Szellemvilág, 1874
1. füzet
30 állott elő a szerkesztés következtében, ha maga a költő minden vezéreszme nélkül írja azokat. Soha sem. S ha ezen vezéreszmének tudatával nem bírtak a szerkesztők, miért nem hagyták meg töredékekben Homer költeményeit a megfelelő czimiratokkal. Ki fejti meg nekünk e tüneményt. Megtörténhetett ugyan e költeményekkel, hogy egyes töredékek elvesztek, innen van helylyel-közzel a hézag, mely az egységet vagyis inkább az összefüggést zavarni látszik; ámde ismét nem fogadhatjuk el némely tudósoknak abbeli állítását, hogy Homer sok egyebet megirt, a mi már Solon és Pisistratus korában elveszett. Neki minden tehetsége mellett sem volt annyi ideje, hogy mindent feldolgozzon, a mi a görög népet múltjából érdekelte, s ha csakugyan megírta volna az eredményben hatályosabb, de erkölcsi eszme hiányában kevesebb becscsel biró eseményeket, mint például Achilles halálát, Trója feldulatását, bizonyára elkerülték volna ezek is az enyészetet, s nem támadtak volna csakhamar utánzói, kik épen azon eseményeket dolgozták fel, melyeket ő mellőzendőknek vélt. Ekképen tehát Homer egyénisége és létele semmiféle philologiai kritika által meg nem ingatható. Ő teremtette az epost, a nélkül hogy ezen czélnak világos tudatával birt volna, egj'edül csak a lélek ösztöne által, és igy nem is fontolgathatta azt, vájjon kelletinél több-e, a mit czéljára felhasznál. A felesleges jeleneteknek kihagyása világosabban előtüntetné ugyan az egységet, de más részről annak ártalmára sem szolgál; s a kezdeményezőre, ki lelke ösztönénél fogva mintegy öntudatlanul teremt, a lassankénti fejlődés utján abstrahált müszabá'lyokat alkalmazni szobatudósokhoz illő nevetséges dolog. A mi csak a két műben előfordul, közelebbi vagy távolabbi összeköttetésben áll a vezéreszmének felvilágosítására szolgáló eseményekkel; s ha egy vagy más töredék jelenlegi müszempontból fölösleges episodnak nevezhető is, a müizlés keletkezésének korában a kíváncsiságot fölingerelte s azt kielégítenie kellett. Homer tehát e tekintetben nem mü-- költő a mostani felfogás szerint, hanem népköltő, ki nem művészetre akarta oktatni a népet, hanem erkölcsi igazságokra, s jónak látta közönyösebb dolgokkal is megfűszerezni ezen eljárást, melyekben azért nem hiányoztak a főigazsággal kapcsolatba hozható másodrendű igazságok. S meg tudta azokat becsülni 9. görög, s igen helyes tapintattal ítélt e részben Aristoteles, A legelső görög műköltemény.
