Szekszárdi Vasárnap, 2018 (28. évfolyam, 1-44. szám)

2018-09-16 / 31. szám

6 2018. szeptember 16. „ SZEKSZÁRDI VASARNAP Népi iparművészeti remekekből nyílt tárlat A Magyar Művészeti Akadé­mia és a Műcsarnok együtt­működésének köszönhetően idén tavasszal Kéz-Mű-Remek címmel népművészeti tárlat nyílt Budapesten. A rezentatív kiállítótérben többek közt a Népművészet Mestere és Ifjú Mestere címmel rendelkező művészek munkáit állították ki. A tárlaton a Tolna Megyei Nép­­művészeti Egyesület több tag­jának alkotása is helyet kapott: ezekből nyílt kiállítás „Bőség kosara” címmel szeptember 11- én, a Babits Mihály Kulturális Központ Bakta galériájában.- A tárlat méltó „felütése” ennek a csodálatos hétvégének - mondta a Szekszárdi Szüreti Napokra utalva Zsikó Zoltán. A kulturális központ igazgató­ja aláhúzta, a helyi kulturális és közművelődési élet - benne a népművészeti egyesület - is jócskán hozzájárult az immár országos hírű fesztivál sikeréhez. Nyéki-Zeke Lajosné Dömö­tör Ida néni, a Sárköz egyik ne­ves tanítójának szavait idézte, amikor a térségben élők kap­csán arról beszélt: „bennünket a Jóisten rendelt ide Sárközbe. Nekünk adta a szivárvány min­den színét, a rét minden virá­gát.” Zsikó Zoltán emlékeztetett: az egyesület és a kulturális in­tézmény kapcsolata egészen az utóbbi létrejöttéig nyúlik vissza, s remélhetőleg még sokáig tart. Szabó Zoltán, a Hagyomá­nyok Háza Magyar Népi Ipar­­művészeti Múzeumának fő­muzeológusa a műcsarnokbeli tárlatáról elmondta: négy hónap alatt 29 ezer látogatót fogadtak. A 2500 négyzetméternyi kiállító tér és a „gigantikus” anyag ko­moly kihívás elé állította a Ha­gyományok Háza és a Népmű­vészeti Egyesületek Szövetsége munkatársait. A tárlatban Zalá­tól a Sárközön át Miskolcig kita­pintható volt a Kárpát-meden­ce hagyományainak lenyűgöző sokfélesége. Az anyagról hang­súlyozta: kortárs, amelyben - a kor tárgyait szemlélve - a ’70-es évek népművészet felé fordulá­sa igazi pezsgésről tanúskodik. A „népi iparművész” fogalmat Kresz Mária néprajzkutató al­kotta meg Ortutay Gyula egy­kori kultuszminiszter kezde­ményezésére. Lényege, hogy a művész egyedi jellegű, kiemel­kedő művészi értékű - népi iparművészeti - alkotást hoz létre, továbbfejlesztve a magyar népművészet hagyományait. Szabó Zoltán főmuzeológus kiemelte a Tolna megyei művé­szek aktivitását, külön megem­lékezve a teveli Tatai Ernő tam­­burakészítő mesterről. Utóbbi munkáját is láthatja Szekszár­­don az érdeklődő közönség a számtalan szőttes, ünnepi öltö­zék és kerámiaedény mellett - egészen október 18-ig. Gy.L. „Nem hiszem el, hogy létezik tökéletes szülő” Hajdan a többgenerációs családok jóval működőké­­pesebbnek bizonyultak a maiaknál, hiszen valamennyi tagjának jutott szerep - hív­ták fel szakértők a figyelmet az apa szerepére fókuszáló szeptember 5-i előadásokon, amelyet a Tolna Megyei Csa­lád, Esélyteremtő- és Önkén­tes Ház (CSEÖH) szervezett a Családok Éve jegyében. A Család- és Gyermekjóléti Szol­gálat szakmai vezetője, Fábián Anita a Babits Mihály Kulturális Központban megtartott works­­hopon arra emlékeztetett: ezek a szerepek mára összemosódtak, amelyből problémáink zöme is adódik. E rendszerben ugyanis senki sem tudja, mitől lesz valaki (jó) anya, vagy épp apa. A gyermekek szempontjából a leválás gördülékenységéről beszélt már a társ-előadó, Füves Erika gyógy- és pszichopedagó­­gus. Kiemelte, az ifjúságnak el kell hinnie, hogy képes dönté­seiért felelősséget vállalnia. Ha ez nem történik meg, olykor 30 éves korban sem tudnak függetlenedni szüleiktől. Egy tekintélyelvű apa - hozta fel saját családi példáját - ugyan a kitartást és az önmegvalósítási igényt átadja, de a gyerek önbi­zalom-hiányossá válik általa. „Nem hiszem el, hogy létezik tökéletes szülő. Ha elég jó szülő vagyok, az már jó” - nyomaté­kosították az előadók a családi „kulcsszavakat”, hangsúlyozva az apa és anya feladatát, hisz mindegyiknek megvannak a „saját szerepei”. S, persze a gyerekeknek is, akik megzavarodnak korunk társadal­mi szokásvilágától: merthogy az elvált szülők gyereke döbbenten nézi végig, ha anyjuk és apjuk ve­szekszik, kinél legyen a csemete. Ugyanakkor ne engedjük, hogy a gyerek döntse el, hány órakor hagyják el a születésnapi zsúrt... Ne essünk át a ló túloldalára a túlkompenzálással, mert egy idő után a gyerek érzelmi zsarolásá­nak áldozatai leszünk - húzták alá az előadók. A válásokról szót ejtve Füves Erika hangsúlyozta: manapság nem ez a legnagyobb probléma, mert a jól kommuni­káló szülők mellett a gyermekek sem szenvednek akkora hiányt - főleg a lányok esetében. A CSEÖH szeptember 5-i workshop és aktivitás program­jának résztvevői héliummal töl­tött luftballonokat eresztettek a magasba a Prométheusz parkból. Gy.L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom