Szekszárdi Vasárnap, 2017 (27. évfolyam, 1-45. szám)

2017-11-12 / 40. szám

2017. november 12. 5 , SZEKSZÁRDI TASARMAP Szekszárdi szakképzés: „culágerből” diplomás építőmester Már 12 évesen „culágerke­­dett", vagyis hordta a mal­tert, tolta a talicskát. Aztán kitanulta a kőművesmester­séget, de nem elégedett meg ennyivel, s ma Szekszárd egyik legjelentősebb épí­tőipari vállalkozásának egyik tulajdonosa. Simcsik Norbert pályája sokaknak lehet irány­mutató a továbbtanulásban rejlő lehetőségek kapcsán.- Az építőipar családi öröksé­ge mennyire döntötte el eleve a sorsát, és mennyire volt saját döntés, hogy ezzel foglalkozzék?- Gyerekkoromban bármerre mentünk, a Tolna Megyei Álla­mi Építőipari Vállalat építkezé­seit láttam. A vállalat műszaki igazgatója édesapám volt, így ez mindig büszkeséggel töltött el. Családi házban laktunk, ame­lyen természetesen mindig volt mit javítani, egy kicsit foltozgat­ni, ügyeskedni. Amikor 12 éves koromban a szüleim nyaralót kezdtek építeni, édesapámnak az egyik fő segítsége - ha lehet ezt mondani egy gyerekre - én voltam. A nyaralóépítést végig követtem, így az alapozástól a tetőfedésen át a befejezésig részt vettem a munkafolyamatokban. Figyeltem és kiszolgáltam a mestereket anyagokkal, toltam a talicskát, döngöltem a földet, egyszóval segédmunkásként (culáger) dolgoztam ott.- Gondolom, néha szívesebben töltötte volna a víkendet bará­taival.- Tény, hogy nem mindig hangzott valami jól, hogy hét­végenként a haverok mentek a Simson motorokkal, én meg atyámmal indultam üdülőt építeni. Visszagondolva azon­ban az egy jó időszak volt az életemben, így amikor a to­vábbtanulásról esett szó, én az építőipari technikumot jelöltem meg. Akkoriban a főiskolára két irányból lehetett bejutni: a gimnáziumból vagy a szakkö­zépiskolából. Az egykori 505- ös szakképzőre esett a válasz­tásom, ahol már vagy négy éve folyt a magasépítő technikusi szakképzés - többek között a kiváló Molnár házaspár, Mol­­nárné Lugosi Rózsa és Molnár István révén. A képzés négy év középiskolából plusz egy év technikumból állt, ami adott egy szakmunkás-bizonyítványt is. Pontosabban adhatott volna, ha ott maradok, de egy évre el­mentem az Egyesült Államokba egy cserediák-program kereté­ben, hogy angol nyelvet tanul­jak. Világot láttam, a nyelvet is megtanultam annyira, hogy angolul még ma sem tudnak el­adni... Amikor hazajöttem, be­fejeztem a középiskolát, de nem maradtam ott, hanem főiskolára mentem. „Ha ma azt mondanák, hogy vakoljak le egy falat, akkor nyugodtan neki mernék állni”- Ahogy én tudom, itt még nem „állt meg a szekér”.- A diploma megvédése után dolgozni kezdtem, miközben édesapám megalapította csa­ládi vállalkozásunkat, a PSN Kft-t. Talán két vagy három év munka után rájöttem, hogy a kivitelezéshez több tehetsé­gem van, mint a tervezéshez. Ugyanakkor azt is éreztem, hogy a főiskolai diploma nem mindenre elegendő, ezért - ugyancsak a pécsi Pollackon - egyetemi kiegészítő képzésen vettem részt. Az építőiparban sok olyan épület van, amelyek alap területe vagy műemléki jel­lege külön szakképesítést köve­tel meg, ezért - hogy vállalkoz­ni tudjak ezekre az épületekre is - meg kellett szereznem a diplomát. Azt gondoltam, hogy amíg még fiatal vagyok, addig kell ezt a végzettséget megsze­reznem, s ennek a döntésnek a mai napig élvezem a gyü­mölcsét. Tény, hogy amikor az ember már dolgozni kezd és ál­landóan csörög a telefonja, fut, szalad, ügyet intéz, akkor már nem annyira kényelmes iskolá­ba járni. Fiatalon még mindig könnyebb volt ezt megtenni, mint ma, negyven évesen.- Mindaz, amit a szakközépis­kolában tanult, elegendő volt a felsőoktatásba kerüléshez? Nem lett volna jobb egy jó matemati­ka-fizika jeggyel inkább gimná­ziumból elindulni?- Nem tudom összehasonlíta­ni, mert csak az egyiket végez­tem el. A főiskolán mindig azt mondták, hogy a gimnáziumból érkezettek az első év végére fel fognak zárkózni a szakközépis­kolából érkezettek mellé - s ez talán igaz is volt. Nekünk nagy előnyt jelentett, hogy a techni­kusi képzés mellett minden hé­ten volt egy nap gyakorlatunk, amikor kőművesként dolgoz­tunk. Ennek az a szépsége, hogy ha ma azt mondanák, hogy fa­lazzak fel egy téglafalat, vagy vakoljak le egyet, akkor annak nyugodtan neki mernék állni. Lehet, hogy a végeredmény nem lenne a legtökéletesebb, de egyfajta rálátást mindenképpen biztosít ezekre a munkákra. Tu­dom azt, hogy egy négyzetmé­ternyi falat mennyi idő alatt kell megcsinálnia valakinek, vagy hogyan kell egy alapot, egy fö­démet bebetonozni - tehát nem tudnának „megvezetni”. A főis­kolán volt, aki harmadévben sem tudta elsorolni a habarcs összetevőit - velem ez nem for­dulhatott elő, mert az ember komoly rutint szerzett ezekkel a munkákkal.- o. gy. -Ösztöndíj-lehetőségek A Szekszárdi Szakképzési Centrum Ady Endre Szak­képző Iskolájába kőműves szakmára 8. osztály után várják a tanulókat, a képzés 3 éves. Az első tanévben - ta­nulmányi eredménytől függő­en - az ösztöndíj 10-35 ezer Ft, a második tanévtől a kül­sőgyakorlati helyeken további ösztönzőként megkaphatják a minimálbér 15%-át is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom