Szekszárdi Vasárnap, 2015 (25. évfolyam, 1-44. szám)
2015-12-13 / 44. szám
2015. december 13. , SZEKSZÁRDI VASABRAP Ünnepeltek a szekszárdi reformátusok December 6-án több apropó és az ahhoz kapcsolódó öröm összekapcsolása révén az egész vasárnapot átfogó programsorozattal ünnepeltek Szekszárdon a református keresztyének a velük közösséget vállalókkal. A jubileum délelőtt hálaadó istentisztelettel kezdődött az éppen 230 éve használatba vett templomban. Akárcsak 1785- ben, most is úrasztali közösség koronázta az alkalmat, amelynek központjában ugyanaz a zsoltárvers állt alapigeként, amit az egykori lelkipásztor ugyanott kifejtett igehirdetésében: „Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged!” (84. zsoltár 5. vers). Délután egyháztörténeti előadás keretében tárult fel a hallgatóság előtt a szekszárdi reformátusság története. Kiemelkedő üzenete volt annak, hogy az előadás - amelynek a templom mellett a 140 éves iskolaépület és a frissen felújított gyülekezeti ház is témája volt - a szekszárdi római katolikus közösségi ház nagytermében hangozhatott el. Míg 230 évvel ezelőtt kiengesztelhetetlennek tűnő ellentétek feszültek a katolikus és protestáns hívek között, most a múlt hibáin okulva együtt tudtak örülni a katolikus, evangélikus és református testvérek, akik egyek Krisztusban, és egymás örömében is megélik összetartozásukat. Az előadást követően a Bezerédj utcai református gyülekezeti házban nyílt meg egy történeti kiállítás, amit nagy érdeklődéssel tekintettek meg az evangélikus testvérek is, akik csak 1908-ra váltak ki az egykor őket is magába ölelő református közösségből. Az üzenetben és régi egyházi tárgyakban egyaránt gazdag kiállítás után szeretetvendégség keretében sokáig folytatódott a beszélgetéssel fűszerezett együttlét, amire örömmel készültünk, és amire Isten iránt hálás szívvel emlékezünk. Dr. Kaszó Gyula Hittanos diákok jártak a cigány misszió fellegvárában Társadalmunk nehéz kérdéseinek személyes megtapasztalását szolgálja az a program, melyet hit- és erkölcstant választó diákok számára állítottak össze a szekszárdi evangélikus és református gyülekezet lelkészei. A csoport korábban Zsibri- ken járt, ahol az ott gondozott szenvedélybetegek küzdelmeivel, sorsával ismerkedett meg, ezúttal a sárszentlőrinci cigány missziót látogatta meg dr. Kaszó Gyula református és Sefcsik Zoltán evangélikus lelkész vezetésével. A hit- és erkölcstant választó felső tagozatos diákok számára élmény alapú kincset jelenthetnek ezek a találkozók. A helyi evangélikus közösség lelkésze, Karíné Csepregi Erzsébet, Bakay Péter lelkész, cigány missziói referens és a gyülekezet cigány képviselői fogadták a szekszárdi tanulókat és kísérőiket. Köszöntőjében a lelkésznő a cigánysággal kapcsolatos pozitív gyermekkori élményeiről beszélt, míg Bakay Péter párbeszédre biztató előadást tartott, melynek fókuszában a cigányokkal kapcsolatos előítéletek álltak. A vetített képi megfogalmazások nagyon szemléletesen mutatták be a magyarság és a cigányság közötti lehetséges viszonyokat a teljes elutasítástól az egymás elfogadása, hordozása „stációig”. A referens a tanulókat és a cigány közösség tagjait is bevonva próbált a miértekre választ találni. A gyerekek nehezen nyíltak meg - sok feladatunk van még ezen a téren -, de a közösség cigány tagjai őszintén beszéltek magukról, a magyarsággal való együtt élés gondjairól és a társadalmukon belüli ellentétekről is, s ez oldot- tabbá tette a párbeszédet. Bakay Péter missziói referens egész életét végigkíséri a kisebbségi lét iránti érzékenység, ahogy azt Gáncs Péter püspök a Wallenberg-díjat odaítélő ajánlásában megfogalmazta. Nála hitelesebben nem lehetett volna ezt a kérdést kibontani és arra a jó választ megtalálni. Egyet kell értenünk azzal a megállapítással, hogy nem arról van szó, hogy lehajlunk a másik emberhez és felemeljük. Ez Isten privilégiuma. Péter szavaival élve: „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli Öt és igazságot cselekszik” (ApCsel 10:34-35). A program résztvevői délben közös asztalhoz ültek - a vendéglátók csibés lecsóval és punyával (kenyér) kínáltak őket -, ezt követően sétát tettek a Sár- szentlőrincen. Megnézték a magyar orvosképzés egyik úttörője, Balassa János szülőházát, majd azt az emlékházat, melyben Petőfi Sándor tanult az 1832/33-as tanévben. Az evangélikus templom falai között a diákok feladatot is kaptak: meg kellett keresniük azt a padot, melyen Petőfi csínytevését fedezhették fel, aki a padba véste a PS monogramot. A diákok és felnőtt kísérők is emberlátásban és hitben gazdagodva térhettek haza. SZV
