Szekszárdi Vasárnap, 2017 (27. évfolyam, 1-45. szám)
2017-11-05 / 39. szám
2017. november 5. SZEKSZÁRDI VASARMAP5 Menedékház a Az élvezetek hajszolása kizárja, hogy létünk természetes velejárójának tekintsük az elmúlást. Mennyivel könnyebb volt a több száz éve élt embereknek, aki nem valaminek a végét, hanem valaminek a kezdetét, egy „új létformává való átalakulást” láttak a felravatalozott családtag, rokon, barát utolsó útjában... Valahogy másképp kellene viszonyulni a tragédiához. Mihamarabb fel kellene azt dolgoznunk, semmint gyötörjön bennünket egy életen át a tehetetlenség: mit kellett volna még elmondanunk, amit nem sikerült... Hol, merre kellett volna még táptalajt adni a „mi lett volna, ha” beszélgetéseknek... Egyáltalán: úgy távozott-e közülünk, hogy tudomása volt róla: szerettük... Hová kerülünk, ha letelik a ránk mért idő... Gyermekkoromban, nagyszülőimhez igyekezve, a Pörbölytől Baja felé vezető, farengeteggel övezett főúton haladva mindig izgatott egy rejtély: milyen lehet reményben... a világ a magas vasúti töltés mögött. Hisz, a gépkocsiból bámészkodva csupán áfák lombjai látszódtak. Talán a sötétből a fényre előbújni nem félő, káprázatos szarvascsordák élnek ott, vagy csupán vízbe hullt farönkök élettelen garmada... Egy idő múltán beletörődtem: ami ott van, talán soha nem fogadhatom be a maga valóságában. Mégis, a titokzatosság reteszei, a felfedezés korlátái új ajtókat nyitnak képzeletünkben, hogy olyanokat gondoljunk valami mögé, ami talán nincs is. És ez így jó. Valahogy a halállal is a remény, a képzelet szülte titkok örömöt adó gyermeki kíváncsiságával kellene megbirkóznunk, tudomásul véve, hogy sosem fogjuk/foghatjuk fel, mi van odaát... Tüdőgyulladásban, fiatalon elhunyt dédanyám sírjánál jártam nemrég. Mementójára 1933-ban ezek a szavak vésettek: „A dicsőséges feltámadás napjáig ide helyezték pihenőre. Szűz Mária, édes szíve: légy az ő menedéke”. Igen. Talán a feltámadás reményének gondolatával, titokzatosságának erejével felvértezve könnyedebben élnénk meg az elmúlást. Hiszen ez az, ami hajtotta a hazánkból az ismeretlen Kínába utazott, ezreket keresztény hitre térített jezsuita misszionáriusokat is a húszas években. Meglehet: talán a reményt befogadva, talán a titkot titoknak elfogadva könnyebb a búcsúzással megbirkóznunk mindnyájunknak. - gyimóthy -
