Szemészet, 1865 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1865-04-10 / 4. szám

27

28

mutat, úgy aunyira, hogy az érhártya részletei itt nem tisztán láthatók. A sáv alapjának sárgás-fehér színezete, mely erősen tükröző, a tülkhártya szemtüköri jellegét azonnal fölismerteti; azonkivül az érhártya edényhálózatának, mely ezen szem hátterének egész felületén, habár itt-ott nem tisztán is, látható, a sávon még nyoma sem találtatik: jellemző továbbá a festeny, mely részint fellegszerüleg terjed át a sáv szélein túl, részint éles szegélyként húzódik tova; végre azon körülmény, hogy az érhártya lobos folyamatának, minden egyéb sajátságos tünetei hiányzanak , hogy tudniillik az említett sávokon kívül semminemű sárga vagy sárgás-fehér foltok és pontok a reczeg alatt nem fedezhetők fel, s még inkább a sávszéleknek nyilvánvaló repedésszerü minősége, minden kétségen kivül helyezik ezen ritka lelet felfogásának helyességét.

Nem titkolhatjuk, hogy előttünk új, t. i. azelőtt még általunk sohasem látott és taglalt szemtükör-képek magyarázatánál sajátságos helyzetben vagyunk. Itt, mint valamely ismeretlen országban , a legkülönbözőbb s gyakran legcsalékonyabb jelek nyomán kell tájékoznunk magunkat, s a ki némileg conjecturákra nem szánja magát, az sokáig fog homályban maradni. Úgy vagyunk itt, mint a górcsői vizsgálatoknál, tanulnunk kell látni s tanítónk csak a gyakorlat. A szemtükör használatában mindenki saját magának tanítványa.

Ezen eltérés után szemtükörképünkhöz visszatérvén, csak azt akarom mondani, hogy első meglepetésem s meghökkenésem után, fökép a fennemlitett jellemtünetek alapján, minden határozottsággal állíthatóm fel az elkülönitő kórismét — sávalakú, többé-kevésbé tükröző érhártya-izzadmány és — érhártyahézagon áttekintő tülkhártyacsík között. (Sorvadás folytán enyészett érhártyát, amint az az érhártya hátsó öblösödésénél — Staphyloma posticum — előfordúl, minden biztossággal ki lehete zárni a kóros helyeknek sávos, vonalos és oly igen hosszúra nyúlt alakja tekintetében.) Ezen meggyőződésre két szemtüköri vizsgálatokban gyakorolt ügytársam is jutott, kiknek az érdekes leletet a Liebreich-féle nagy rögzített szemtükörben mutattam meg.

Habár a mondottak szerint az érhártyának kettős és pedig majdnem egyközüen lefutó repedése jelenlétéről tökéletesen meg valék győződve, mégis az itt fennforgó okozatos mozzanat korántsem látszott kielégítőnek e repedések létrejöttének magyarázatára. Tovább nyomoztam tehát a dolgot, még pedig a beteg tudta nélkül, s így tudomásomra jutott, hogy a sértés sokkal kevésbé lovagias viadalnak köszöni eredetét, mint az állított karddali párbaj, hogy t. i. betegem egy az öklözési mesterség szabályainak talán még nem is igen megfelelő ökölviadalnak lett áldozata. Betegem ugyanis erősebb s felbőszült ellenétől jobb szemére ökölcsapást kapott, mely a harcznak véget vetett. Most az alsó szemüregszélen levg fájdalmas daganat meg volt magyarázva, s az érhártya-repedés támadása. A teke alsó egyenlítői tájára gyakorolt heves, de csak pillanatnyi nyomásból, érthetőnek látszik. Ugyanis az érhártya azon tája, melyen a repedés történt, a szemüregszél dagadt helyének teljesen megfelel. Nehezen fejthető meg a repedés kettős volta; mert azon föltevés, hogy a két repedés a sebzés perczében benyomás folytán befelé domborodó érhár. tya-halomnak kifejezése, már azért is helytelennek látszik^ mivel a két repedés egymástóli távola igen csekély (legfölebb két dombcsa szélességű). Még nehezebben érthető, sőt egye. nesen magyarázhatlan az érhártya elszakadt edényeiből való nagy vérömlenyek hiánya, melyeknek, ha csakugyan történtek volna, kell hogy még most is a közegek tetemes homályosítását eszközöljék; nemkülönben a reczeg leválta vagy szakadéka is volna jelen, minek azonban nyoma sem található. A három hét alatt felszívódás alkalmasint történt, de nagyobb vérömlenyek ily rövid időben el nem tűntek volna. Az üvegtest nem igen tiszta ugyan, de valóságos homályok, mint vérzések után lenni szoktak, nincsenek.

