Szekszárdi Vasárnap, 2018 (28. évfolyam, 1-44. szám)

2018-02-11 / 5. szám

2018. februári!. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Lotz Katalin: „A színháznak küldetése van” Új igazgatója irányítja 2017. december elseje óta a szek­szárdi Magyarországi Német Színházat (DBU). Frank Ildikót 14 év után az a Lotz Katalin váltotta az intézmény élén, aki 11 éve tagja a DBU tár­sulatának. Tervei, céljai már most láthatóan formálják a színházat. Az igazgatóval a nyolcvanfős nézőtéren ülve beszélgetünk terveiről, miközben a színpa­don már a legújabb darab, a Der Vorname, azaz „Hogyan nevezzelek?” díszlete áll. „Ez egy francia vígjáték, igazi fran­cia humorral fűszerezve, de van mély mondanivalója, üzenete: az életünket meghatározó kli­séket feszegeti” - mondja Lotz Katalin a darabról, amelynek premierjét február 8-án tartot­ták. Ebben a hónapban még 12-én, 13-án, 14-én és 15-én is játsszák, de tavasszal is látható lesz még néhányszor. Öt színész (Melissa Hermann, Horgász Dezső, Bogiári Tamás, Andrzej Jaslikowski és Paula Donner) játszik a Tömöry Péter rendez­te darabban, amelyet a német nyelvet nem beszélő közönség is bátran megnézhet, hiszen a felnőtteknek szóló előadásokat feliratozza a színház. „A színháznak küldetése van: tükröt kell tartania, hogy a néző belenézhessen” - mondja az új igazgató, aki pályázatát is ezzel a gondolattal kezdte. Lotz Katalin szerint „a jó színház lehetővé te­szi, hogy nézőként és színészként is ránézhessek a saját életemre, emberi viszonyaimra, és elindul­jak az úton egy tudatosabb élet felé. A jó színház azt is lehetővé teszi, hogy nézőként elfelejthes­sem a mindennapi problémái­mat, és néhány órára kikapcso­lódjak a mindennapokból”. Lotz Katalin 2007 óta tag­ja a DBU társulatának. Első végzettsége közgazdász: az In­ternational Businsess School (IBS) gazdálkodási szakán vég­zett, angol nyelven. „Mindig is érdekelt a kultúra, a diplo­mamunkámat is színházmar­ketingből írtam” - mondja. A kultúrához, színpadhoz való kötődése egészen régről való. Már általános iskolás korában is sokszor állt színpadon Óz­­don, ahol gyermekkorát töltöt­te. Főiskolás évei alatt Földessy Margit színi tanodájába járt, és ahogy mondja, ekkor lett „igazi nagy szerelem” a színjátszás. A főiskola után gazdasági terüle­ten dolgozott Németországban, ahol csatlakozott egy felnőtt, amatőr színjátszó csoporthoz, majd elvégzett egy színi iskolát. A hároméves kurzus első nem német anyanyelvű diákjaiként tanulta színészmesterséget. Ezt követően Szekszárdon kezdett dolgozni a családi vál­lalkozásban, de mivel az ország egyetlen német nyelven játszó kőszínháza éppen a tolnai me­gyeszékhelyen van, adódott a lehetőség, hogy a DBU szín­padán is kipróbálhassa magát. Színészként az elmúlt évtized­ben számos műfajban bizonyí­tott. Magánemberként állandó vendége a Szekszárdi Gitárk­vartettnek, és tagja a Virágpor együttesnek. A zenekarokkal rendszeresen fellép, mint ze­nész, énekes és verselő. Emel­lett évek óta vezeti a JungeDBU nevű német nyelven játszó di­ákszínjátszó csoportot. A drá­mapedagógia kiemelten érdekli, tovább is képezte magát ezen a területen. A DBU működését az elmúlt tizenegy év alatt jól megis­merte, és többször megfordult a fejében, hogy vezetőként hozzá tudna tenni. Mindig is mozgatta a gondolat, hogy mi­ként lehet jó színházat csinálni, ezért is pályázta meg az igaz­gatói pozíciót. Az elmúlt két hónapot pedig már vezetőként töltötte a színházban. „Pörgős volt” - mondja. Munkatársait átgondolt, szervezett munkával kívánja ösztönözni. „Mind a kö­zönség felé, mind idebenn az te­szi könnyebbé a munkát, ha mi jól átgondolt műsorterv szerint haladunk” - hangsúlyozza. Lotz Katalin szerint „átgondolt, rész­letes és mindenre kiterjedő ter­vezéssel a DBU valódi kulturális és nevelési központtá nőheti ki magát, hiszen minden adottsá­ga megvan hozzá”. Célja, hogy a német kisebbségen túl azok is bekerüljenek a színházat ked­velő közönség látóterébe, akik a német nyelvet nem beszélik, vagy nem beszélik jól. A külön­böző korú és identitású közön­ségréteget más és más módon kívánja elérni. A diákoknak például az előadásokhoz kap­csolódó felkészítő és feldolgozó foglalkozásokat tervez. Az előa­dások kezdési időpontjainak egységesítése is cél. „Eddig sokféle időpontban játszottunk. Ennek több oka van, az egyik, hogy nem csak szekszárdiaknak játszunk. Na­gyon sokan járnak hozzánk a környező megyékből is, gon­dolni kell arra, hogy ők is haza tudjanak utazni egy-egy előa­dás után. Mégis szeretném a jövőben azt elérni, hogy egysé­gesebb legyen a kezdések idő­pontja és a korábbi négy-öt kü­lönböző időpont helyett, legyen kettő-három állandó. Emellett olyan repertoárt kínálunk, ami széles réteget érdekelhet. Már­ciusban a „Pinokkió” című mesejátékot mutatjuk be gyere­keknek, ezt követi májusban a felnőtteknek szóló „A miniszter félrelép” című bohózat. Ősszel Ödön von Horváth „Kazimir és Karoline” című darabját tűzzük műsorra, amelyhez kapcsolódó­an drámapedagógiai foglalko­zást is tervezünk. Decemberben pedig ismét mesebemutató kö­vetkezik. Cél az is, hogy jobban jelen legyünk a városban, ezért a jövőben a városi rendezvénye­ken alatt is nyitva tart a színház” - emeli ki Lotz Katalin. M. Wessely Judit

Next

/
Oldalképek
Tartalom