Szellemvilág, 1874
1. füzet
Bevezetés. 5 Szépirodalmi művészetek. Nyelvtan és nyelvészet. Szónoklat és fogalmazás folyóbeszédben: beszédek és az ékes irálynak különféle nemei, történet, regény, tanügyi iratok, levól- nemüek stb. Költészet és költemények készítése: lantos-, hős-, szin-, gúny-, tanköltészet, leiró költészet, alagya stb. Irodalmi kritika. Minden egyéb a mulattató, testet edző művészetek, a testre nézve hasznos és kedves mesterségek és foglalkozások sorába tartozik, s a mennyiben a szellemnek fejlődését és gyarapodását közvetve előmozdítják, a nemesebb foglalkozásokhoz tartoznak ugyan, mindamellett a szellemvilágnak mindig csak alsóbbrendű tényezői maradnak. Nagy kiterjedésű, mondhatjuk mérhetlen látkörbe vagyunk helyezve, melynek egyes kiváló pontjai hathatósan megragadják a figyelmet s általános érdekkel biruak szívre és lélekre. A tudvágy épen úgy ösztöne a léleknek, mint vannak ösztönei a testnek; s ezen ösztön nem a közvetlen haszonért, hanem maga magáért dolgozik, ennek köszöni az emberiség a bámulandó előhaladást az ismeretek minden ágában, főleg mióta a gőzerő a világnak minden zugába száz meg százezer példányban röpíti az észnek termékeit, az újabb gondolatokat a lehető legrövidebb idő alatt. A legnagyobb fejlődés pedig a természettudományok körében mutatkozik, melyek annyi tápanyagot nyújtanak már az egykor tespedő léleknek, hogy a tulterheltetés következtében ferde irányba töröltetik az általános műveltség. Mivel a természettudományok gőzerővel haladnak, azon véleményben vannak némelyek, hogy a hit, a vallás sem maradhat meg eddigi alakjában, ennek is rendkívüli átalakuláson kell átesnie, s végre is a hitet végképen lerontja a tudomány; mert a hol biztos a tudás, ott nincsen többé szükség a hitre. Mások is egyetértenek velem, ha azt mondom : inkább óhajtok tudni mint hinni, s a hol csak fölvilágositást adhat a tudomány, felcserélem azzal a hitet örömest s minden utógondolat nélkül. Ámde a kérdések kérdése : mennyire haladt már a biztos tudás, s mennyire döntötte meg a hitet? a kereszténységnek emez álláspontját, mely hisz, a hol nem tudhat, s néha vakon látszik hinni, ott is a hol tudnia lehetne. Ihol a vezéreszme, mely eme füzeteket lelkesíteni
