Szekszárdi Vasárnap, 2016 (26. évfolyam, 1-46. szám)

2016-01-24 / 3. szám

10 ^ SZEKSZÁRDI VASARMAP 2016. január 24. A kereszténység hitele forog kockán ■'b Megannyi különböző véle­mény, meggyőződés osztja meg a keresztények nagy családját: az egyik csoport a történelmi egyházak alap­ján áll, míg mások a szabad felekezetek elvét vallják. Az egyik féltve őrzi a római katolikus hagyományokat, mások a reformáció irányát 1 tartják helyesnek, megint | mások pedig a keresztény í életkegyességet. Miként lehet ennyi különbö­zőség ellenére is egyezségre/ egységre jutni? A megoldást a sokféleség ellenére a Jézus Krisztusban történő egyesülés, eggyé válás jelentheti. Erről is szólt a hívekhez Vida Péter, aki az Ökumenikus Imahét al­kalmából kedden a református templomban tartott igehirde­tést. A katolikus káplán kiemel­te: az ökumenikusság nem fel­tétlenül azt jelenti, hogy adjuk fel hagyományainkat, nézete­inket, hogy a merev eltérések ellenére egy közös egyházban egyesüljenek a hívek. Ettől ugyanis túl egyformává válna valamennyi felekezet, amely már az uniformitás felé vezet­ne. „Jézus végtelenül gazdag: megragad egyformán minden­fajta egyházat, általa kell meg­élni az egységet. Éppen úgy, ahogy egy karmester vezeté­sével különböző hangszereken csodálatos szimfóniákat lehet megszólaltatni. Jézusban kell éljünk, ahogy a madár számára a levegő, a halnak a víz, legyen életünkben ő az igazodási pont, az éltető erő” - hangsúlyozta a káplán. Vida Zsolt kitért arra is, hogy a más keresztény fele­kezetű emberekben ne a külön­bözőségeket lássuk, hanem azt: testvérek vagyunk Jézus Krisz­tusban. Szerinte a kereszténység hitele forog kockán, ha nem az egységre törekszik. Ez az egység ugyanakkor nem materiális, ha­nem lelki síkon történhet meg - amint arra Jézus is utalt. A kedd esti ökumenikus al­kalmon dr. Kaszó Gyula refor­mátus lelkipásztor és Sefcsik Zoltán evangélikus lelkész is imát mondott és áldást kért a hívekre. Az idei imahét temati­káját a lettországi keresztények készítették elő, jelmondatát pe­dig Péter apostol első leveléből vették: „Arra hívattunk, hogy az Úr nagy tetteit hirdessük!” (lPt 2,9). A házigazda református lelkipásztor ennek kapcsán em­lékeztetett arra a kérésre: az idei imahéten vigyenek a templo­mokba egy-egy gyertyát, amely a világ világosságát jelképezi, illetve helyezzenek el kenyeret, amelynek sóba mártása a kö­zösségé válást szimbolizálhatja. Az ökumenikus imahét ese­ményei sorában hétfőn, a bel­városi római katolikus temp­lomban Vasadi Teodor baptista lelkész hirdetett igét, szerdán az evangélikus templomban dr. Kaszó Gyula köszöntötte a híve­ket, csütörtökön a metodisták­nál Sefcsik Zoltán tartott áhíta-Több mint száz éve az ökumenikusság jegyében Egy New York-i anglikán pap, Paul Wattson 1908. január 18. és 25. között imanyolcad­ra hívta el a keresztényeket - függetlenül felekezeti hovatar­tozásuktól. Ettől az időponttól számítják az Ökumenikus Nemzetközi Imahetet, amely világszerte ezekben a napok­ban zajlik. Az Egyházak Öku­menikus Tanácsa, valamint a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsa 1968-ban kö­zösen adott ki imákat ezekre a napokra, támogatva az öku­menikus törekvéseket. A kö­zös programokat a Magyaror­szági Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT), valamint a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia rendezte. A nyitó szertartást Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek és Bogárdi Szabó István református püspök, a Magyar­­országi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke ve­zette január 17-én, a Deák téri evangélikus templomban. tot. Pénteken, az újvárosi római katolikus templomban Gyurkó Donát metodista lelkész szol­gált, január 23-án szombaton ismét az evangélikus templom­ban gyűltek össze a Jézussal kapcsolatot keresők. Gy. L. A főlevéltárnok: 115 éve született dr. Hadnagy Albert A Háromszék vármegyei Dál­­nokon, Dózsa György szülő­helyén látta meg a napvilágot 1901. január 21-én dr. Had­nagy Albert történész, a Szek­szárdi Levéltár igazgatója. Kitüntetéses érettségi bizonyítvá­nyának köszönhetően jutott be a budapesti Eötvös József Collegi­­umba. Tanulmányai befejezését követően 1924 júniusában tör­ténelemtanári szakvizsgát tett, majd a bölcsésztudori szigorlatot is teljesítette. Kiváló előmenetelé­re való tekintettel állami ösztön­díjjal kiküldték a bécsi Magyar Történeti Intézetbe, ahol részben az egyetemi tanulmányait foly­tatta, részben a bécsi Statsarchiv­­ban végzett levéltári kutatásokat. Itt többek között összegyűjtötte az 1790/91. évi erdélyi országy­­gyűlés levéltári adatait, de részt vett a Batthyány-kormány ok­irattárának gyűjtési és másolási munkálataiban is. Huszonöt évesen érkezett Szekszárdra, ahol 1926 júliusától kinevezték Tolna vármegye fő­levéltárosává. A megyei levéltár fejlesztésére irányuló tevékeny­sége akkor bizonyult a legter­mékenyebbnek, amikor a világ­­háborús cselekmények feldúlta levéltárának újbóli rendezésébe fogott, és a háborús pusztítá­sok után könyvtári és levéltári gyűjtést végzett a megyében. A főlevéltárosi tisztet több mint 40 éven át, egészen 1967-ben bekö­vetkezett haláláig látta el. Történelmi érdeklődése Liszt Ferenc szekszárdi kapcsolatai és Háry János legendája mögött húzódó történeti valóság felé vitte. Szerteágazó kutatásai so­rán megannyi tanulmányt írt, így többek között Tolna megye parasztságának XVIII. századi történetéből, vagy a boszor­kányság, betyárság helyzetéről a XVIII-XIX. században. Elké­szítette az Aradon mártírhalált halt Gróf Leiningen-Wester­burg Károly életrajzát, és fel­dolgozta Szekszárd város küz­delmét a gimnáziumáért. Dr. Hadnagy Albert mun­kásságát, a városért kifejtett tevékenységét 2007-ben - halá­lának negyvenedik évforduló­ján - Pro Űrbe Szekszárd díjjal ismerte el város. SZV

Next

/
Oldalképek
Tartalom