Szekszárdi Vasárnap, 2018 (28. évfolyam, 1-44. szám)

2018-01-21 / 2. szám

2018. január 21, , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Doni áttörés: a földi pokolra emlékeztek A Don-kanyarnál 75 évvel ezelőtt a hazájukért harcoló, életüket adó honvédok em­léke előtt tisztelegtek január 12-én a Szent István téri II. vi­lágháborús emlékműnél. Hetvenöt év történelmi táv­latából azokra az áldozatok­ra, hősökre emlékezünk, akik 1943. januárjában részt vettek a Don-kanyarnál vívott harcban - kezdte beszédét Kővári Lász- a ló önkormányzati képviselő. A % gazdasági- és pénzügyi bizottság elnöke a körülményeket felidéz­ve emlékeztetett: Magyarország nehezen lépett be a második vi­lágháborúba, mert az országnak nem volt érdeke. Sok választása azonban nem volt, mivel egyedül Németország szövetségeseként láthatott reményt arra, hogy az első világháborút lezáró triano­ni békediktátum nyomán meg­csonkított magyar nemzet újra Nagy-Magyarországgá lehessen. Ennek nyomán, Németor­szág szövetségeseként állították fel 1942-ben a 2. magyar had­sereget, melynek mintegy 200 ezer katonája egy 100 kilométer hosszú szakaszon helyezkedett el a Don-kanyarnál. Sok fiatal honvéd reménykedett abban, hogy túlélhetik az elkerülhetet­len ütközetet, ám 1943. január 12-én a szovjet támadással a pokol indult meg - fogalmazott Kővári László. A magyarok kevésbé voltak felszereltek, mint az ellenség, amely ráadásul háromszoros túlerőben volt, így az áldozati­ság és a hőssé válás már a csata előtt elkezdődött. A nehéz kö­rülmények ellenére a 2. magyar hadsereg napokig hátráltatta a szovjetek előrenyomulását, miközben nagy veszteségeket szenvedett. Az ütközetben száz­ezer magyar halt, vagy sebesült meg, illetve esett fogságba - hangsúlyozta a képviselő. Kővári László arról is szólt, hogy a második világháborút kö­vető szovjet uralom alatt a túlélők csak félve beszéltek a Don-ka­nyarnál történtekről, a rendszer­­változásig pedig szinte egyáltalán nem is lehetett megemlékezni er­ről az eseményről. Ma már viszont tisztelettel adózhatunk az áldoza­tok emlékének. „A sok áldozat arra figyelmezteti elsősorban a fiatalokat, hogy sokféleképpen lehet hazafiasán gondolkodni, a Donnál a fiatal katonák az életü­ket áldozták a hazáért” - mondta Kővári László. Kiemelte, ma is rendkívül fontos a nemzet érde­kében való gondolkodás azért, hogy békében élhessünk. A képviselő szerint hiba, hogy Magyarországon 2004-ben meg­szűnt a sorkötelezettség. Az or­szág hadserege ugyanis leépült - információk szerint hazánk­nak jelenleg mindössze hatezer katonája van -, s egy konfliktus esetén nagyon hiányozna az a képzettség, amit a sorkatonai szolgálat alatt lehet megszerezni. „Az ember által csiholt hábo­rú, a pusztítás értelmetlensége még 75 év távlatából is borzasz­tó” - fogalmazott már dr. Kaszó Gyula. A református lelkipász­tor hozzátette: „az eltelt idő sem homályosítja el az előre nem vivő áldozatok tényét, a veze­tői hiúságból és meggondolat­lanságból fakadó indokolatlan emberveszteséget”. A Don-ka­nyarnál történt és minden más hasonló szörnyűség mozgatóru­gója mindig elsősorban a veze­tők önhitt érvényesülési vágya - mondta Dr. Kaszó Gyula, aki Sámuel 2. könyvének 2. fejeze­téből idézett fel példaként egy bibliai korban játszódó csatát. Az ünnepélyes megemlékezés a II. világháborús emlékmű meg­koszorúzásával zárult. Önkor­mányzati képviselők, intézmény­­vezetők, szekszárdi polgárok és diákok helyezték el az emlékezés és a tisztelet koszorúit. A „doni áttörés” 75. évfordu­lója alkalmából koszorúzással egybekötött kegyeleti megemlé­kezést a város önkormányzata, a Magyar Nemzetőrség Országos Szövetségének Katonai Hagyo­mányőrző Tagozata, valamint a Honvéd Hagyományőrző Egye­sület Szekszárd Megyei Jogú Városi Szervezete és a Babits Mihály Kulturális Központ köz­reműködésével tartották. A ren­dezvényen jelen voltak a Szek­szárdi Szakképzési Centrum Ady Endre Szakképző Iskolája és Kollégium honvéd kadétjai is, közreműködött a Muslincák Férfikar, a műsorközlő Orbán György volt. S. V

Next

/
Oldalképek
Tartalom