Szekszárdi Vasárnap, 2019 (29. évfolyam, 1-44. szám)
2019-12-01 / 42. szám
2019. december 1. ^ SZEKSZÁRDI VASARMP Babits Mihály nyaranta hazajárt Szekszárdra A Wosinsky Mór Megyei Múzeum ünnepséget rendezett kedden Babits Mihály (Szekszárd, 1883. november 26. - Budapest, 1941. augusztus 4.) költő, író, műfordító születésének 136. évfordulója alkalmából a Babits utcai emlékházban. A koszorúzás előtt Németh Judit mondott ünnepi beszédet. Felidézte, hogy az evangélikus parókia szobájában - megannyi könyv között - már gyermekként lapozgatta a Babits-életmű megannyi lenyomatát. A nyugalmazott könyvtárigazgató több, Babits munkásságával, jubileumaival kapcsolatos emléket is megosztott a költő születésnapján, november 26-án megtartott ünnepségen. Mint emlékeztetett, Babits sokáig több alkalommal is hazajött nyaranta Szekszárdra, s ilyenkor kiült nyugágyára, vagy pokrócot terített le az udvaron, és elidőzött az őt körbevevő „világon”. „Ház, pince, istálló, félszer, körülötted régi kert. Elül a mi házunk, emeletes, de mégis fehérre meszelt zöld ablakokkal; oldalt a szomszédé, alacsony, falusi, nádfödeles (hányszor kihúztam nyílnak a nádat, indián voltam, ki nyilazva les)” - idézte „A régi kert” című költeményéből a szülői ház korabeli látványát. A szülői házét, ahol „régi fészer”, a nagyapa virgonc lovai az istállóban, a gerendák közt keringő fecskék, a hűsöngő pincetorok, vagy a kadarkaborokkal teli, misztikusan álló hordók is megtalálhatóak voltak. Csak úgy, mint az épület nagy, zöld rácsos, „bálvány fakapuja”, amely előtt „évrül évre eszi az utcát az akácos Séd”. Németh Judit felemlegette, kisdiákként az elmélázó, titokzatos versképeket szerette. Éppen olyanokat, mint amilyenek Babitsnak voltak - például a „Messze, messze” című versében; „Bus donna barna balkonon mereng a bíbor alkonyon.” Fájlalta, hogy Babits verseihez szerinte „semmiféle kedvcsinálót” nem adtak az iskolákban. Talán ezért van, hogy sokaknak még ma is szinte csak az jut eszébe a költőről: elefántcsont-toronyba zárkózott és Szekszárdon született, színésznőt szeretett. Szomorú... Németh Judit emlékeztetett, a mai Babits Mihály Emlékház elődjét 1967-ben Illyés Gyula adta át a látogatóknak, 1981. november 26-án Farkas Pál szobrát avatták az udvaron, majd két évvel később Juhász Ferenc költő nyitotta meg az emeleti tárlatot. Volt itt versmondó műhely a centenárium alkalmából, amelyen Kányádi Sándor költő volt a díszvendég. Babits születésének 125. évfordulóján, 2008-ban a város posztumusz díszpolgári címet adományozott a költőnek, és úszott a Dunán Babits-hajó is, amely Esztergomból Szekszárd felé szelte a habokat, s melyen Kubik Anna és Bánffy György színművészek szavalták Babits verseit. Ünnepi beszédét az „Édes az otthon” című költeménnyel zárta Németh Judit: „S mikor a kályha tűz pattog, mikor a szoba jó meleg, halkan a régi óra kattog, s jégcsapot olvaszt a gyerek:benn nyájas körtől vig az asztal, s a meghitt lámpa gyűl korán, bár uj hó ablaknál marasztal, merengni lepkezáporán: édes az otthon.” A koszorúzást követően Szilágyi Zsófia irodalomtörténész, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezetője Babits és Móricz Zsigmond irodalmi kapcsolatáról tartott előadást. Az eseményen a város önkormányzata mellett részt vettek az emlékházat működtető Wosinsky Mór Megyei Múzeum, valamint a Babits Mihály Általános Iskola, a Babits Mihály Kulturális Központ, a Szekszárdi Múzeumbarát Egyesület és az Illyés Gyula Megyei Könyvtár képviselői is.- gyimóthy -Irodák bérelhetők Szekszárdon, a felújított Szakszervezeti Székházban!
