Szekszárdi Vasárnap, 2017 (27. évfolyam, 1-45. szám)

2017-08-27 / 29. szám

2017. augusztus 27. SZEKSZÁRDI VASARNAP Városi ünnep: a templomlépcsőn osztották az új kenyeret Ökumenikus szentmisével és kenyérszenteléssel emlé­keztek az államalapító Szent István királyra az augusztus 20-án, a Belvárosi katolikus templomban, ahol Horváth István országgyűlési képvise­lő mondott ünnepi beszédet. A kenyérnek az emberi létben betöltött szerepéről szólva Sef­­csik Zoltán evangélikus lelkész elmondta: az nem csupán táplál, benne nem csak az emberi kéz alkotását lelhetjük fel, de lát­nunk kell: kenyerünk alapja, a búza elsősorban az égi áldástól függ. Testünk táplálása mellett szellemünk, értékrendünk, jó­ságunk, türelmünk, szerete­tünk meglétéhez is kenyérre van szükség. Ezt hozza el közénk Jézus szellemi, lelki kenyérként, vagy, ahogy a Megváltó magát nevezi: az „Élet kenyereként”. Hittel is lehet táplálkozni - tet­te hozzá Sefcsik Zoltán, kíván­va egyúttal mindenkinek, hogy Krisztus szavában találja meg lelki kenyerét.- Dicsőítéssel válaszoljunk Urunk kegyelmére. Lentről is hangozzék ez az Isten irányá­ba! - szólt már a hívekhez dr. Kaszó Gyula, áldást kérve az új kenyérre. - Legyen Szent István továbbra is védelmezője a ke­resztény hitnek, amelynek ter­­jesztőjeként lépett fel - mondta a református lelkipásztor.- Az egyenes út az igazság útja: ez vezet el az élethez. Ilyen Szent István életútja is, amely minden korok emberének tiszta útirányát mutatja meg - erről már Petkó Tamás beszélt. A ka­tolikus plébános hatalmas állam­férfiként, kiemelkedő harcosként jellemezte első királyunkat, aki küzdött az igazságtalanság ellen. Szent István kapcsán azonban elfeledkezünk a legfontosabbról: arról, hogy „szívében mennyire tiszta ember volt”. Isten szavának eleget téve rátért a Mindenható útjára, távol tartva magától a gonoszt - mondta a plébános. A király maradandó alkotásáról szólva arról beszélt: az okos em­ber sziklára építi házát, az igaz­ság, tisztaság sziklájára. Márpe­dig István is ezt tette, országát, népét sziklára építette, amely a történelem viharaiban sem ro­gyott meg, s a Boldogasszony­ra, hazánk patrónájára tekintve maradhatott fenn. „Szent István, áldd meg nemzetünket, népünk vezetőit! Add, hogy az egyház és az állam együtt dolgozzon né­pünk javáért, gyermekeinkért, továbbá, hogy az ifjúságot, a ma­gyar jövő zálogát előre vigye!” - zárta a misét a plébános. Az esemény alkalmából a tér­ség országgyűlési képviselője, Horváth István köszöntötte az egybegyűlteket. A honatya em­lékeztetett: augusztus húszadika az egyik legrégebbi ünnepünk.- Kettős jelentősége is van en­nek a napnak - hívta fel a figyel­met. - Egyrészt Szent Istvánra, mint a független keresztény Magyarország megteremtőjére emlékezünk, másrészt viszont hálaadást tartunk az új kenyé­rért. Istvánt mind a nyugati római, mind pedig a keleti or­todox keresztények magukénak vallják, akinek örökségét sokan megvédték számunkra az év­századok során. Horváth István kiemelte: a király törvényei be­tartatásának, az államhatárok védelmének köszönhető, hogy országunk fennmaradt. „Ez a két világ határán álló, önálló Magyarország mindig is a ke­resztény Európa végvárának és védelmezőjének számított.” Pár­huzamot vonva jelenünkkel, a képviselő megállapította: ma is hasonló a történelmi szerepünk, hiszen ismét „a kereszténység végvára lettünk.”- Nem dönthetnek mások felettünk, mert azzal megszű­nik a nemzet függetlensége! - emlegette fel az aktuálpolitikai eseményeket, kiemelve: a ma­gyarság valamennyi nemzedéke kiállta a függetlenség próbáját, s megőrizte a Szent István által lerakott alapokat. - Nemzetünk az elmúlt 1100 évben akkor bizonyult sebezhetőnek, ha hi­ányzott a hite. Amidőn a hit, a helytállás és az összefogás ere­jével rendelkezett - miként az oszmánok, vagy a kommunista diktatúra elleni harcban - nagy tettekre volt képes. - Tegyünk meg mindent a magyar nemzet fennmaradása érdekében, és emlékezzünk méltósággal Szent István királyunkra! - zárta sza­vait Horváth István.. A Szentmisét és az ünnepi beszédet követően a belváro­si templom lépcsőjén a távozó egybegyűlteket a ministránsok tradicionálisan az új kenyér egy-egy darabjával kínálták meg. Gy.L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom