Szekszárdi Vasárnap, 2019 (29. évfolyam, 1-44. szám)
2019-07-07 / 26. szám
10 2019. július 7. r SZEKSZÁRDI VASARNAP Példát mutat véradásszervezésből a GoldSoli Alig találni olyan vállalkozást, amely Szabó Lőrinc szavaival élve „a semmiért egészen" karol fel egy nemes ügyet - jelen esetben az életeket mentő véradást. A szekszárdi GoldSoli Szolárium Stúdió tulajdonosai, Jávorné Eszenyi Zsuzsanna és Jávor Péter ilyen emberek. „Ha segíteni akarunk, hát hadd segítsünk!” - érzékelteti Péter, mennyire fontos számukra a segítségnyújtás olyan formája, amelyben ezt szabadon megtehetik, s ahol a segítség egyenesen oda kerül, ahová és akinek szüksége van rá. Elképzelésüket, hogy „kitelepült” véradásnak adnak helyet, kemény szervező munka előzte meg. Az eseményt a szakmai hátterét biztosító Szekszárdi Területi Vérellátó Állomás munkatársaival közösen bonyolítják le minden évben. A helyszín az esztendők során sokat változott, idén május 14-én - a Kormányhivatal felajánlásával - az ÁNTSZ székházában adhattak vért az emberek, akik 70-80 %-ban a vendégkörből kerülnek ki. Az ideivel együtt immár 187-en (!) keresték fel a GoldSoli véradását. S hogy miként szólítják meg ügyfeleiket erre az alkalomra? Nos, a közösségi médián, szórólapon keresztül, weboldaluk segítségével tájékoztatják őket, sőt vendégül is látnak minden érkezőt.- Süteménnyel, limonádéval, kávéval kínáljuk őket, és a sikeres véradók 5000 forint értékű szolárium-bérletet, kozmetikumokat is kapnak ajándékba. Ezt egészíti ki az önkormányzat egy strandbelépővel, a véradó állomás pedig a hölgyeknek szakácskönyvvel, a férfiaknak egy üveg borral kedveskedik - mondja Zsuzsanna.- A helyszínen azonnal kiszűrik, ki adhat vért és ki nem, így mindig akadnak néhányan, akik ilyen-olyan okokból nem alkalmasak donornak - teszi hozzá Péter, majd elárulja, nem csak Szekszárdról érkeznek véradók: egy család például Kalocsáról jár át erre a napra. Sokan kérdezik a házaspárt, megéri nekik ez az egész? Anyagilag biztosan nem, de nem is ezért csinálják...- Öröm látni, ahogy a segíteni összegyűlt emberek elkezdenek beszélgetni, megosztják egymással dolgaikat. A cél nemes, s ez szentesít mindent. „Egy nap, egymásért!” - hirdeti a szlogen, amiben benne rejlik a tulajdonosok hitvallása.- gyimóthy -EVANGÉLIUM „Mert ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szereteteben szolgáljatok egymásnak!" (Galata levél 5,13) Újra elérkezett a szabadságok, a vakáció várva-várt ideje. Milyen nagy szükségünk van erre, hiszen testünk-lelkünk igényli azt, hogy a mindennapos kényszerekből kicsit kilépve, szabadon tehesse, érezhesse, gondolhassa azt, amiből új erőt meríthet. De mi is a szabadság? - teszszük fel a kérdést évezredek óta. A jó előre lefoglalt, ezernyi feszültséggel körbefont utazás? Vagy a semmittevés? Netán az értelem fogságából való elillanás nyájasan kínált segítségek által? Olyan elgondolkodtató mélységeket kóstol az elme és a szív, amikor a szabadság titkát keresi. Márpedig keressük, sőt, olykor űzzük is, görcsbe rándító akarással - de szertefoszlik még a gondolat is. Pedig van szabadság! Igazi, életet meghatározó - bár külső kényszerektől is áthatott - mégis gazdagító szabadság. Igen, nem titok: Krisztusban és Krisztus által. S hogy mit is jelent ez a talány, arról filozofálni, vitatkozni nem érdemes, de engedni bensőnkbe hatolni, azt igen. „Mert testvéreim, szabadságra vagytok elhívva!” Mondhatnánk úgy is: meghívva. Akkor pedig csak engedni kell a hívásnak, hogy a Meghívó megcselekedje bennünk a csodát. A héten kölyök-táborunkban II. Rákóczi Ferenccel és szabadságharcával ismerkedünk. Döbbenetesen látjuk, hogy mennyi kényszerpálya, külső és belső függőség erőterében vívta harcát a fejedelem. Bukásával, töréseivel együtt mégis úgy emlegetjük őt, mint a szabadság nagy bajnokát. S tesszük ezt - talán ösztönösen ráérezve a lényegre - azért, mert sejtjük lelkének szabadságát. „Istennel a hazáért és a szabadságért!” - jelmondatában visszacseng a szentírásbeli titok: szabad csak uralomváltással lehet az ember. Saját erőből csak a saját igényeim fogságában maradhatok, ám a magam szűkös világából kilépő, a másikat előre engedő méltósággal bíró szabadság csak Istennel tapasztalható meg. Csodálatos ékszerré láncolódik ennek a szabadságnak minden részlete: Jézusban Isten ránk tekintett, s adta önnön életét értünk, hogy éljünk általa. Elfogadva ezt a szolgálatot, meggazdagodva, szabad örömmel adták életüket mások értem, hogy én is adjak és gazdagítsak másokat. Ebben a láncolatban nincs vesztes, csak győztes van, hiszen mindenki abból ad, amit ajándékba kapott. Rákóczi szabad lélekkel mondott le minden földi javáról, hogy talpasokat és urakat egyaránt megajándékozhasson a reménnyel, a jogokkal, s a szolgálatban megélt szabadsággal. A bukás mindig akkor indul el diadalútjára, amikor a szabadság visszafordul önmagára, s már a szerzés, a juss, az érdek veszi át a gyeplőt. A további elmélkedés helyett arra hívlak, kedves Olvasó, merj engedni a meghívásnak, hogy szolgálhasson Neked a mennyei Úr, s ezáltal késszé válj Te magad is örömmel adni, szolgálni másnak. Nem mást - hanem másnak! S hidd el, mihelyt engedsz e hívásnak, a szabadság jó illata belengi majd napjaidat! „Mert ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szereteteben szolgáljatok egymásnak!” Ámen! Kaszóné Kovács Karola, református lelkipásztor
