Szekszárdi Vasárnap, 2019 (29. évfolyam, 1-44. szám)
2019-06-09 / 22. szám
2019. június 9. r SZEKSZÁRDI VASARNAP „Jövőnk a múltunkban leledzik” - trianoni megemlékezés Az idő sem képes begyógyítani a nemzet testén azt a sebet, melyet az ország megcsonkítása okozott, ám öszszefogással, a kultúránk őrzésével nincs az az erő, mely képes lenne a nemzetet maga alá gyűrni - hangzott el a trianoni békediktátum 99. évfordulója alkalmából kedden a Béla király téren megtartott megemlékezésen, a Nemzeti Összetartozás Napján.- Az idő minden sebet begyógyít, tartja a mondás. Ám ez mégsem teljesen igaz. Vannak hegek, melyeket nincs az az időtávolság, ami orvosolhatna - kezdte a Béla király téri ünnepségen megtartott emlékező beszédét Ács Rezső. Szekszárd polgármestere hangsúlyozta, ilyen gyógyíthatatlan seb keletkezett a magyar nemzet testén 99 éve. A városvezető a hazánkat megcsonkító békediktátum aláírásának napján történteket részletezve elmondta, Magyarországon 1920. június 4-én délelőtt megszólaltak a harangok, a gyárak szirénái, leállt a közlekedés, a boltok bezártak, az iskolákban gyászszünetet rendeltek el. Az emberek döbbenten meredtek maguk elé, hiszen megtörtént az elképzelhetetlen. A Párizs melletti Nagy-Trianon kastélyban, a világháborúban győztes nagyhatalmak gyalázatos békediktátumának aláírása örökre megpecsételte hazánk sorsát. Mindezt úgy, hogy az aláírást előkészítő konferencián részt sem vehetett a magyar küldöttség. Figyelmen kívül hagyták az ország háborúban betöltött valódi szerepét, demográfiai, etnikai összetételét. A határokat kizárólag a nagyhatalmi arrogancia e kis, sokat szenvedett nép sárba tiprásának szándéka vezérelte - mondta Ács Rezső. Emlékeztetett, hazánk területének kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát vesztette el. A polgármester kiemelte, a legsúlyosabb veszteséget mégis az okozta, hogy több mint 3 millió honfitársunk, a magyarság harmada rekedt határainkon kívül. Családok szakadtak szét egyik pillanatról a másikra és a magyarság évezredes központjai kerültek a határainkon kívülre, gyógyíthatatlan sebet okozva ezzel a nemzet testén. Ám a határainkon túl rekedt magyarság közel 100 év után is létezik és őrzi nyelvét, kultúráját, magyarságát - húzta alá Ács Rezső. Mint mondta, bár hosszú évekig szinte megszólalni sem lehetett az elszakított országrészeken az anyanyelven, a magyar családok tudták: a létezés, a megmaradás egyetlen biztosítéka a magyarságuk megőrzése. Ma, közel 100 év múltán, „megfogyva bár, de törve nem”, léteznek a magyar közösségek, és ezek élén azok unokái, dédunokái állnak, akik annak idején elszenvedték azt a szörnyű emlékű júniusi napot. Mint Ács Rezső fogalmazott, számukra a kultúra nem vitrindíszt, a vásárban megvehető nemzeti szalagos bóvlit jelenti, hanem egyszerre a múltat és a jövendőt. Az eltelt majd' száz év bizonyíték arra, hogy nincs az a nagyhatalmi arrogancia, geopolitikai, gazdasági, vagy katonai fölény, amely elpusztíthatna akár csak egy olyan kis nemzetet is, mint a magyar. Ha kitartásunk van a munkában, az értékeink megőrzésében és teremtésében, nyelvünk, kultúránk védelmében, ha van elég elszántságunk az összefogásra, akkor nincs az az erő, mely értékeit vesztett, vásárlásba kábult világunkban maga alá temetne bennünket. Jövőnk a múltunkban leledzik és ez nagyobb erő bármilyen hatalomnál - zárta emlékező beszédét Ács Rezső polgármester. A rendezvényen beszédet mondott Sefcsik Zoltán evangélikus lelkész is, aki szintén az összetartozás fontosságát hangsúlyozta. Az ünnepségen irodalmi műsort adtak a Szekszárdi SzC Vendéglátó Szakközépiskola tanulói. A rendezvény - melynek moderátora Orbán György volt - végén a résztvevők gyertyát gyújtottak az Országzászlónál. S. V
