Szekszárdi Vasárnap, 2018 (28. évfolyam, 1-44. szám)
2018-06-24 / 24. szám
2018. június 24. SZEKSZÁRDI 14MRUP Szekszárdi szakképzés: a jó szakembert „kézről kézre adják” Befejeződött a tanítás a szakképző iskolákban is. Ez jó alkalom a mérleg megvonására, különösen egy olyan periódusban, amikor kiemelt feladat a szakképzés átalakítása, megerősítése. A tanév tapasztalatairól ÁBRAHÁM NORBERT, a Szekszárdi Szakképzési Centrum főigazgatója beszélt. hetőek sikereseknek, melyek igényelnek további erősítést?- A gépészet területén - és itt most a fémipart is beleértem - az autós szakmák, a forgácsolók, a hegesztők azok, akik egyre nagyobb megbecsülésnek örvendenek. A munkáltatók jelzései, úgy tűnik, nemcsak az iskolákba érnek el, de a szülők és a gyerekek fülébe is eljut, hogy mennyit is miközben a mindennapokban azt tapasztaljuk, hogy egyre nagyobb e területen a munkaerőhiány. Én azt gondolom, hogy ez lesz a következő évnek a fókusza: valószínű, hogy a megítélés megváltoztatásán kell segítenünk. Tény, hogy fizikai munkáról van szó, viszont ma már egy kőműves napi 35 ezer forint alatt nem megy el dolgozni, és akkor még- A Vendéglátó Szakképző Iskolának például nagy kihívás, hogy felkészítsen egy szakácsot a Szekszárdon és környékén is nagy lépésben fejlődő gasztrokultúrára. Ezért jó, hogy a duális képzésben a gyerek az adott étteremnél vagy szállodánál van gyakorlaton, ahol a legújabb technológiát a naponta azzal dolgozó szakácstól tanulja meg.- Főigazgató úr, a szakmunkásképzés területén mennyire tekinthető eredményesnek az elmúlt időszak marketingmunkája?- Az igazi eredmények ezekben a napokban, a beiratkozás során lesznek számunkra is láthatóak. Azt már érzékeljük, hogy volt értelme a kampánynak: a szülők figyelme jobban ráirányul a szakképzés, a szakmaszerzés területére. A folyamatos figyelemfenntartásra szükség van és szükség lesz ezután is. Az a segítség, amelyet az önkormányzattól - és konkrétan Ács Rezső polgármester úrtól - kaptunk, hogy mindig jött és velünk együtt népszerűsítette a szakképzést - az Ady Szakképző Iskola tekintetében a műszaki képzést - az mindmind beérik. Mindez nemcsak az Ady, de a másik három tagintézményünkről is elmondható.- Keressük a pályaorientáció egyéb lehetőségeit, hogy az általános iskolásokat minél korábban „megtalálhassuk”. A végső cél az, hogy boldog felnőttek kerüljenek ki az iskoláinkból, ez viszont csak nagyon komoly pályaválasztási tanácsadáson alapulhat. A gyerekeknek és a szülőknek fontos pontosan tudniuk, hogy merre tovább az általános iskolából, hogy konkrétan megismerjék, mit jelent például az, hogy villanyszerelőnek, asztalosnak tanul valaki. Lehet, hogy van a fejekben egy elképzelés, de azt vesszük észre, hogy az nem mindig találkozik a valósággal.- Az elmúlt esztendő adatai alapján mely szakmák tekintlehet keresni azzal, ha valaki egy hároméves szakmát szerez. Egyre nagyobb e pályák presztízse, és megy a verseny a gyerekekért. A vállalkozók megkereséséből látom, hogy a fémipari terület mindenképpen sikeresnek tekinthető, bár a munkahelyekhez képest még mindig kevés a végzett gyerekszám. A villamosipari terület sikere nyilvánvalóan Paks működéséhez köthető, és megjósolható, hogy az atomvárosi beruházás miatt a minősített hegesztők alkalmazása is nagyon fontos lesz rövid időn belül. Ahhoz a most végzett gyerekeinknek már el kell kezdeniük úgy dolgozni, hogy minősíttetni tudják magukat és a cég is megtegye ezt, ahol dolgozni fognak.- Elgondolkodtató ugyanakkor, amit az építőiparban hallunk, hogy akár az ács, akár a kőműves szakok milyen nehezen indulnak. Ezeknek a szakmáknak az elismertsége a jelentkezők felől még nem érte el a szükséges mértéket, nem visz mást magával, csak egy kőműveskalapácsot meg egy vakolókanalat, az összes többit a tulajdonosnak kell beszereznie. És azt is tudjuk, hogy a jó kőművest, a jó ácsot, a jó asztalost „kézről kézre adják” az emberek, mert a jó hírük hitelesíti őket.- Mennyiben más a mai szakképzés, mint, mondjuk az egy-másfél évtizeddel ezelőtti?- Minden területen megjelentek az egyre modernebb eszközök. A gyerekeket felkészíteni, abba a versenyhelyzetbe belehelyezni, amikor majd elmennek munkát vállalni, nagy kihívás. Nem véletlenül jó a duális képzés gondolata olyan tekintetben, hogy nem mindig az iskolának kell a legdrágább, a legújabb eszközöket beszereznie. A gyerekek azoknál a vállalkozásoknál legyenek gyakorlaton, akik abból élnek, hogy a legmodernebb eszközeik vannak, hiszen ennél praktikusabb nincs, ezzel mindenki nyer.- A Bezerédj Szakképző Iskolában, a pénzügy-számvitel vonalon ugyanez a helyzet. Folyamatosan fejlődik a kormányzati infrastruktúra, az ügyintézés - gondoljunk csak az e-ügyintézésre. Itt is a gyakorlati helyek praktikuma mutatja meg, hogyan kell mindezt elképzelni. Egy logisztika bemutató-órán, amelyen magam is ott voltam, a tanárnő a legjobb példákat mindig a gyakorlati helyekről hozta: „Emlékeztek, amikor kinn voltunk ebben meg ebben az áruházban, mekkora raktára van, mennyire gyorsan megy az áru ki-be?” Ez az életszerű példa is alá tudja támasztani, hogy nagy szükség van a gyakorlati helyekről vett tapasztalatok beépítésére az oktatásba. Nagyon erős kapcsolatnak kell fennmaradnia a munkahelyekkel, mert nélkülük nem tudjuk megfelelően felkészíteni a gyerekeket választott pályájukra.- orbán -
