Szekszárdi Vasárnap, 2016 (26. évfolyam, 1-46. szám)

2016-03-27 / 12. szám

^ SZEKSZÁRDI VASARMAP 2016. március 27. Remeklő ifjú zongoristák Húsvéti népszokások A Liszt Ferenc Zeneiskola adott otthont március 22-én a Tolna Megyei Zongoraver­senynek. Az intézmény alapításának 60., Bartók Béla születésének 135. és Liszt Ferenc születésének 205. évfordulójának tiszteletére ren­dezett viadalon a bonyhádi, dom­bóvári, paksi, tamási és tolnai ze­neiskolások mellett a házigazda Garay János Általános Iskola és AMI Liszt Ferenc Zeneiskoláját Erősné Máté Éva, Főglein Klára, Lestákné Valasek Szilvia és Loz­­sányi Tamás 28 növendéke képvi­selte a versenyen. A szekszárdiak 26 érmet, közte 15 aranyat szerez­tek. A zsűri Fábián Hanna, Ferger Viktória Hanna, Sándor Zsig­­mond Áron, Szabados Balázs és Köpenczei Csenge játékát kiemelt arany minősítéssel jutalmazta. A Liszt Ferenc Zeneiskola tanárai közül felkészítő munkájáért Erős­né Máté Éva és Lestákné Valasek Szilvia részesült különdíjban. A szekszárdi eredmények I. korcsoport, arany: Bajusz Panna, Jaszenovics Szonja, Lozsányi Julianna, Molnár Be­nedek, Fábián Hanna (kiemelt arany). Ezüst: Aranyi Panna, Birtalan Dániel. II. korcsoport, arany: Müller Albert János, Petrits Emma, Su­lyok Hanna. III. korcsoport, arany: Posta Flóra Boglárka, Ferger Viktória Hanna (kiemelt arany). Ezüst: Frein Nóra, Köpenczei Csanád. IV. korcsoport, arany: Szí Ágnes, Sándor Zsigmond Áron (kiemelt arany). Ezüst: Rács Zsóka. Bronz: Juhász Erzsébet. V. korcsoport, ezüst: Hájas Kristóf. Bronz: Andódi Olga. VI. korcsoport, arany: Sza­bados Balázs (kiemelt arany). Ezüst: Csontos Anna, Lobo­da Izabella.VII. korcsoport, arany: Rizner Dávid, Köpenczei Csenge (kiemelt arany). Ezüst: Wehovszky Patrik Márk. SZV Már a Kr. u. 7. század óta pál­mát szenteltek virágvasárnap: a rítus Jézus jeruzsálemi bevonu­lásának emlékére alakult ki. A pálmát a Kárpát-medencében őshonos díszcserje, a barka he­lyettesíti. A szentelt barkát ron­tás ellen, gyógyításra, menny­dörgés és villámlás elhárítására is használták. Néhol nem volt szabad a házban elhelyezni, mert például a bukovinai ma­gyarok úgy tartották, a tyúkok nem kotlanának. A kereplés szokásában a go­noszűző zajcsapás ősi szertar­tásának nyomai bukkannak fel. Zajkeltéssel járó szokás volt a „pilátusverés”. A nagyhéten, szer­dán, csütörtökön vagy pénteken a gyermekek a padokat ütve csap­tak nagy lármát a templomban. A „pilátusverésnek” Tolna me­gyében is ismert volt egy változa­ta: ilyenkor egy Pilátust ábrázoló deszkát ütöttek. Eleink a szentelt ételek maradé­kát legfeljebb tűzbe vethették, de volt, ahol a szentelt sonka csontját a gyümölcsfára akasztották a bő termésért. A zempléni falvakban a szentelt kalács morzsája a tyúké lett a sok tojásért, míg a szentelt sonka csontját nagy viharban a tűzre vetették, hogy a villám el­kerülje a házat. A víz tisztító, termékenységva­rázsló erejébe vetett hit az alapja a húsvéti locsolásnak is: húsvét hétfőjét egykor vízbevető, vízbe­­hányó hétfőnek nevezték, amely a locsolás módjára utal. A lányo­kat gyakorta erőszakkal a kúthoz, vályúhoz hurcolták, vödörszám hordva rájuk vizet. A tojás ősi termékenységszimbólum, a ke­resztény egyházi szimbolikában a feltámadás jelképe, a 12. század óta „szentelmény”. A húsvéti tojá­sok festését hagymalével oldották meg, de nyerhettek sárga színt a vadalmafa héjából, a bürökből zöldet, a lencse levéből kéket. Húsvéti gyermek tojásjátéko­kat is ismerünk. A „kókányozás” néven emlegetett játék lényege, hogy két szemben álló összekoc­cantja a tojásokat, s akié sértet­len marad, az elnyeri a másikét. Másutt pénzzel igyekeznek be­törni a tojást: akinek sikerült, az kapta meg a tojást, akinek nem, elveszítette azt pénzével együtt. A húsvéti tojás a locsolás vi­szonzásaként szerelmi ajándék, ugyanakkor számos példa bi­zonyítja, hogy mint a feltámadt Krisztus jelképe, a keresztszülők hagyományos ajándéka is volt. (Forrás: Magyar Néprajz VII. Folklór 3. Népszokás, néphit, népi vallásosság) Összeállította: Gy. L. Fókuszban a családok Az erős közösségek és így tár­sadalmunk alappillére a család, melyben a nagyszülők képezik a generációk közötti kapcsot - hangzott el a „Fogunk-e mesél­ni unokáinknak Szekszárdról?” című előadáson hétfő délután, az egyetemi karon. „Az aktív időskorért” Szek­szárdi Harmadik Kor Egyete­me második alkalmán dr. habil. Nagy Janka Teodóra PhD jo­gász, etnográfus, főiskolai tanár tartott előadást. A PTE-KPVK dékán-helyettese közvetlen környezetünkből vett példák­kal is szemléltette a családok funkcióit és megtartó erejét. Tíz éven át kutatta a szekszárdi alsóvárosiak szokásait. Ennek eredményeként született meg a nemrég elkészült „Közös hit­ben - A családért, a szőlőért, a földért” című kötet, amely idős alsóvárosiak visszaemlékezéseit tartalmazza, bemutatva a kora­beli családokat, szokásaikat. Az előadó felhívta a figyelmet: az elveszett tudást nem lehet pótolni. „Ha megszakad a ha­gyományok átadásának folya­mata, a fiatalabb generációk és az egész társadalom is sokkal kiszolgáltatottabbá válik az új­kori veszélyek előtt.” Forrás: kadarka.net EKG berendezést adományozott szerdán a Mosolyért Közhasznú Egyesület a Balassa János Kórház Aneszteziológiai és Intenzív-terápiás Osztályának. A napi mintegy száz alkalommal használt, létfontosságú orvosi berendezés irányító egységét Nagy István (jobbról) adta át dr. Rodek Gyula osztályvezető főorvosnak. Forrás: kadarka.net

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom