Szekszárdi Vasárnap, 2016 (26. évfolyam, 1-46. szám)
2016-11-06 / 40. szám
r SZEKSZÁRDI VASARMAP 2016. november 6. Rémisztő bohócok Adorjáni Bálint szekszárdi színész, a Radnóti Színház művésze Szabó Lőrinc estjét láthatták az érdeklődők a Babits Mihály Kulturális Központ Rendezvénytermének színpadán. A Radnóti Színház két évvel ezelőtt indította el Irodallam című sorozatát. Ennek keretében állt színpadra Adorjáni Bálint is Különbéke című előadásával. A darab Dinyés Dániel zenész-zeneszerző közreműködésével készült. Szabó Lőrinc egyidős a huszadik századdal, amelynek már fiatalon egyik legkiválóbb költőjévé vált. Önmagáról és a világról is lesújtó véleménye volt, amit páratlan finomsággal és kedvességgel tudott költészetté varázsolni. Költészete - akárcsak személye - szenvedélyes, szemérmetlen és konok. Adorjáni ebből a gazdag életműből kínált szubjektív válogatást, Jacques Brel-sanzonokkal fűszerezve, melyek szövegét Hajós András fordította. „Nagyon szeretem ezeket a verseket. Nyilván azért, mert valami hasonlót gondolok most a világról, mint amit Szabó Lőrinc versei sugallnak. Az ő szövegein keresztül saját magamról tudtam vallani, saját véleményem tudtam elmondani. Az est olyan, mint én vagyok. Minden betűjével, minden hangjával egyetértek” - vall Adorjáni Bálint a Különbéke című előadásról, amelyen Dinyés Dániel és Pagonyi András működött közre. - wj -A tavalyi siker után a Halloween napi program részeként idén is szabaduló-szobát rendeztek be a Babits Mihály Kulturális Központban. Ezúttal egy gyilkos hajlamú bohóc karmai közül kellett menekülniük a csapatoknak. A szabaduló-szoba két napon át, október 29-én és 30-án várta az érdeklődőket. A szabaduló-szoba népszerű szórakozási forma a fiatalok körében. A szekszárdi kulturális központban idén is Varga Dalma művelődésszervező álmodta meg és rendezte azt be munkatársaival, Nyúl Anettel és Kiss-Horváth Andreával. A rémisztő játék lényege, hogy a szervezők egy olyan szobába zárják a játékosokat, amelyből csak akkor szabadulhatnak, ha a logikai feladatok útvesztőjében megtalálják a kiutat. Idén egy gyilkos hajlamú bohóc játszó szobájából kellett kiszabadulniuk a 2-5 fős csapatoknak. Összesen 24 társaság igyekezett túljárni a bohóc eszén. Minden csapatnak fél órája volt arra, hogy megmeneküljön a bohóc karmai közül. A játékban amellett, hogy zárakat, lakatokat kellett nyitni, az ezekhez való kulcsokat megtalálni, logikai feladatok is nehezítették a szabadulást, de ott volt még az ördöglakat vagy a jelek, amelyeket csak azok fedeztek fel a szobában, akik rájöttek, hogy UV-reagáns anyaggal festették azokat a falakra. A normál játékidőn belül mindössze öt csapatnak sikerült megküzdeni a rémisztő bohóccal, további 15 csapat pedig csak ráadás idővel jutott ki a szobából.- wj -Egy életre szóló erdélyi élmény A nyári szünet utolsó napján Nagy László, történelem-orosz szakos tanár vezetésével indult útnak Erdélybe a Garay János Gimnázium néhány diákja. A kis csapat szegedi és vajdahunyadi megállót követően érkezett meg Torockóra. Itt a helyiek szívet melengető fogadtatása után sétát tettek a faluban, majd elfoglalták a kolozsvári Báthory István Líceum diákjaival közös szállásukat. A következő napokban előadások töltötték ki a szekszárdi és kolozsvári diákok délelőttjeit, amelyeknek köszönhetően egészen új kontextusból érthették meg a török hódoltság korának magyarországi török, osztrák, de főleg erdélyi viszonyait. A garaysták megtapasztalhatták, hogy vendéglátóik különös elismeréssel viseltetnek a korabeli Erdélyi Fejedelemség iránt is. Az előadások lezárásaképp egy megmérettetés keretében mutathatták meg, mit tanultak. A táborozás során nagy hangsúlyt kapott a helyi nevezetességek felfedezése. A résztvevők a Torockószentgyörgy melletti Torockai-várba mentek először. A romok és a meseszerű erdélyi táj itt kiváló lehetőséget adtak fantasztikus fotók készítésére. Már-már katartikus élményt nyújtott Székelykő és a látogató szeme elé táruló látvány: a megközelítőleg 1200 méterig nyújtózkodó hegy páratlan rálátást enged a Kárpátok vonulataira. Az utolsó napon a Tordai-hasadékot is bejárták a garaysták, akik itt is megbizonyosodhattak arról, hogy Árpád vezér tökéletes érzékkel találta meg az ideális hazát népének. A túra utolsó állomása Gyulafehérvár volt, ahol a helyi, víg kedélyű katolikus paptól megtudhatták, hogy a nyugat-római kereszténység legkeletibb, legidősebb és legjobb állapotban fennmaradt templomában jártak. Sok híres-neves magyar történelmi személyiség mellett itt temették el Hunyadi Jánost is. Az erdélyi út talán legkülönlegesebb része, hogy az egy hét alatt barátságok szövődhettek. Öt szekszárdi gimnazista az értékrendileg gyökeresen eltérő, határon túli líceum tanulóinak közegébe került. Életvitelük, habitusuk, nemzeti öntudatuk - amely bár számukra teljesen természetes és nyilvánvaló - a szekszá rdiaknak példaértékű és elsőrangú. Beszédükben komoly súlya van a szavak jelentésének, mellbevágó az őszinteség és tisztaság, amely kommunikációjukból árad. Megtapasztalhatták azt a nyitottságot, ami a kapcsolatteremtésüket jellemezte. Optimizmusuk és jókedvük lelki biztosságra és stabilitásra utal. Forrás: Máté István (10. C)
