Szemészet, 1864 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1864-03-13 / 3. szám
21 22 veszélyes módon tova terjednek; ezek az emlitett szerelés alatt mindig gyakrabban gyógyulnak. A hol a bő váladék nem szűnik, ott mindig a szemhéji köthártya nagyfokú szemcsésedése van jelen, mely hegedés nélkül és sokkal biztosabban gyógyittatik kénsavas rézéleggel való naponkénti érintés, mint pokolkő által. A rokonszenvi szemlobról. (Sympathische Opthalmie). A szemészek (Heidelbergben) ez idei gyűlésének értekezleteiről szóló tudósításban (Klin-Monatsblätter f. Augenheilkunde, October und November-Heft) a nevezett tárgyról Critchettnek egy előadását találjuk, melynek vázlatát ime röviden közöljük. Rokonszenvi szemlobnak azon lobfolyamatot nevezzük, mely az egyik szemnek traumaticus lobja következtében a másikon támad. A kórokként szereplő sértés különösen a szi- I várványhártyára és a sugártájra hatott; gyakran idegen test is rejlik a szemtekében, mely hosszadalmas lobot gerjeszt. A sértetlen szem rokonszenvi bántalmának jelei néhány nap vagy néhány hó, átlagosan véve mintegy 6 hét múlva jelennek meg a sértés után. Kisfoliú homályos látás, könnyezés, fényiszony, a szaruhártyát környező rózsapiros öv, s végre a szem fénytelensége jellemzik a kórfolyam első 3zakát. A lob haladtával a teke meglágyul, a mellső csarnok kisebbedik, a szemrekesz előre nyomúl s szövetében megváltozik. A láta szűkül, széle vékony hidak által a lencsetokra tapad, mely homályossá és szívóssá válik; végre maga a lencse is kórosan elváltozik. Ezen folyamatok tehát a visszaeső szivárványhártya-lob utolsó szakának tüneteit képezik, csak azon sajátsággal, hogy a rokonszenvi lobnál a szivárványhártya nem szakadékony és nedves, hanem rendkívül szívós és szilárd, ugyannyira hogy csak ritkán sikerül a szaruhártya szélén e czélra képzett vonalos metszésen át a szemrekesz egy darabját kivágni; sőt ha sikerül is a müleges láta igen nagy hajlamot mutat utólagos záródásra, s ekkor a szem sokkal rosszabb állapotban van, mint azelőtt. A gyógykezelés a sértett szem kiirtásában áll. A körülmények szerint azon kívül javalva lehet: tökéletes nyugalom sötét szobában, enyhítő borongatás, ritka esetben iridectomia, mely itt azonban gyakorta ép oly nehéz mint sikertelen, s végre a rokonszenvileg bántalmazott tekéből a homályosodott lencse kivétele. A sértett szemteke kiirtása Critchett tapasztalatai szerint csak addig ad biztos eredményt a másik szemre nézve, mig a pusztító rokonszenves bántalom ebben még teljesen ki nem fejlődött. A kiirtás tehát már a rokonszenvi lob első tünetei megjelenésével viendő véghez. Graefe ezen közleményekhez még több adatokkal járult. Szerinte ugyanis a Critchett-től élethűen vázolt rokonszenvi szemrekesz-sugár lobot (irido-cyclitis) az emlitett tüneteken kívül még az is jellemzi, hogy nagyobb edények a szivárványhártyában igen korán tűnnek fel. Azonkívül a rokonszenvi szembántalomnak, egy másik kevésbé veszélyes faja is létezik, mely a vizenyős szemrekeszlob (iritis serosa) alakjában foly le. Mindkét kóralak pedig következő okok egyikén alapszik: 1) A sértett szemben idegen test rejlik. 2) Ugyanabban a szemrekesz-sugár-lob folyton tart, mit a szorosan határolt fájdalmasságból lehet fölismerni. 3) Folyvást megújuló vérömlenyek a teke belsejében, melyek rögtöni feszülési változásokkal járnak. 4) Meszes lerakodmányok, melyek a sértett szem érzékenységét fenntartják. — Graefe továbbá a már kifejlett rokonszenvi lobnál is javasolja a sérült szem kiirtását. E bántalom ellen óvó szerül merész kézfogásokat ajánl az idegen test eltávolítására, és szemrekesz-sugár-lobnál műlegesen akarja a szemtekét az üvegtesten áthúzott fonal által elgenyeszteni, mivel heveny genyes elmáilással járó átalános szemlobnál (Panophthalmitis) a másik szem rokonszenvi bántalmát sohasem észleltek. Donders oly eseteket említ, hol a rokonszenvi bántalom egyedül fényiszonyban s a szem hasznavehetlenségében állott, mely a másik szem kiirtásával azonnal