Szekszárdi Vasárnap, 2017 (27. évfolyam, 1-45. szám)
2017-10-08 / 35. szám
2017. október 8. , SZEKSZÁRDI VASARMAP Premier a DBU-ban Egy mai darabot, Daniel Wild „pacman city blues" című színjátlkát mutatja be október 9-én, Szekszárdon a Magyarországi Német Színház. „Színdarab 5 képben, egy viszszapillantásban és egy dalban” szól a műfaji meghatározás a 38 esztendős Dániel Wild 2009-ben Németországban díjat nyert alkotásáról. A „pacman city blues” a saját magába szerelmes egománok egy olyan generációját mutatja be, akiket az a veszély fenyeget, hogy a banalitás és önkényeskedés mocsarába süllyednek, hiszen már semmijük sincs, ami ellen lázadhatnának. De minél nagyobb a szabadság, annál elkeseredettebb az értelem és a hely keresése iránti igény a világban. Szereplők: Joshua - Andrzej Jaslikowski, Phoe - Janice Rudelsberger, Eckehard - Matthias Patzelt, Piotr - Zakariás Máté. A darabot Florin Gabriel Ionescu rendező állította színpadra Szekszárdon, a díszlet Csegöldi Erika munkáját dicséri. Október 1 -ei rejtvényünk megfejtése: Szabó Magda: Régimódi történet, A Danaida A helyes megfejtők közül könyvet nyert: Dr. Kovács Bamáné. Nyereményét átveheti szerkesztőségünkben, munkaidőben. E heti rejtvényünk megfejtését október 12-én (csütörtök) délig várjuk címünkre: 7100 SZEKSZÁRD, HUNYADI U. 4. EVANGÉLIUM „Elég néked...” Októberben, a reformáció hónapjában, sok rendezvény szolgálja a megemlékezést, a hálaadást egyházi és társadalmi szinten. Táborokat, előadásokat szerveztünk mi is, hogy a reformátori alapelvekkel megismerkedhessenek gyermekek, ifjak és felnőttek egyaránt: egyedül a Szentírásból megismerhetően, egyedül Krisztusban, egyedül hit által, egyedül kegyelemből van üdvösségünk, s ezért egyedül Istené a dicsőség! Az egyedül szócska ereje lendítette mozgásba egykor a hitben megújuló tömegeket, hogy az emberiről az egyedül szentre, Istenre tekintve keressék az üdvös életet, a megszentelt életfolytatást, a félelemtől gyógyított reménységet. Nagy kérdés bennem - s hiszem, sokakban -, hogy ma mi mozdíthatna meg szíveket, életeket az ébredés, a megújulás felé, hogy emlékezésünk ne pusztán főhajtás legyen hitbeli elődeink előtt (ez is természetesen), hanem „élethajtássá” váljon Urunk előtt. Bennem az egyedül szócskával együtt csendült meg egy másik: elég... S most nem felkiáltójellel írva, véget vetve valaminek, protestáló módon hangzott fel szívemben e szó, hanem csendre tisztogatva, elfogadásra felkészítve, ünneplőbe öltöztetve - elég. Mondhatnám így is - elegendő. A fáradt emberi lélek belső hiányaitól űzve, hajtva lohol újra és újra valami után, ami majd megelégíti, ami majd betölti, ami majd zörgő magányát gyógyítja. S e rohanásban elveszítjük mindazt, ami maradandóan a miénk, azt, ami táplálna és őrizne, ami kibélelné didergő létünket. A túltápláltan üres élet nem tud betelni semmivel, s ezért falja az élvezeteket, falja a fényt, az energiát, a programokat, a pillecukrot, a hiper-szuper titkokat, kalandokat... s mégis éhes marad. Jézus ennyit mond: Elég néked az én kegyelmem... Elég - hiszen mindaz, amitől üres a szív, aminek hiánya benne lüktet az emberi lélekben, az az Istenhez-tartozás gazdagsága. A bennünk sóhajtó isten-arcú űr csak Krisztus-arccal tölthető be-elégő. Elég néked az én kegyelmem... hogy gyógyuljon a bűntudat; Elég néked az én kegyelmem... hogy szeretve legyek, s értékesnek éljem meg magam; Elég néked az én kegyelmem... hogy békességre leljek; Elég néked az én kegyelmem... hogy szabaddá váljak félelmeimtől. Nem lemondó minimalizmus ez, hanem a legtöbbre hivatott megelégedettség, a hőn vágyott gazdagság elérése, az öröm kiapadhatatlan forrása, az elengedés szabadsága, a megújulás, az élet felé fordulás titka. Megtalálható, elfogadható - Elég néked az én kegyelmem... Ámen! Kaszóné Kovács Karola református lelkész
