Szekszárdi Vasárnap, 2016 (26. évfolyam, 1-46. szám)
2016-07-10 / 27. szám
12 , SZEKSZÁRDI VASARiAP 2016. július 10. Stabil csapatot faragna az új tréner az UFC-ből A támadó futballt preferálja a Szekszárdi UFC NB lll-as labdarúgó csapatának új edzője, Varga Balázs. A játékosként a PMFC élvonalbeli együttesét is megjárt fiatal szakember a Komló kispadját cserélte fel a szekszárdira. A tolnai megyeszékhely gárdája - Dienes Pál edző irányításával - remek bajnoki finisének köszönhetően hosszabbította meg tagságát a harmadik vonalban. Az utolsó fordulóban éppen Varga Balázs baranyai alakulata ellen győztek 1-0-ra Fejesék. A fiatal tréner Pécsett nevelkedett - édesapja az egykori Szekszárdi Dózsa legendás támadója, többszörös házi gólkirálya, Varga László -, a PMFC felnőtt együttesében gólt is szerzett egy kupameccsen. Később Bolyban, majd az NB Il-es Kozármislenyben futballozott - itt kezdett edzőködni is. Aztán a 2009/2010-es idényben a Szekszárdi UFC gárdáját erősítette, s közben az U 15-ös együttes trénereként is dolgozott. A mai felnőtt keretből akkor is játékosa volt többek között Márkvárt, Lerch, Kuklis és Királyházi is. Felnőtt csapatot először Szászváron bíztak rá, s a megyei bajnokságban korábban bukdácsoló baranyai együttesből egy nyár alatt olyan stabil gárdát faragott, amely 38 veretlen mérkőzést követően mindöszsze gólkülönbséggel szorult a 2. helyre a Szentlőrinc mögött. Két éve került Komlóra, amellyel az első idény végén visszajutottak az NB III-ba, a most mögöttünk hagyott szezonban pedig szinte végig versenyben voltak a dobogóért, csak a hajrában „fogytak el”, és zártak végül hatodikként. Varga Balázs egy hosszabb távú elképzelést tett le az UFC elnökségének asztalára: a balul sikerült szezont követően a legfontosabb a gárda pozíciójának stabilitása, majd évről évre lépni előre a tolnai megyeszékhelyet megillető NB II felé. A tervek megvalósításához megfelelő játékoskeret is kell: Budai Dávid Bölcskéről, Puskás Gábor Szigetszentmiklósról, Juhász Máté Németországból, Nébl Martin Bajáról, míg Márkvárt Patrik, Pokorni Péter, Károly Viktor és Preininger Patrik edzőjét követve Komlóról igazolt Szekszárdra. A klubvezetés további játékosokkal áll még tárgyalásban, a keret- amelyből Szabolcska, Dobra, Tóth Péter és Császár távozott - hamarosan teljessé válik.- Edzői filozófiám, hogy a támadó futballt preferálom, megtalálva persze a kényes egyensúlyt az előre játék és a védekezés között - mondja a sárga-feketéket június vége óta irányító fiatal szakember. - Többet kell birtokolnunk a labdát, és lehetőleg még a felezővonal előtt megszerezve az ellenfél térfelén tartani azt. Mindenképpen kezdeményezően kell fellépni. A taktikát persze mindig az ellenfélhez kell igazítani, de a lényeg, hogy az említett területeken a riválisok fölé nőjünk.- Az első év rá fog menni arra, hogy tökéletesítsük azt a játékstílust, amit várok a csapattól. Ugyanakkor sok fiatal, tehetséges, helyi kötődésű játékos alkotja a keretünket, akik képesek a fejlődésre, s velük eredményesek lehetünk- mondta Varga Balázs. -fl -Örök élmény: a helyszínen szurkoltak a válogatottnak Vasárnap este a döntővel véget ér a labdarúgó Európa-bajnokság, amelyen várakozáson felül szerepelt a magyar válogatott. A mieink szereplését a Garay téri Eb-sátorban is több százan követték nyomon, néhány szekszárdi viszont a helyszínen szurkolt. Ilyen volt Csizmadia Ferenc, aki egy nagyobb társasággal, kisbusszal és személykocsikkal utaztak Franciaországba, ahol elsőként a magyarok Izland elleni, Marseille-i találkozóját tekintették meg. Tartottak a híres stadionba, a Velordrome-ba való beléptetéstől, de kellemesen csalódtak ezen a téren is. „A két szurkolói zónából - az egyiket a tengerparton, a másikat a stadion közelében jelölték ki -, egyszerűen elkezdtek hömpölyögni a magyarok - emlékszik vissza a június 18-i történésekre Csizmadia Ferenc. - Ott vagyunk egy világversenyen, egy idegen országban, s a négysávos úton kipingált, magyar népviseletbe bújt vagy nemzeti trikolórba öltözött drukkerek tömege hömpölyög a stadion irányába. Nehéz szavakba önteni, hogy már ekkor mit éreztünk. Miképpen azt is, hogy milyen volt ott bent a stadionban, amikor közel 30 ezer magyar szurkoló uralja a légkört a 67 ezres stadionban. És volt miért, kiért lelkesedni!” „Az egyik kapu mögé szólt jegyünk, így mind a két gólt, az izlandi 11-est és a mi remek akciónk végén született egyenlítő találatot is közelről láthattuk. Az is megfogott, mi több lenyűgözött bennünket, hogy részesei lehettünk a több ezer magyart - köztük a határainkon báliakat - összeolvasztó, meccs utáni vonulásnak, a roppant szimpatikus izlandi szurkolókkal való találkozásnak, a közös fotózkodásnak, kocsmázásnak.” A társaság abban a szerencsés helyzetben volt, hogy átruccanhatott a szálláshelyüktől 450 km-re található Lyonba is, hogy a portugálok elleni találkozón is biztathassák a magyar válogatottat - újabb életre szóló élményeket szerezve. „Lyonban az egyik oldalvonal mentén kaptunk helyet. Éppen ott, ahol a magyar és portugál szektor összeért. Frenetikus élményeink egyike a magyar válogatott balhátvédje, Kádár Tamás édesanyjával való találkozás, aki népviseletbe öltözve érkezett a meccsre. A magyar tábor megint lenyűgöző volt: a portugáloknak is telefonjaikkal fényképeztek, videóztak. A gólokat szerző Ronaldót látni élőben, már maga kuriózum, de átélni, hogy még ő sem elég a mi csapatunk ellen! S megint jött a vonulás, az ünneplés a meccs után. No és a fölzászlózott magyar autók látványa külföldön. .. Mit is mondjak? „Én is úgy látom, úgy érzem, hogy eddig kevés alkalom volt a fiatalabb generáció életében, ami mellé odaállhatunk, és büszkén kihúzhattuk magunkat: mi magyarok vagyunk!” B. Gy.
