Szekszárdi Vasárnap, 2016 (26. évfolyam, 1-46. szám)

2016-06-12 / 23. szám

2016. június 12. 5 SZEKSZÁRDI »ASARNAP Huszonöt évi szolgálat - Bacsmai László ezüstmiséje Már gyerekként mondogatta, hogy pap lesz, aztán negye­dikes gimnazistaként már a nagyheti szertartásokat vezette szülőfalujában, plé­bánosa hirtelen halála után. Bacsmai László esperes-plé­bános június 5-én, a belvárosi római katolikus templomban tartotta ezüstmiséjét.- Egy határ menti baranyai kis faluban, a zömmel horvát ajkúak lakta Drávasztárán nevelkedtem. Egészen kis koromtól kezdve mondogattam a szüleimnek, hogy én bizony pap leszek. Meg­fogott a templomi hangulat, sze­rettem ministrálni - emlékszik vissza a gyermekévekre Bacsmai László esperes-plébános, aki egy falubeli fiatal pap hatására indult el a hivatás útján.- Amikor a család egy pap is­merőse végül feltette a kérdést, elmennék-e a győri bencés gim­náziumba tanulni, két hét gon­dolkodási időt kértem. Győrből ugyanis csak évente négyszer utazhattam haza. Sok vívódás után végül igent mondtam, és a Rába-parti város gimnáziumá­ban folytattam tanulmányaimat.- Mikor történt meg az „el­hívás”?- Tudtam, hogy három dolog kell a hivatáshoz: én akarjam, a hívek akarják és végül Isten is akarja. Mielőtt megkérdezhet­tem volna a plébánosom véle­ményét, elhunyt. Az ő temetésén érett meg bennem az elhatáro­zás, hogy helyette legyek - egy ott hallott hasonlattal élve - Isten „labdája”. Aztán kényszerűség­ből, negyedikes gimnazistaként a nagyheti szertartásokat vezet­tem a kántorral szülőfalumban.- A sorkatonai szolgálat sem tántorította el?- Nem, sőt Marcaliban egy remek közösségbe csöppentem - hetvenen voltunk teológusok -, ahol csak tovább erősödött a hitem, hivatásom. A leszerelést követően a győri Hittudományi Főiskolán folytattam a szeminá­riumot, majd 1991 június 15-én a pécsi Székesegyházban szentelt pappá Mayer Mihály püspök úr.- Hol volt az első állomás­helye?- Előbb két évig Pakson, majd egy esztendeig Szekszárdon vol­tam káplán. Plébánosi feladato­kat először Felsőszentmártonban láttam el. Nagyon jó közösség volt. Hat horvát falu tartozott akkor hozzám, így az anyanyelv megőrzését is küldetésemnek éreztem. Szerkesztettem is ima és énekes könyvet, amit a mai fiatalok is használni tudnak.- Mikor került plébánosként Szekszárdra?- A püspök úr 2003-ban hiva­tott, s bár először nem igen akar­tam elhagyni szeretett szolgálati helyemet, miután engedelmes­séget fogadtam, így csomagol­tam... Mondtam is a szekszár­diaknak: az én lelkem valahol Felsőszentmárton és Szekszárd között van. A jelenben élek, de nem megtagadva a múltat.- Huszonöt év szolgálat után, június 5-én tömött padsorok előtt tartotta ezüstmiséjét.- A „felkészülés” már koráb­ban elkezdődött: május 16-án Drávasztárán, június 3-án Rév­faluban tartottam misét, mind­két településen a búcsú napján. Vasárnap Szekszárdon, a belvá­rosi templomban volt ünnepi alkalom, amelyen a hívek, az egyházközség elnöke és a pol­gármester is köszöntött, és Bíró László tábori püspök hirdetett igét. Az ezüstmisés áldás során magam mentem körbe, ettől volt személyes a dolog, s így belefértünk két órába... Fontos, hogy nem magamat akartam ünnepel(tet)ni, hanem hálát adni mindazért, amit a 25 éves szolgálat során, a hivatásomban kaptam. Mert sok szeretet kap­tam az emberektől, s bizony kel­lenek ezek a „megállók”, hogy kifejezzük: mennyire fontosak vagyunk egymás életében.- Az ezüstmise után a plébá­nián volt egy koccintás, a hozzá­tartozók, munkatársak, barátok pedig egy ünnepi vacsorát szer­veztek a Babits kulturális köz­pont rendezvénytermébe, ahol a felsőszentmártoni zenekar mu­zsikált a polgármester vezetésé­vel, s ahol 70 éves édesanyámat is köszönthettem egy horvát dallal, amit magyarra fordítva is eléne­keltem. Igazán megható este volt.- Sokan dicsérik a humorát...- Jó kedélyű gyerek voltam, ebben is hasonlítok az anyu­kámra. Azt gondolom, a derű, a humor nagyon fontos az élet­ben, sok esetben „villámhárító­ként” is működhet.- Nem csak papként jubilált...- Valóban, 20 éve tevékenyke­dem a Házas Hétvége program­ban, és 15 esztendeje vagyok úgynevezett „team pap”. Ezúton is köszönöm a hétvégés házas­párok bizalmát, szeretetét, akik kíváncsiak arra, hogy érzem ma­gam, és meg is hallgatnak.- Az egyházközség egyben tartása mellett sokat tesz az egyházi ingatlanok felújításáért, korszerűsítéséért.- A belvárosi templom kupo­lájából 2009 húsvétján szakadt le egy darab, ekkor derült ki, hogy baj van az épülettel. Az első pil­lanattól éreztem az összefogást: magánemberek, cégek, az ön­­kormányzat, a minisztérium állt a nemes cél mögé, és 2015-re elkészült a 70 milliót felemésztő felújítás. A közelmúltban püs­­pökségi segítséggel a plébánia is megújult, így volt olyan időszak, amikor egy nyolcadik emeleti lakásban éltem.- Milyen egyházi alkalmaik lesznek a közeljövőben?- Június 24-én a János és Pál kápolna, szeptember második hétvégéjén a Remete kápolna Kisboldogasszony búcsúját tart­juk. Idén az Irgalmasság Éve van, ezért az irgalmasság kapuját megnyitottuk a belvárosi temp­lomban, amelyen ha bűnbánatot tartva átlépünk, Isten irgalmas­ságába érkezhetünk. fekete Meghívó A Bukovinai Székelyek Szekszárdi Egyesületének Közösségi ház avatására Dátum: 2016. június 18. ^yVtyai SzéJc Egyc^ Program 17:00 Ünnepélyes megnyitó az Emlékparkban Az utolsó kitelepítő vonat indulásának 75. évfordulója. 17:30 Hálaadó mise az Újvárosi Római Katolikus Templomban 18:30 Közösségi Ház avatása, megáldása Vendéglátás Heluszirv Szekszárd, Rákóczi utca 103. (bejárat a Rózsa utca félöl) ____________________________________________________________________________mai

Next

/
Oldalképek
Tartalom