Szekszárdi Vasárnap, 2019 (29. évfolyam, 1-44. szám)

2019-06-30 / 25. szám

2019. június 30. ^ SZEKSZÁRDI VASARMAP Holocaust­megemlékezés A Szekszárdi Magyar-Izraeli Ba­ráti Társaság Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzatával és a Szekszárdi Izraelita Hitköz­séggel közösen megemlékezést tart a Holocaust 75. évfordulója alkalmából. Időpont: 2019. július 7. 10:30 óra Helyszín: Művészetek Háza (Szekszárd, Szent István tér 28.) Program: • Ács Rezső, Szekszárd polgár­­mestere emlékbeszéde; • a Tücsök Zenés Színpad műsora; • Petrovics Péter rabbi liturgiái megemlékezése. A megemlékezést követően ko­szorúzás előtti az egykori zsinagó­ga előtti Holocaust emlékműnél. Június 23-ai rejtvényünk megfejtése: Örkény István, Egyperces novellák A helyes megfejtők közül könyvet nyert: Dr. Józsa Csaba. Nyereményét átveheti szerkesztőségünkben, munkaidőben. E heti rejtvényünk megfejtését július 04-én (csütörtök) délig várjuk címünkre: 7100 SZEKSZÁRD, HUNYADI U. 4. OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Szekszárdi Vasárnap június 30-án jelenik meg utoljára a nyári szünet előtt, majd azt követően augusztus 18-án jelentkezünk új lapszámmal. A nyári szünetben kövessék közösségi oldalunkat: www.facebook.com/ szekszardivasarnap/ EVANGÉLIUM „Követlek, bárhová mégy." Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania." Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!" Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat." „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat - mondta neki te pedig menj, és hir­desd az Isten országát."Egy harmadik ezt mondta neki:„Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a csa­ládomtól." Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára." (Lk 9,57b-62) Jézus ma is hív. Szívünk, lel­künk, lényünk legbensőjéből feltör a vágy az Isten iránt. Mint egy olthatatlan szomjú­ság. E szép világ dolgai, mint cukros üdítők, csak pár pilla­natra képesek oltani szomjun­­kat. Nehéz ezekről leszokni, s az igazi, isteni élet szomjoltó forrására rászokni, és mellet­te, belőle, vele élni. Ez akkor nyilvánvaló, amikor már nem marad más csak Isten, mert valami történik az életben és nincs másik út, csak Jézus útja. Amikor nem marad sem­mi, még nagy fájdalmat tud okozni a régi illúziója. A keresztény élet is tud rossz irányt venni. Vallásosságában rákap valaki valami jóra, ami nem a végleges jó, nem a leg­főbb jó. Rátalál valami szent­re, ami nem maga a szentség, valami szinte testi gyönyört okozó bensőséges áhítatra, amelyben nem Jézus a köz­pont. Nem engedi meg, hogy az Isten formálja a képére és hasonlatosságára. Nem! Ő kí­ván mindeneket saját magá­hoz alakítani. Csinál valamit, sokat, az állapotbeli kötelessé­gei pedig háttérbe szorulnak. Ez nem Jézusi! Jákob élete, az Isten angyalával való hí­res találkozása után teljesen megváltozott. Küzdött és győ­zött, de egész életére lesántult. A sántító Jákob egy megtört ember volt. Egész életében azért küzdött, hogy csalással és manipulációval megszerez­ze Isten áldását. így szerezte meg testvére, Ézsau áldását, így csikarta ki az áldást apjá­tól, Izsáktól. Ám csak miután megtöretett az Úr előtt, akkor mondja azt a Szentírás, hogy megkapta az igazi áldást: Is­ten áldását (Tér 32,29). Ne csak akkor kövessem Jézust, amikor könnyű, vagy elvisel­hetetlen az élet! A megtöretés hoz áttörést az életben. Ő most is hív! v. Kovács Ferenc a.

Next

/
Oldalképek
Tartalom