Szekszárdi Vasárnap, 2018 (28. évfolyam, 1-44. szám)
2018-12-02 / 42. szám
2018. december 2. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Babitsnak édes volt az otthon, elsőrangú a becsület A magyar irodalomtörténet megkerülhetetlen óriása, Babits Mihály életének főbb állomásairól, Szekszárdhoz való kötődéséről ejtettek szót születésének 135. évfordulóján a nevét viselő utcában álló szülőházánál. A koszorúzással egybekötött november 26-i megemlékezésen Csillagné Szánthó Polixéna hozta szóba a költő, író és műfordító Szekszárdon és hazánk más tájain töltött időszakait. A közgyűlés Humán Bizottságának elnöke hangsúlyozta, felnőttkorban valamennyi születésnap egyfajta számadás is, bár nem tudhatjuk, Babits miként tartotta számon az idő múlását. Az viszont bizonyos, egész életében „vitte magával” a szekszárdi szülői ház zegzugait a zöldzsalus ablakoktól a nagy bálvány fakapun át az árvácskákkal, petúniával teli régi kertig, a köhögős kúttal, a hűsöngő pincetorokkal, vagy a kadarka borok emlékét őrző hordókkal és a ház előtti akácos séddel. Merthogy versei mindezt megőrizték. Akárcsak a kedves présházat, a szőlőt a hegyoldalban, a lent elterülő tájat, amely úgy „hever domb alatt, sík felett, mint egy álmos eb”. Babits innen nézte ábrándozó diákként a várost, amiről így ír: „korán kelő, korán fekvő: fehér fal és piros tető, zöld fák ás zöld zsalu”. Szekszárdi versei mindezt az érzést hordozták, tárgyi és táji elemeket felidézve, családtagok nélkül... A költőnek nagy fájdalma volt ugyanis édesapja halála. Ő volt az, akitől egy életre megtanulta, hogy a becsület, a rend és az ahhoz való feltétlen igazodás mindenekelőtt áll a földi pályán. Épp ezért, sohase mulasztott el egy kávé kifizetését, vagy egy villamosjegy megváltását - egyáltalán, az erkölcsi és társadalmi rend tiszteletét. Mihály apja halála után, anyja hisztérikus, ideges természete mellett egyre inkább magába fordulóvá vált. A görög és római mitológiába menekült: beleképzelve magát egy-egy hadvezér, vagy császár szerepébe. Egyedül fedezte fel a ház titkos zugait és többnyire egymagában játszott az udvaron, vagy a Séd partján. Félszegsége a pécsi ciszterci rend gimnáziumában és egyetemi évei alatt is végigkísérte. Visszahúzódó természete bajai gimnáziumi gyakorló időszakát is behatárolta, hisz egy év elteltével távoznia kellett a városból. Mindezek után - ahogy egy női ismerőse fogalmazott - „önmagát változtatni akaró szándékkal, céltudatossággal” építette újra magát. Elfúló, gyenge hangja ellenére egyetemi előadásain tömegével csüngtek hallgatói a folyosókon, tantermi ajtók előtt. És nem csak az irodalom szakosok... Tisztességre való törekvését anyai ágról is örökölte: anyai nagyanyja, Cenci néni a gazdaságot, a szőlőt, a borokat felügyelte - szakértelemmel és szigorúsággal. Érdekesség, hogy a szülői házhoz való kötődése állandóan visszatérő motívumként jelent meg életében, művészetében: még európai utazásai alkalmával is mindenütt a Pannon tájat és mindenkiben az otthoniakat látta. Élete alkonyán Esztergomban, a Bazilikával szemben lévő dombon vásárolt magának házat, mert az a szekszárdi Előhegyre emlékeztette - utalt a költő tagadhatatlan szekszárdiságára Csillagné Szánthó Polixéna. A Wosinsky Mór Megyei Múzeum által szervezett emléknapon a Babits Mihály Kulturális Központ igazgatója, Zsikó Zoltán, valamint a megyei múzeum igazgatója, Odor János és Lovas Csilla főmuzeológus helyezte el az emlékezés koszorúit a szülőház udvarán található, Farkas Pál által készített Babits szobornál, illetve a ház falán található emléktáblánál. Az eseményen Babits Mihály emlékét Esztergomban őrzők is koszorúval tisztelegtek az alkotó munkássága előtt. Az ünnepséget követően G. Tóth Franciska irodalomtörténész, muzeológus idézte fel Babits esztergomi éveit. Gy. L. Verselve emlékeztek Babitsra A Társadalmi Egyesülések Tolna megyei Szövetsége és a Nők Szék- : száráért Egyesület szervezésében november 27-én immár 11. alka- : lommal tisztelegtek a város jeles költője, Babits Mihály emléke előtt, : születésének 135. évfordulóján. Az idén a megye több települése • mellett érkeztek versmondók Gödöllőről és Vecsésről is, a 30 részt- j vevő rekord a rendezvény életében. A legidősebb versmondó, a 95 • esztendős bogyiszlói Sebestyén István volt, míg a legfiatalabbak, a • Comenius és a Garay iskola tanulói verssel és gitárral kísért téli, ; karácsonyi énekekkel köszöntötték a megjelenteket. A rendezvény szervezői ajándékkal kedveskedtek a versmon- : dóknak, majd a résztvevők megkoszorúzták Babits Mihálynak a : kulturális központ előtt álló szobrát. SZV j
