Szellemvilág, 1874
1. füzet
ból nem igen lehetne kifogást tenni, ha valakinek eszébe jutna azt kívánni, hogy a görög nyelv előzze meg a latint a középtanodában. Tudom én azt és elismerem, hogy épen annyira, vagy talán valamivel többre tudnánk menni a görögből, mint sem a latinból ugyanannyi idő alatt, mennyi a latinra fordit- tatik jelenleg; s ezen eredménynyel kecsegtetnek minket a görög nyelv szószólói daczára azon hivatalosan 'bevallott ténynek, hogy nyolcz év folytán kevés sikert arattunk a latin nyelvvel, a görög nyelv pedig, melyet csak is az érettebb növendék kezd tanulni, ki nem irtható gyűlöletnek tárgya maradott mind ez ideig. Mi az oka tehát, hogy találkoznak tanférfiak, kik mostan az utált görög nyelvet akarják a gyenge növendékre tukmálni azon nyelv helyett, melyet minden nehézsége mellett is megtudott kedvelleni? Van ennek a dolognak titkos rugója, s a kolomposoknak messzevágó terveik. Bizonyos osztálya a tudósoknak gyűlöli a bibliát s ennek folytatását a keresztény vallást, melynek közege a latin nyelv volt, s máig is az részben ; szeretnék ezen urak mind a kettőre nézve tudatlanságban hagyni a jövő nemzedéket. Vannak mások, kik a bibliát sokra becsülik, de nem kell nekik a latin, s azzal ámítják a tudatlanokat, hogy eddig csak Roma és papjai kedvéért kellett tanulniok a latint, a mire nekik szükségük nincsen. Igazuk van, a jelenkori börzének nincs szüksége a latin nyelvre; a bibliával se sokat törődik, noha ebből háramlik rá némi dicsőség. A titkos rugót nem szokás bevallani; azért kerülőt téve, magasztalják a görög irodalom tagadhatlan felsőbbségét, s ócsárolják a latin irodalom szegénységét a (világi) tudományokban és szépirodalomban. Biblia, hittan, latin nyelv már fölösleges dolog az iskolákban ; azt óhajtják, kapcsoljuk össze korunkat az egykori görög műveltséggel, s haladjunk azon az utón, melyen a görögök elaljasodtak és elbuktak. Bizonyára az elkor- csosulás és az enyészet lenne a végeredmény, mely a görögöket érte, kik biztos iránytű nélkül okoskodtak és czivakodtak, a költészet által magasztalt igazságokat idővel félreértették és gyalázatosán eltorzították, torkuknak és a gyomornak tömjé- nezve s a kéjeknek örvényébe merülve végképen elaljasodtak, s megérdemlett büntetésül a rabszolgaság állapotába jutottak. Ez lenne tehát sorsa a jövő nemzedéknek, mely a görög irodalomhoz akarná kapcsolni életét, mellőzve azt, mit a latin nyelv ismerete nyújthat neki. Találkoznak sokan, kik a titkos Minő nyelveket tanítsunk a középtanodálfban?
