Szekszárdi Vasárnap, 2017 (27. évfolyam, 1-45. szám)

2017-04-16 / 14. szám

2017. április 16. ^ SZEKSZÁRDI MUtlUP Hazahúzta a szíve dr. Csépi Gábor Pált „Külföldön talán jobban ke­reshetünk, de a pénz koránt­sem minden. Igazán boldog a szülőföldjén lehet az ember" - véli a szekszárdi dr. Csépi Gábor Pál. A 31 éves szekszárdi dr. Csépi Gábor Pál általános iskolás kora óta állatorvosnak készült. Az állatok iránti vonzalma akkor ébredt fel benne igazán, amikor szomszédjuk vásárolt egy lovat.- Addig krosszmotorozni sze­rettem volna, de ahogy meg­hallottam a ló nyerítését, és megláttam az állatot, rögtön meg­feledkeztem a motorozás iránti vágyamról. Attól kezdve rend­szeresen jártam át a szomszédba, hogy segítsek a lovak csutako­lásában és mindenben, amiben csak tudtam. Aztán nem sokkal később, 2000-ben vettük meg az első saját lovam - mesélte dr. Csépi Gábor Pál, aki tagja a Rády József Huszárbandériumnak is.- A Szent István Egyetem Ál­latorvostudományi Karára 2008- ban iratkoztam be és 2014-ben szereztem diplomát. Aztán ha­marosan dr. Borús István mel­lett kezdtem el dolgozni vegyes praxisban. Főként macskákat és kutyákat, de lovakat és más haszonállatokat is elláttam. Úgy gondoltam, hogy jó volna szak­mai tapasztalatot szerezni és a látókörömet is szélesíteni, ezért úgy döntöttem, hogy külföldön vállalok állatorvosi munkát. így kerültem 2015 elején Ausztriába, a Vorarlberg tartományban talál­ható Bludenzbe, ahol egy állator­vosi rendelőben helyezkedtem el.- A svájci határ közelében fek­vő 14 ezer fős alpesi város az ott található Milka csokoládégyárról híres. A gyárnak köszönhetően gyakran fürödtünk a városban terjengő csokoládé illatban. Két hónapig laktam egy munkásszál­lón, majd albérletbe költöztem. Németből ugyan volt nyelvvizs­gám, de szabadidőmben így is sokat kellett gyakorolnom, hogy a munkámat megfelelően el tud­jam látni - emlékezett vissza az állatdoktor.- Bludenzben gyakran esik az eső és a nyár is hűvösebb, mint nálunk. A környéken haszon­­növényeket csak korlátozottan termesztenek, mivel a köves talaj és az időjárási viszonyok kedve­zőtlenek, ám rengeteg a legelő. A város környékén jellemzően kisebb gazdaságok találhatók, melyeknél általában tíz-húsz, zömében borzderes (helyi faj­tájú) szarvasmarhát tartanak. Emiatt, és a kaszálókra kiszórt hígtrágya miatt nemcsak csoko­ládé illat terjengett a városban... A szag teljesen normálisnak szá­mított, emiatt senki sem rohant a hatóságokhoz bejelentést tenni - árulta el dr. Csépi Gábor Pál.- Kóbor kutya nincs Bludenz­ben, de az itthoninál arányaiban több a macska, melyek közül viszont sok volt az elvadult pél­dány. A munkám során is házi kedvenceket láttam el. Több ál­talam kezelt kutyát és macskát is Magyarországról fogadtak örök­be. A rendelő rendkívül jól felsze­relt volt: röntgengép, ultrahang és endoszkóp mellett volt saját labo­ratórium, így szakmai szempont­ból igen hasznos tapasztalatra tettem szert. Emellett szélesedett a látóköröm, megismertem egy új tájat, a helyiek szokásait és sok kapcsolatra tettem szert. Főként a munkatársaimmal találkoztam szabadidőmben, emellett sokat úsztam, futottam és bicikliztem.- A fizetés jó volt, de a költ­ségek is magasak voltak, csak az albérlet ára elvitte a keresetem fe­lét. Kezdő orvosként nem sokkal jártam jobban, mintha idehaza dolgoztam volna, de nem ezért tértem haza - szögezte le a fiatal állatorvos.- Szekszárdi lokálpatrióta­ként nem tudtam volna és nem is akartam örökre ott maradni. Ausztriában mindig csak egy ide­gen lettem volna. Nagyon hiány­zott a magyar nyelv, a családom és a lovam, az ismerős és kedves szekszárdi dombok, melyekre gyakran gondoltam és ahol gyak­ran lovagolok. Számomra mind­ez nagyon fontos. Hiába kerestem volna később jobban, a pénz nem pótolhatja ezeket. Egyszerűen ha­zahúzott a szívem, jobban szere­tek itthon lenni - fogalmazott az állatorvos, aki 2015 novembere óta ismét itthon él és önálló pra­xist működtet, illetve hatósági állatorvosként is dolgozik. Dr. Csépi Gábor Pál arra a kérdésünkre, hogy mit javasol­na annak a fiatalnak, aki külföldi munkavállaláson gondolkodik - elmondta: menjenek külföld­re, szerezzenek tapasztalatot a szakmájukban, de aztán térjenek haza és megszerzett tudásukat itthon kamatoztassák. Jövőjük megtervezésekor ne csak a pénz „lebegjen” szemük előtt, de mér­legeljék azt is, hogy csak szülő­hazájuk lehet az igazi otthonuk. S. V. Bikavér Borongoló: bortúra „Északon” Április 29-én, szombaton első alkalommal rendeznek bortúrát „Bikavér Borongo­ló" néven a Szekszárd északi részén található tíz pincészet részvételével. Az Iván-völgyi Kadarkatúra töretlen népszerűsége - idén is órák alatt elfogytak a jegyek - ihlette a Bikavér Borongoló létrehozását, hogy a város észa­ki felében tanyát ütő borászok -akiket a többiek csak „szekszár­di vikingeknek” neveznek - is megmutathassák magukat. A szervezők félezer borturis­tát várnak április utolsó szombat­ján, akik az Esz­­terbauer Borászat (vendég a Hei­­mann Családi Birtok), a Mer­­felsz Pince, a Mészáros Borház, a Prantner Pince, a Sárosdi Pince, a Schieber Pincészet (Márkvárt Pince) és a Veszter­­gombi Pince (Dúzsi Tamás Pincészete) vendégszeretetét és borait élvezhetik. A részvételi díj - amely elővétel­ben váltható meg a www.bikaverbo­­rongolo.hu weboldalon - tar­talmaz egy poharat, 2-2 pohár bort pincészetenként és mellé helyi alapanyagokból készített ételeket. A borok között termé­szetesen ott lesznek a névadó bikavérek is. A vállalkozó kedvűek akár gyalog is teljesíthetik a (bor) túrát, de a szervezők ingyenes buszjárattal is készültek. Re­gisztráció és indulás 10 órától a Schieber Pincészettől (Kadarka u.). A Bikavér Borongoló szom­bat este nyolc órától a Fürdőház utcai Bormúzeumban egy zenés esti mulatsággal zárul. SZV

Next

/
Oldalképek
Tartalom