Szekszárdi Vasárnap, 2015 (25. évfolyam, 1-44. szám)
2015-02-22 / 6. szám
2015. február 22. SZEKSZÁRDI VASARNAP Hétpróbás házaspárok Tizenöt házaspár vett részt múlt szombaton a Házasok hete országos vetélkedősorozat megyei zárórendezvényén. A Szerelmes kalandtúra elnevezésű eseményt a Tolna megyei Család, Esélyteremtési és Önkéntes Ház, valamint a Pécsi Egyházmegye család referatúrája hirdette meg. A korábbi, írásbeli feladatokon sikeresen túljutó döntős házaspárokkal családtagok is érkeztek, de sok „spontán” szurkoló is ott volt a megmérettetésen. Sikerült belakni a rendezvényen a konferenciatermet és a hozzá kapcsolódó előteret is - ez utóbbi hangulatos játszóházzá vált, ahol a kisebb-nagyobb gyerekek szemmel láthatóan otthonosan érezték magukat. A párok a záróeseményre már helyezések birtokában, bizonyos pontszámokkal érkeztek, miután odahaza az internet segítségével már megoldottak három különböző, olykor konkrét cselekvést is igénylő feladatot a család, a házasság témakörében. Ám, ahhoz, hogy a legjobbak közé kerülhessenek a vetélkedő végén, nem csak jól, hanem hitelesen is kellett szerepelniük élőben a rájuk váró négy fordulóban. Elsőként a borfelismerő versenyben, amelyben három különböző fajtát kellett felismerniük a házaspároknak, azok megízlelése után. A második körben megfordult az, ami az életben, a mindennapokban szokás: az asztalon összegyűjtött nagy ruhahalmazban a férjek turkáltak, a feleségek pedig passzív szemlélőként várakoztak. Arra, hogy a tengernyi ruha közt megtalálják férjeik azt a három ruhadarabot, ami az otthonukból került ide... (Egy-két kivételtől eltekintve, ritkán azért tévesztettek a férjek.) A ruhadarabokon keresztül jellemezniük kellett párjuk öltözködési szokását - bizonyos divatirányzatokba, vagy ezeket mellőzve besorolni. A következő feladatnál a hölgyek vették át a főszerepet. Portrét kellett rajzolni a férjekről - lehetőleg oly módon, hogy az illető hobbija, kedvenc időtöltése is leolvasható legyen a képről. Első lépésként fel kellett ismernie magát a férjnek, plusz pontokat a „műhöz” fűzött szóbeli kommentárokkal lehetett szerezni - feltéve, ha a feleség és a feladat megoldásába olykor bekapcsolódó férj mondandója több olyan információt is tartalmazott, ami a családi kohézióról, a gyakori együttlétről, állandó közös programokról árulkodott. A harmadik feladat a tánctudást, az ebben mutatott összhangot, az empátiát kérte számon, aztán a végén, amikor már csak hét pár maradt versenyben a díjakért és a jobb helyezésekért, a feleségeknek dalban kellett szerelmet vallania. Bizony nem is lehetett volna ennél jobb, hatásosabb befejezés. A Hétpróbás házaspár vetélkedőt a Paksról érkező Nyisz- tor-házaspár Ákos és Rita nyerte. A második helyen a szekszárdi Petrits-házaspár, Péter és Ágota végzett, harmadik lett a Duna- földvárról érkező Viczai-házaspár, János és Anita. B. Gy. Michelangelo, a csupa titok... Nem köztudott, hogy a középkor egyik legkiemelkedőbb alkotója, Michelangelo Buonarroti (1475-1564) meglehetősen indulatos, fékezhetetlen természetű ember volt - osztotta meg hallgatóságával a több mint 20 kötetet és 200 tanulmányt jegyző dr. Reisinger János irodalomtörténész, biblia- kutató a „Biblia a művészetekben" című előadássorozatának közelmúltbéli etapján az Illyés Gyula Megyei Könyvtárban. A Michelangelo művészetének érdekességeire fókuszáló, vetítéssel egybekötött rendezvényén az előadó rávilágított: a márványtömböket, melyekkel a zseni dolgozott, minden esetben saját maga választotta ki, sokszor hetekig keresgélve a legideálisabb vésni való darabot. Szintetizáló művésznek számított, aki a 15. század végén dívott művészeti irányzatokat egységbe fonta, megújította. A kortársak elismerését is kiváltotta az 1504-ben elkészült, s a firenzei városháza elé vontatott, a királypártiak által megdobált Dávid szobra, amelyet a firenzei köztársaság-pártiak rendelésére készített, s melynek szerkezetét is maga tervezte. Sokan nem tudják, hogy Dávid orra nagyságának „tompításába” a firenzei elöljárók minduntalan belebeszéltek, s amikor a művész ilyen szituációkba keveredett, a magasban az állványon csak merített egyet a lehulló márványtörmelékből, azt a látszatot keltve, mintha az orrból valójában is vésett volna... Az előadáson II. Gyula pápa San Pietro in Vincoli templom szentélyében elhelyezett síremlékének legjelentősebb Michel - angelo-szobráról, az 1517-ben készített Mózesről is szó esett, amely kompozíció a prófétát szarvval ábrázolta, kezében az Istentől kapott kőtáblákkal. A jelenet azt a momentumot örökíti meg, amikor Mózes a Sínai-hegyről „fénylő szarvval” megérkezett népe közé. A szarv az erő, ahatalom jelképe, s több Mózes-ábrázoláson is így látható, ugyanakkor a héber nyelvben homonim (azonos alakú) az „arc” szóval is, így félreértelmezés is lehet a szarv megjelenése a Bibliában - hívta fel a figyelmet Reisinger János. A szobor másik érdekessége, hogy művészettörténészek szerint faragásának előrehaladott szakaszában (szinte az utolsó lehetséges pillanatban) - egy rejtélyes hatásra - (még!) sikerült Michelangelónak Mózes arcát megfordítania, amely így már a fény felé, azaz a templom bejáratának irányába nézett. Ez a momentum sokak szerint a kibontakozás hajnalán lévő új európai eszmény, a reformáció hatására történt, hiszen az arc eredeti tekintete Szent Péter láncaira fókuszált, amelyet a katolikusok akkortájt egyfajta bálványként tiszteltek. E „lépésből” is kitűnik, hogy Michelangelóra nem biztos, hogy az ellenreformáció híveként kell tekinteni, úgy, amint azt korábban vélték. Hiszen a mózesi történet szerint a próféta a Sínai-hegyről leérkezve, a tízparancsolattal a kezében felismeri, hogy népe a bálványimádás bűnébe esett... Gy.L.
