Szekszárdi Vasárnap, 2016 (26. évfolyam, 1-46. szám)
2016-12-18 / 46. szám
, SZEKSZÁRDI Hetvenhét év után adta át helyét az „Isten hárfása” 2016, december 18.__________________________ __________________________________________BURMÁI» KM A szekszárdi evangélikus gyülekezet a közelmúltban ünnepi istentisztelet keretében adott hálát dr. Német Pál 77 éves kántori szolgálatáért. Sefcsik Zoltán lelkész Gáncs Péter püspök köszönő levelét tolmácsolta, majd dr. Muth Lajos méltatta az„lsten hárfása" több mint háromnegyed évszázados egyházi tevékenységét és mindenki számára példát mutató életútját.- Lelkész édesapám, Németh Gyula vezetésével 1928-ra épült fel templomunk és 1931-ben kaptuk a bonyhádi gyülekezettől a barokk orgonát - emlékszik viszsza a kezdetekre dr. Németh Pál.- Kilenc éves fiúcskaként láthattam, ahogy a pécsi Angster gyár mesterei beépítik és megszólaltatj ák a hangszert. Addig egy nagyon szép, sok regiszteres harmonium állt a kitűnő akusztikájú templom karzatán, amit édesapám hozott Erlangenből, ahol teológusként ösztöndíjas volt az 1900-as évek elején. Ma is ezen a hangszeren gyakorolok otthonomban.- Ki adta az első zongoraleckéket?- Szabó Ilonka néni magántanár, akinél 7 évig tanultam.- Kik játszottak először az orgonán?- Győri János nyugalmazott őcsényi református tanító, majd a bátyám, Németh László, akit, amikor a Ludovikán való tanulmányai elszólítottak, Komlóssy Margit tanítónő követett 1939- ig. Utána következtem én: 600 dallam kíséretét tanultam meg, és október elsején álltam szolgálatba.- Mi volt az első felhangzó ének?- „Jer, dicsérjük Istent, szívvel, szájjal, lélekkel”. Sohasem felejtem el. Ha valamiért nem lehettem ott, Szabó Ilonka néni és Gaskó Vilma gyülekezeti tagunk orgonáit. Magam 1941- ben kezdtem jogi tanulmányaimat Pécsett, de hétvégeken hazajártam a szolgálatot ellátni.- Mi történt 1944. márciusában?- Be kellett vonulnom Várpalotára, ahonnan később Wiesmarba, a Keleti-tenger partjára vezényeltek. Éppen karácsony táján érkeztünk oda, s azt tapasztaltuk, hogy a németek nemigen járnak istentiszteletre. Az egyik hatalmas templomban alkalmam volt a Luther Márton költötte evangélikus himnuszunkat, az Erős vár a mi Istenünket eljátszani. Ma is emlékezetemben él az öreg, szakállas egyházfi arca, ahogy hullottak a könnyei.- Mikor jött haza a háborúból?- A következő év júniusában. Vasárnap reggel volt, akkoriban 11 órakor kezdődött az istentisztelet, de nem volt még erőm beállni. Aztán az úrvacsorái résznél mégis csak orgonálni kezdtem...- fogászként végzett 1947-ben. Kapott állást?- Alkalmi munkákat kaptam, részben fizikait. A felvidékiek betelepítésekor a birtokrendezési teendőkben segítettem. A téglagyárban is csak úgy kaptam állást 1951-ben, hogy valaki felelősséget vállalt értem. Később a vállalat jogi ügyei tartoztak hozzám, majd a központba kerültem, amelyet 1963-ban Pécshez kapcsoltak. Dolgoztam az illetékhivatalban is, végül a tervező vállalat jogásza lettem, innen mentem nyugdíjba.- Családja?- Feleségem, Parragh Julianna régi evangélikus családból származik. Itt született, édesapám keresztelte, konfirmálta és 1951-ben ő is esketett minket. Három fiúnk született: Pál lelkész, László és György pedagógusok.- Mi tölti fel a kántor lelkét?- A sok énekelt korái. Szerencsére a mi gyülekezetünk mindig is dinamikusan éneklő közösség volt, ahol az újonnan érkezőknek is fel kellett venni a ritmust. Csodálatos érzés Hűségidő Manapság nagyon figyel mindenki, hogy ne köteleződjön el a szükségesnél és a kényelmesnél jobban. Gondosan mérlegeljük a szolgáltatókkal kötött szerződéseink hűségidejét, hiszen jól akarunk járni. Ki az a „bolond”, aki önként több évet írna alá, mint amit kértek? Egyébként is egyre ritkább, ezért egyre értékesebb kincs a lojalitás, a hűség egy-egy közösséghez, egy-egy ügyhöz. Nagyon örülök, hogy ismerhetem Németh Pali bácsit, mert őbenne ezt a ritka kincset láthatom. Amikor ifjú emberként leült a gyülekezet orgonájához, hogy kísérje az Istent dicsérő énekeket, nem kényszerítette senki, hogy hűségidőt írjon alá. Ő mégis elköteleződött - méghozzá egy egész életre. „Aláírt” 77 évet, vagyis (ezt gyülekezetünk felügyelője számolta ki) közel 4000 vasárnapot és azonfelül még sok száz hétközi szolgálati órát... Sok énekre megtanított minket és azonfelül még valamire: hűségesnek lenni. Sefcsik Zoltán lelkész énekkel is szolgálni az istentiszteletet.- Sok gyakorlás, jó erőnlét szükségeltetik a kántorizálás művészetéhez. Miként bírta erővel 77 éven át?- Sokszor mentem úgy vasárnaponként a templom felé, hogy nem éreztem jól magam. Mégis, amint az első billentyűt lenyomtam, eltűnt minden sötét felhő. Ezt teszi a szolgálat. Elfáradni benne nem lehet. Az ember egyszerűen átadja magát Istennek és a gyülekezetnek. Az évtizedek során, amikor fájdalmas eseményekkor is szolgáltam, s a hívek könnyeztek, bizony, nem volt könnyű. Tudom azonban, hogy az ének is fohász, amikor dallam és szó lélekből száll Isten elé. Németh Judit írása nyomán