Minden esetre fölötte csodálatos, hogy ily tetemes kiterjedésű szakadás történhetett az érhártyában anélkül, hogy a reczeg, melyre közvetlen összefüggése miatt az ütésnek szinte erősen kell vala hatnia, hasonlólag el nem szakadt. Ezen körülmény bizonyítja, hogy ezen két hártya erőmüvi behatásokra nézve egymástól aránylag független. Mert noha Iobos táplálkozási zavaraik könnyen mennek át egymásra, legalább kívülről befelé, még is traumaticus behatások irányában különböző viszonyokat tüntetnek elő, mi talán különböző szerkezetükből s alkati elemeik hasonlatlanságából magyarázható. Löketenként ható traumákkali kísérletek mind élő mind pedig kivágott állatszemeken sokkal kecsegtetőbbek, semhogy azokra az első alkalmat föl ne használjam, s azoknak akár igenleges akár nemleges eredményeit annak idején közlendem.

Meg volt említve, hogy az érhártya-repedésnek szemtükörrel tett kórodái észleletei mindeddig csak igen csekély számuak. Az illető leletek színezett ábráit sem Jaeger, sem Ruete vagy Liebreich müveiben nem találtam. Zander és Geisslernek a szemsértéseket tárgyaló monographiája csak 3 esetet bir fölhozni, melyek közül kettőt Graefe észlelt (Archiv I. 1. 402. 1.), a harmadikat pedig Frank (Ophthalm. Hospit. Reports II. 1860). Csodálkozom, hogy a nevezett monographia szorgalmas szerzőinek figyelmét egy negyedik eset elkerülte, melyet Streatfield a Reports ugyanazon évfolyamában (IX. füzet, 241 1.) közölt. Ez azonfölül az előttem ismeretes egyetlen eset, melyhez rajz (bár nem színezett) van mellékelve. Ezen rajz azonban korántsem mondható sikerültnek , sőt kétséget gerjeszthetne a kórhatározat valósága iránt, ha a tünetek taglalása a szövegben nem volna elég jellemző az érhártya szóban levő változására nézve.

Az angol folyóirat mindkét esetében s Graefenek egyikéjében a repedést előre ment traumára lehete vonatkoztatni. Grafe esetében egy dobott kőről van szó, mely az egyik orrcsontot betörte, s a szemhéjak zúzódását és dagadását okozta. Grafe a beteget csak néhány héttel látta a sértés után, de akkoriban még a kórismét meg nem állapíthatta, s csak arról győződhetett meg, hogy érhártyavérzés maradványaival van dolga. Csak midőn néhány hóval későbben a gyógykezelés folytán a vérömleny eltűnt, akkor ismerte fel biztossággal az érhártya repedését. Mind ebben, mind pedig a két angol esetben kettős repedés vala jelen, mely körülmény — az én ese temben is előfordulván — minden kórismereti jelentékenységünek látszik a bántaloin meghatározására, s fontosnak a kóreredetre nézve. A reczegedények a hasadék fölött átfutottak, csak egyik látszott félbeszakadtnak. Graefe második esete igen futólagosán van vázolva, s a repedés okáról mitsem említ.

Frank esetében a látideg sorvadása volt jelen, s a kettős repedés minősége igen hasonlónak látszik az általam adott fönebbi leíráshoz; szerző különben a repedések eredetét már 11 év előtt történt ködobásnak tulajdonítja.

Streatfield betege a vizsgálat előtt 6 hóval ütést kapott lapáttal a szemüreg halántéki tájára; ezen esetben a kettős repedésen kivül az idegdombcsa kóros vájulata találtatott.