Szekszárdi Vasárnap, 2017 (27. évfolyam, 1-45. szám)
2017-10-15 / 36. szám
SZEKSZÁRDI VASARNAP 2017. október 15. Könyvtári napok: egy nagy ölelés a bibliotékának Több százan látogattak el az Országos Könyvtári Napokon az Illyés Gyula Megyei Könyvtárba, ahol az országos programsorozathoz igazodva október 2. és 8. között vártáktöbbek között könyvbemutatókkal - az olvasóközönséget. Az Országos Könyvtári Napok évről-évre több ezer látogatót vonz, szerte az országban. Tolna megyében is több városban várták a könyvtárakba az érdeklődőket. Szekszárdon az Illyés Gyula Megyei Könyvtárban az érdeklődők megismerhették Szepesi László rádiós újságíró interjúinak gyűjteményét. Igazi helytörténeti kincs ez, hiszen Szepesi László évtizedek óta tudósít Tolna megyéből, olyan jelentős eseményekről, mint például az atomerőmű építése. Nagyon sokan vettek részt a „Gemenc az árterek világa” című film bemutatóján. Barkuti Balázs, az alkotó személyes élménybeszámolója is igazi érdekességnek bizonyult. Szintén nagy érdeklődés övezte „A bilincs a szabadság legyen” című kötet bemutatóját, amely Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezését tárja az olvasók elé. A kötet szerkesztője, Nagy Boglárka (képünkön) elmondta: a nagyközönség most először pillanthatott bele ebbe a könyvbe, tehát tulajdonképpen Szekszárdon zajlott az ősbemutató. A kötetből idézetek hangzottak el Rubányi Anita és ifj. Töttös Gábor előadásában. A kötet megvásárolható az Illyés Gyula Megyei Könyvtárban. A legnagyobb érdeklődés a „Minőség borban, kávéban, zenében a könyvtárban” című programot övezte - mondta el Liebhauser János, a könyvtár igazgatója. A zene-, bor- és kávékóstolást Németh János, Tóth Sándor és Kovács Gábor prezentálták, majd a jókedvű közönség - az „Öleld meg a könyvtárad!” mozgalom jegyében - együtt „átölelte” a könyvtárat.- mwj -Új könyvtára lesz a városnak Műanyag a szervezetünkben? Se szeri, se száma azoknak a tervvariációknak, amelyek egy új, minden szempontból megfelelő megyei könyvtárépület megvalósításáért születtek az 1970-es évektől. Onnan datálható ugyanis az igény egy, az eddiginél méreteiben nagyobb intézmény kialakítására. A jelenlegi könyvtár épületét csupán kilenc esztendővel korábban adták át, amely az első, rendeltetésszerűen könyvtárnak tervezett létesítmény volt hazánkban. Az egyre csak gyűlő kötetmennyiség azonban már a hetvenes évekre új megoldásokat kívánt az állomány fenntarthatósága terén. A 2000-es évektől tervek követték egymást. Megoldásként merült fel a bővítés az Iparos udvar felé, belefoglalva a könyvtár udvarán található Mattioni-házat is, lehetséges új helyszínként pedig a megyei önkormányzat hivatala, a nyomda épülete és az egyetemi kar „E” épülete (valamikori Nemzeti Bank) is szóba került. így érkeztünk el a jelenbe, amikor a Modern Városok Program keretében egy új tudástár jöhet létre. Szükséges is volt lépni, hiszen ma az 1961-es átadásnál regisztrált könyvmennyiség hatszorosát kell bezsúfolni pincétől padlásig a Széchenyi utcai épületbe, amely sem a parkolási lehetőségek, sem a 21. századi könyvtári funkciók szempontjából nincs szerencsés helyszínen. A lépések felgyorsulását az is könnyítette, hogy a megyei könyvtár időközben városi fenntartásba került. Az intézmény múltjával és annak fejlesztési elképzeléseiről Liebhauser János könyvtárigazgató és dr. Máté István önkormányzati képviselő, a Humán Bizottság tagja beszélt október 8-án, az Országos Könyvtári Napok zárásaként. Utóbbi az összejövetelen kiemelte: Szekszárd mindent megtett annak érdekében, hogy a tervek megvalósulhassanak. A nagyjából 4,1 milliárd forintos költséggel készülő létesítmény 2019 végéig épülhet fel, amelyben a digitális és fizikai könyvtár, a kreatív technológiák, valamint a vonzó, fenntartható, környezetbarát funkciók egyszerre jelentkeznének. Gy. L. A vészcsengőt ugyan még nem kell megnyomnunk, ám kétségtelen: az útszélre hajított PÉT palackokon át a műszálas pulóverig egyre inkább körbe vagyunk kerítve mesterséges anyagokkal. Az ember nem is hinné, hogy olykor még az almát, vagy a banánt is ilyen csomagolásban érlelik: a borítás polietilén gázt termel, besárgítva kedvenc gyümölcsünket a raktárak mélyén. Még a fogkrémek, szappanok, kozmetikumok is rejthetnek műanyagszármazékokat, amelyek mikroszkopikus méretű szemcséi képesek behatolni a sejtekbe is. A műanyag térhódításáról és veszélyeiről dr. Németh Zsolt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem fizikusa, kutatója tartott előadást október 4-én, az Illyés Gyula Megyei Könyvtárban, az Országos Könyvtári Napok keretében. A szakértő hangsúlyozta: bár a műanyagtermelésre szigorú szabványok vonatkoznak, így is mintegy 300 millió tonnát bocsát ki éves szinten az ipar. E mennyiséggel 3 méter magasan lehetne megtölteni a Balatont, de csak egy tizedét hasznosítják, 270 millió tonna viszont megmarad hulladéknak, amelyet például a tengerekbe „ömlesztenek”. Az óceánok „közepét” jelenleg 1 millió, perifériáit 3,5 millió négyzetkilométernyi műanyag szemét borítja. Mivel a legtöbb anyag sűrűsége nagyobb a vízénél, lesüllyednek a tengerfenékre, ahol bekerülnek a tengeri élőlények táplálékláncába. Fehérjeszükségletünk 16%-át a tengervízből fedezzük: az onnan kifogott halak egy részében műanyagszemcsék halmozódtak fel, így ezeket elfogyasztva jó okunk van aggódni. A szárazföldi polimer-veszélyek közül a legelterjedtebb műanyag a pvc, amelyből üdítőital-címkék, műanyagpadló, vagy tapéta is készül. Az ilyen anyag még száraz állapotban is veszélyt jelent a lakásban. Akárcsak egy késsel megkarcolt műanyagtányér, amelynek révén számtalan műanyagrészecske kerülhet a szervezetbe. Gy. L.
