik kötetét képezi a következő czím alatt megjelent tankönyv-gyűjteménynek : „Cyclus organisch verbundener Lehrbücher sammtlicher medizinischen Wissenschaften, bearbeitet von einem Vereine deutscher Specialisten, herausgegeben von Dr. C. H. Schauenburg“. — Fick orvosi természettanával s élettani kézikönyvével szép nevet szerzett magának az orvosi irodalom terén. Mindamellett a tanulóknál nem a legjobb hirben áll, és pedig tisztán azért, mert annak, ki Fick könyveiből tanulni akar, már előbb sokat kellett tanulnia. Való, hogy e kellemetlenségnek oka nem mindig a szerző, hanem sokkal gyakrabban intézeteink előkészítő oktatása, melynek hiányos volta oly tárgyaknál, minők azok, melyekről Fick eddigelé írt, természetesen minden lépten érezhetővé válik. Másrészt csakugyan nem menthetjük föl Fick-et azon vád alól, hogy említett két előbbi müvében itt-ott nem fejtette ki tárgyát kellő világossággal. A haladás, mit Ficknél jelen müvében e tekintetben tapasztalunk, annál örvendetesebb és fényesebb, mert meg - vagyunk győződve, hogy az olvasónak netalán kedvezőtlen véleményét irmodora iránt meg fogja változtatni. Mert ha csak azt nem kívánja valaki, hogy tankönyv oly népies modorban legyen írva, mint a női közönség számára írt müvek, akkor be kell vallania, hogy Ficknek jelen műve mind az anyag megválasztását, mind annak tárgyalását illetőleg mindazon igényeknek tökéletesen megfelel, melyeket kellő érthetőség és világos, egyszerű előadás tekintetében tankönyvek irányában támaszthatunk. Ha valamit csakugyan meg kell róvnunk, úgy azon rövidséget róvnók meg, melylyel némely rész tárgyaltatik. De a szerző mentségéül szolgálhat, hogy az összes érzékszerveket tárgyaló kézikönyvben, e rövidség szinte kikerülhetlen volt. A könyvnek 176 oldala a bevezetésnek, a tapintás, ízlés, szaglás s hallás érzékének van szentelve. A 178-ik oldaltól 328-ig a látszerv boncz- s élettana tárgyaltatik, — mi csakugyan szűk tér oly bő anyag számára. A fénytörést illetőleg, a fénysugarak menetéről szóló átaiános törvények oly érthetően vaunak előadva, hogy még elemiebb modorban írt tárgyalásuk szinte képzelhetetlen; hasonló a fénysugarak menetének fejtegetése a schematicus szemben. Kiemeljük ezt különösen azon olvasóink megnyugtatására , a kik kellő mathematikai előismeretek hiányában ily olvasmányhoz nem örömest fognak. Aggodalmuk Fick segedelmével nemcsak eloszlik, de egyszer-mindenkorra a tárgyat meg is értik és magukévá teszik. Az alkalmazkodásról irt czikk kitünően van szerkesztve, valamint a többiekben is csupán azon rövidséget, mint mondók, kell sajnálnunk, melyre a szerzőt munkájának kerete kényszeritette. Különös előszeretetben részesült a színekről szóló tan; nagy rövidséggel tárgyaltatik az astigmatismus, a szemtükrözés és egyéb czikkek, melyeknél, valamint átalábau is nehezen nélkülözzük a tárgyalt tudomány a kortanhoz való viszonyának felemlite'sét. Ügy látszik, mintha a szerző az élettan határait át nem hágható sorompónak tartaná. Ezt hátránynak kell nyilatkoztatnunk, mert véleményünk szerint élettani müvet mi sem tehet érdekesebbé, orvosra nézve különösen, mint az, midőn az élet kóros eltérései a rendes folyamamatokkal folytonos viszonyban adatnak elő. Mindamellett teljes meggyőződésünk szerint ajánlhatjuk a müvet, úgy a mint az irva van, t. olvasóink figyelmébe. 2. A „The Ophtalmic Review" czím alatt megindúlt, Lawrence és Windsor által szerkesztett negyedévi folyóirat első füzete, majdnem kizárólag csak német munkálatokat hoz, még pedig csak olyanokat, melyek Graefe Archiv-jában, vagy a „Klinische Monatsblätter“ czimü folyóiratban már megjelentek. Egy az angol fénytükrözési irodalomnak szánt értekezés nem igen kíméletesen nyilatkozik Hogg szemtükrözési kézikönyvéről, miért is az angol orvosi lapok által erősen megtámadtatok. Ügy látszik, hogy Angolhonban sem szeretik mindig az igazságot hallani, de az, mi e könyvből idéztetik, valóban oly mesésnek tűnik fel, hogy alig fogható meg, miként érhette az el a 3-ik kiadást. Az Ophthalmic Review, úgy látszik, szerény álláspontot választott, s inkább az idegen, különösen a német szemészetet igyekszik Angolhonba átültetni, mint saját eredeti, kétséges érdemű munkálatokkal dicsekedni. Ez minden esetre józan gondolkozás tanúsága és életrevaló vállalat. De másrészt nagyon is érthető a sértett nyugati hiúságnak kitörése, midőn egy épen megindított tudományé, folyóiratnak első füzete oly színbe állítja a hazai angol szemészetet, mintha csakis idegen terményeken élednék, s Bowman és Criíchettnek e téren szerzett érdemeit nem ismerné.-—»!««• — PESTEN, 1864. K1IÓR és WEIN (előbb MÜLLER EMIL) KÖNYVNYOMDÁJÁBAN. (Dorottya-utcza, 14. szám).