megszűnt. Váljon gerjeszthetnek-e egyéb szembajok is, nemcsak külbehatás által származottak, rokonszenvi lobot a másik szemben, erre Graefe igennel felel, egyszersmind figyelmeztetvén, hogy ezen tekintetben némely eddigi adatok nagyon is túlzók. A glaucomát illetőleg tagadja a rokonszenvi befolyást, mig ellenben az idült érhártyalob némely féleségeinél ezen befolyást nem vonja kétségbe. Horner a rokonszenvi bántalmat láttompulás (amblyopia) és az idegdombcsa nyomásszülte vájulása alakjában látta lefolyni, mi tehát rokonszenvi glaucomának mondható. (A szemészet ezen része minden esetre sokkal újabb, mintsem hogy bevégzettnek lehetne tekinteni. Csak évek múltával leend a tárgy minden oldalról kiderítve. A rokonszenvi bántalom egy kitűnő esetére nézve, ezen szemészeti melléklet 2. számának 1-ső czikkére utalunk.) A szarucsap (staphyloma corneae) műtétének nj modora. Critchett az Ophthalmic Hospital Reports-ban (Vol. IV., Part I.) tárgyalja ezen mütétmodort , melyet ő s nyomán a Moorfields Hospital többi szemészei 30-nál több esetben jó eredménynyel gyakoroltak, s mely mint látszik, több biztosságot nyújt, mind az eddigi modorok. Ezek, mint tudva van, lényegesen abban állanak, hogy az egész szarucsap vagy annak csupán egy része a Beer-féie hályogkéssei lemetszetik. Mindenki előtt ismeretes mily könnyen támad ilyenkor, rögtön létre jött tág nyílás és az üvegtestnek gyakran tömeges kinyomulása által, erős vérzés az érhártyából rákövetkező genyedéssel, minek folytán igen idomtalan s érzékeny tekecsonkot kapunk. Másrészről pedig szenvedhet a műtét eredménye a mütő óvatossága által is, s ekkor újbóli elődoinborodás folytán a szarucsap újra képződik . De a műtétéi czélja az, hogy a teke mellső részének szilárd és ruganyos felületet szerezzünk, a tekének pedig mozgékonyságot és oly térmét biztosítsunk, hogy rajta müleges szemet viselni lehessen. Ezen czél elérése tekintetéből, — hogy a műtét alatt a teke tartalmának kinyomulása kórlátoltassék, azután pedig czélszerü eljárás által szabályos egyesülés és szilárd vonalos hegedés eszközöltessék , — Critchett következőkép gyakorolja a műtétet: Miután a beteg el lett altatva s a szem ruganyos szemhéjterpesztő átal kellőleg hozzáférhetővé téve , 4 5 finom fekete selyemfonallal ellátott görbe sebészi tü szúratik be egyenlő közökben, s a csap fölött bizonyos távolságban a tiilkhártyán át, s az ellenkező oldalon ismét kiszuratik, úgy hogy az eltávolitandó csap köztük mintegy bezárva fekszik. Ez által először is a teke teszülése kisebbül, minthogy egy kevés folyadék kiszivárog , továbbá a metszés határai tűzetnek ki , s végre a tűk legalább részleg visszatartják a lencsét s üvegtestet a tekeürben, midőn a csap a műtét második szakában lemetszetik s igy a teke nagy terjedelemben megnyittatik. A csap eltávolítására a Beer-féle hályogkést szúrja be Critchett valamivel a külső egyenes szemizominának ragpontja előtt, úgy hogy 2"'-nyi hosszúságú metszés támad. Ebbe kis tompahegyü ollót visz, s vele a tűk által kitűzött határok közt kerülők alakú darabot vág ki. Erre a tűk egymás után rendre egészen kihúzatnak, s fonalaik mennyire lehet akképen köttetnek meg, hogy a tűik- és köthártya szélei szorosan s szabályosan üljenek össze. A tülkhártyaseb e szerint 4—5 csomós varrat által vonalosan van egyesítve. Hideg borogatások képezik az utóbánást A legtöbb esetben heveny egybeforradás jönn létre. A fonalakat C. több hétig benhagyja, azután könnyű szerrel kihúzatnak, vagy pedig önkényt is kihullnak. 3—4 hónappal a műtét után a gyógyulási folyam szinte be van végezve, s a mozgékony teke lapos mellső felülettel bir, ezen fehér vonalos harántheg vonul át, mely többnyire kifelé kissé előre púposodik. Az ily csonkra müleges szem sokkal könnyebben alkalmazható, mint másra. Ha a rajzolatokat szemléljük, melyeket Critchett czikkéhez mellékelt, akkor javaslata igen kecsegtetőnek látszik; részemről a legközelebb alkalmat akarom fölhasználni annak megkísérlésére, s eredményét e lapokban közlendem.
