Szekszárdi Vasárnap, 2018 (28. évfolyam, 1-44. szám)

2018-01-14 / 1. szám

2018. január 14. «- SZEKSZÁRDI YASARMAP5 „A szeretet nyelve előre visz” Tolácziné Varga Zsuzsan­na több, mint két évtizede foglalkozik gyermekvéde­lemmel. A Szekszárdi Hu­mánszolgáltató Központ vezetője rengeteg tapasz­talattal rendelkezik, amely­nek nyomán, munkatársai­val és a társszervezetekkel együttműködésben alakult ki a jelenlegi gyermekvédel­mi, gyermekjóléti rendszer Szekszárdon. Tevékenységét a Szociális Munka Napján Ba­log Zoltán miniszter emlék­plakettal ismerte el. Eredetileg tanítónak készült, ám végül szociális munkás lett. „Nyolcvankilencben kezdtem” - meséli Tolácziné Varga Zsu­zsanna. „Akkoriban a szociális munkáról fogalmuk sem volt az embereknek, habár presztízsben ma is nagyon hátul helyezkedik el ez a szakma.” Huszonkét év­vel ezelőtt kezdett el dolgozni ezen a területen és mindig a csa­ládsegítésben, a gyermekjóléti szolgáltatásban tevékenykedett. A szakmát egy pillanatra sem hagyta el: 2006-2013-ig a Pécsi Tudományegyetem szekszárdi karán oktatta a szociális mun­kásokat, majd visszatért a szek­szárdi családsegítő központba. Hogy mit csinál egy család­­védelemmel, gyermekjóléttel foglalkozó szociális munkás? Talán sokak számára ez még ma sem világos, pedig a vonat­kozó törvény immár 20 éves... „ A munka nagy része, hogyan lehet egy adott településen vá­laszolni a kihívásokra, segíteni az emberek abban, hogy minél kiegyensúlyozottabban élhes­senek” - mondja az igazgató. Fontos kérdés, hogy „Szekszár­don mit kell tenni azért, hogy jó legyen itt élni”. Ezért dolgozik a humánszolgáltató központ csaknem 50 munkatársa, akik közül húszán családsegítéssel, gyermekjóléti szolgáltatás­sal foglalkoznak. A család- és gyermekjóléti szolgálat az alap­ellátás része, a veszélyeztetett­séget megelőző szerepe van. Napközit, szabadidős progra­mokat szerveznek. Észlelő és jelzőrendszert működtetnek, amelynek mindenki tagja, aki gyerekekkel foglalkozik, így a védőnőn és az orvoson túl, az óvónők, tanárok és még sorol­hatnánk. A jelzőrendszer azt a célt szolgálja, hogy még a gyer­mek veszélyeztetettsége előtt közbeléphessenek a szakembe­rek. „Ha jelzés érkezik hozzánk, akkor előbb megnézzük, hogy annak mennyire van alapja. Megkérdezzük az orvost, a vé­dőnőt, és igyekszünk segíteni. Például egy családban válás esetén olyan helyzet alakulhat ki, amelyet mind a szülő, mind a gyermek nehezen dolgoz fel. Azok az emberek, akik valaha szerették egymást, közösen kép­zelték el a jövőjüket, gyermeket vállaltak, egy válás során har­colhatnak egymással és a harc tönkreteszi a gyereket” - mond­ja az igazgató. Az ilyen helyze­tek megoldásában igyekszik segíteni a családsegítő és az esetmenedzser szociális szak­ember. Ha ez eredménytelen és a gyermek veszélyeztetett helyzetbe kerül - például a szülő elhanyagoló, bántalmazó viselkedése miatt -, akkor az már hatósági intézkedést igé­nyel. Ilyenkor jön a védelembe vétel vagy a kiemelés a család­ból. „Ez mindig nagyon nehéz”- hangsúlyozza Tolácziné Var­ga Zsuzsanna. A családsegítő, esetmenedzser szakemberek több korosztályt segítenek, ám nagy számban vannak jelen a még tanköteles tinédzserek, akik nem járnak rendszeresen iskolába. A má­sik korosztály a kisiskolásoké, akiknek mindennapjait a szü­lők munkanélkülisége, esetleg lakhatási problémák nehezítik. „Soha nem lehet azt mondani, hogy a gyerek maga tehet arról, hogy milyen helyzetben van. Fontos, hogy a család elfogadja segítséget és akarja változást. Mi segítünk, hogy erre ráérezzenek”- mondja az igazgató. A családsegítés, gyermekjó­léti szolgáltatás szükségessége szempontjából sok múlik azon is, hogy milyen állapotban van a társadalom. „Önző világot élünk. Mindenkinek önmaga van az élete középpontjában” - teszi hozzá. „Az önzésben nincs helye másnak. Ha én a gyere­kem életének a részese vagyok, akkor tudom az élete részleteit. Tudom, hogy madáretetőt készít az iskolában, mert elmesélte és én figyelek rá. Ha ez nem érdek­li a szülőt, akkor a gyerek nem válaszol majd a kérdéseire, mert azt látja, hogy nem fontos a szülőnek. A szeretet nyelve előre visz” - hangsúlyozza az igazga­tó. Szerinte a másik probléma az, hogy mintha arra szociali­zálódnánk, hogy nem kellenek a szabályok. „A nagyon szigorú rendszerben felnőtt generáció most épp az ellenkezőjét teszi gyermekeivel: lazára engedik a gyeplőt és ez sem jó” - figyel­meztet a szakember. A családsegítő szociális mun­kások rengeteg kemény helyze­tet látnak, ami természetesen őket is megviseli. „Ami engem nagyon megérint, az a válás so­rán tapasztalt kapcsolattartási probléma, illetve amikor szen­vedélybeteg van a családban. Az ilyen szülő mellett az élet kiszámíthatatlan. Egy szenve­délybeteg szülő mellett a gyerek nem érzi biztonságban magát. A családból való kiemelés pedig nem mindig jelent megoldást. Ez egy óriási trauma.” Az ilyen döntések megho­zatala nagyon nehéz. Éppen ezért a Humánszolgáltató Központban kiemelten fontos a jó munkahelyi légkör, egy­más támogatása, a szupervízió. Mindezeken túl a szakemberek folyamatosan a szolgáltatás ja­vításán fáradoznak. Szeptem­bertől óvodai- és iskolai szoci­ális segítők is dolgoznak majd a Szekszárdi járás területén. Ez 9 fő új munkatársat jelent, akik járják majd az óvodákat, általá­nos- és középiskolákat. M. Wessely Judit

Next

/
Oldalképek
Tartalom