Szekszárdi Vasárnap, 2018 (28. évfolyam, 1-44. szám)
2018-09-09 / 30. szám
6 , SZEKSZÁRDI VASARMAP 2018. szeptember 9. Mustgáz: figyeljünk, nehogy tragédia történjen! A szüreti időszak jellemző veszélyforrására, a hétköznapi nyelven csak mustgázként emlegetett szén-dioxid által jelentett veszélyre hívta fel a figyelmet a Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság Szekszárdon, a Heimann Családi Birtokon. Heimann Zoltán a sajtótájékoztatón arról szólt, hogy a mustgáz főként ott okoz veszélyt, ahol hagyományos eljárással készítenek bort. „A kedvtelésből bort készítők gyakran egyedül végzik ezt a tevékenységet, ami veszélyes, mert ha baj történik, és az ember elveszíti az eszméletét a pincében, akkor nincs, aki segíthetne.” A borász azt tanácsolta, hogy a must erjedésének idején lehetőleg senki se egyedül menjen ki tanyájára. Az erjedése során szén-dioxid, hétköznapi nevén mustgáz keletkezik. A színtelen és szagtalan gáz nehezebb a levegőnél, így alulról kezdve telíti meg a helyiséget. Hatására annak belélegzője előbb elveszíti cselekvőképességét, ami könnyen végzetes lehet - mondta el dr. Balázs Gábor. A megyei katasztrófavédelmi igazgatóság vezetője a hozzátette: az elmúlt öt évben ketten vesztették életüket mustgáz-mérgezés következtében Tolnában, a legutóbbi eset 2015- ben történt Szekszárdon. Az igazgató megelőzésképp a régi és jól bevált gyertyás módszert javasolta. Azt tanácsolta a borkészítőknek, hogy a gyertyát - lehetőleg egy nyélre rögzítve - maguk előtt, a talajtól egy méter magasan tartva lépjenek a pincébe, s ha kialszik a láng, minél előbb hagyják el a helyiséget. Dr. Balázs Gábor felhívta a figyelmet, senki se kezdjen egyedül a pincében magatehetetlenné vált személy mentésébe, hanem értesítse a tűzoltókat. Az eszméletlen személyt a tűzoltók átadják a mentőknek, akik szükség esetén megkezdik az újraélesztést, melynek folyamatáról Heidt János mentő szakápoló, a Szekszárdi Mentőállomás munkatársa tájékoztatott. A sajtótájékoztatón dr. Balázs Gábor emléklapot adott át Heimann Zoltánnak köszönetként azért, hogy a mustgáz veszélyeire figyelmeztető rendezvénynek évről évre helyet ad a családi birtokon. S. V. Mustgáz-mérgezést szenvedett egy férfi szerdán, Szekszárdon. Az idős férfit rendőrök és katasztrófavédők hozták fel a pincéből. Szerdán kora reggel érkezett bejelentés a 112-es segélyhívószámra, hogy a Palánki-hegy egyik tanyájának pincéjében egy idős férfi eszméletlen állapotban fekszik. A helyszínre érkező rendőrök és katasztrófavédők felhozták a 69 éves férfit, akit a mentőszolgálat munkatársai azonnal kórházba szállítottak. Az idős férfi az elsődleges orvosi vélemény szerint mustárgáz-mérgezést szenvedett. Forrás: TMRFK „Kis város, nagy falu” - Szekszárd az elmúlt századelőn Az 1880-as évek elejére tehető a szekszárdi lakosság azon igénye, hogy településük nagyközségből végérvényesen városi státuszba lépjen. Dr. Csekő Ernő Szekszárd történetének 19-20. század fordulójáról szóló előadását a Tolna Megyei Levéltár augusztus 25- i, vármegyeházi helytörténeti rendezvényén hallhatták az érdeklődők. Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltárának szekszárdi származású főlevéltárosa szerint a városi rang felé „nyitáshoz” az 1883-ban megvalósult vasúti összeköttetés, a Magyar Királyi Selyemtenyésztési Főfelügyelőség, a vágóhíd, valamint a Tolna Megyei Takarék- és Hitelbank felépítése is hozzájárult. A kilencvenes évektől az infrastrukturális fejlődés közvilágítást, villamosítást, telefonhálózat fektetést, vízvezeték- és csatornaépítési terveket „hozott magával”. Egy artézi kútfúrást követően fürdőház létesült a mai Luther téren, a város szélén található Csörge tavon pedig komplett fürdőélet indult be a század elején. A dualizmus korában egyre inkább a megyeszékhelyi funkció kialakítása került előtérbe, amelynek végeredményeként vált nagyközségből rendezett tanácsú várossá Szekszárd 1905. augusztus 29-én. A képviselő testület 1905. szeptember 2-án tartott ülésén a nagyközség korábbi főjegyzőjét, dr. Hiding Ádámot választotta polgármesterré. Nagy szó volt a korabeli közigazgatásban a „rendezett tanácsú város” kifejezés, hiszen országosan mindössze 10 (!) település büszkélkedhetett városi ranggal. Az 1870/71-ben elfogadott közigazgatási törvények alapján külön hivatalokat - rendőrkapitányság, adóhivatal, árvaszék, mérnöki hivatal - alakíthattak ki. A századfordulón Szekszárd lakosságának nagyobb része mezőgazdasággal foglalkozott, az iparosok, kereskedők aránya 23,7 %-ot, míg a szabadfoglalkozásúak - mérnökök, tanárok, közfoglalkoztatottak - 7,7%-ot tettek ki. A várossá válás folyamatában a helyi élet is felpezsdült: az 1890-es években sorra jöttek létre az olvasó- és társaskörök (alsóvárosi, újvárosi, református), 1905-re felépült Kaszinó bazársor és a Korzó sétány, ahová a helyi társadalmi elit tagjai, tisztviselői jártak. A mai Szent István téren mesés sétakert, múzeum, zsinagóga létesült, kórházat, gimnáziumot, polgári fiúiskolát és szecessziós szállodát is emeltek. Sőt, 1901 - re 30-35 magán előfizetővel már telefonhálózat is működött a városban - jegyezte meg dr. Csekő Ernő. Gy. L.
