Szellemvilág, 1874
3. füzet
174 Az országos középfcauodai tauáregylefc közlönye. betücserével avuvóg, nem pedig nvvxóq, ez ismét a helyesebb kiejtésnek követelménye. Miért is ezen főneveket három külön osztályba sorozni, miként Curtius teszi, ha nem is nevetséges, de fölösleges valami. S most már méltán kérdem: miután a görög fia végzetü főnevek mind származtatott nevek, s másféle « végzetü főneve a III. declinatióban (kivéve ycda) a görögnek nincs, honnan fogja ezt valaki megtanulni Curtius nyelvtanából? vagy talán oly haszontalanság ez, a mit tudni nem is szükséges, vagy tudni fölösleges? Az is értéktelen ismeret, ha azt tudjuk, hogy a latin ma végzetü főnevek a görögből átvett származtatott nevek, a valódi latin szavakban pedig ma képző men alakot nyert? K. L. szerint mindezt tudni ostobaság, mert a német nyelvészek az ilyesmit ignorálják ; tehát a magyar tanárnak és tanítványnak sem szabad többet tudni, daczára annak, hogy az ő nyelve és a görög nyelv oly szembetűnő hasonlatosságot mutatnak. Lássuk most azt is, miképen ellenkezik a gyakorlat Curtius és K. L. eljárásával. Hogyha a tanuló valamely dolognak nevét kérdi akár latinul, akár görögül, nem a genitivusban szoktuk azt neki megmondani, hogy abból keresse ki a nomi- nativust, hanem megnevezzük a dolgot, tehát nominativusban adjuk neki a szót; s ha nem tudná ennek genitivusát és mi nem akarnók ezt neki megmondani, azonnal föltalálja az illető végzet alatt a betürendileg készített osztályozásban. Ezen osztályozás nem az én találmányom, mint K. L. képzeli, mert e szerint tanították a latin nyelvet, midőn alaposan tanították a latin alaktant, midőn pontosan kellett tudni minden főnévnek genusát, a mit most még a tanárok is csak nagyjából tudnak; a görög nyelvtanban többnyire fölületesen és hiányosan kezeltetett ezen osztályozás, mert a genusnak tudására nem kellett súlyt fektetni. Ha pedig Curtius nyelvtanát követve megmondjuk a dolognak görög nevét, s a genitivust nem adjuk hozzá, megkeresheti azt a tanuló a szótárban; de miképen keresse ki a nyelvtanból, ha nincsen szótára vagy ez nincsen kéznél; türelmét is vesztheti néha, mig a genitivus által mutatott tő szerint megtalálja az osztályt. Vagy talán azon szokást fogjuk behozni, hogy a genitivussal nevezzük meg neki a dolgot? Ez a gyümölcse azon fontoskodásnak, mely divatkórságból az egyszerű világos dolgot a tanításból kiküszöbölte, tudákos rendszert alkot, melylyel zavarba hozza az észt, meg
