Szekszárdi Vasárnap, 2015 (25. évfolyam, 1-44. szám)

2015-11-08 / 39. szám

r SZEKSZÁRDI VASARNAP 2015. november 8. „Ne engedjük, hogy a hősök kikopjanak életünkből!” Száz éve már javában zajlott az első világégés, hetven éve pedig a II. világháború zárult le. A két embertelen pusztí­tás helyi áldozatainak em­lékére tartottak november 2-án halottak napján a szek­szárdi alsóvárosi temetőben megemlékezést, ahol többek közt Szekszárd polgármeste­re, Ács Rezső, valamint Bíró László püspök osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. A rendezvény kezdeményezője Bíró püspök volt, akinek a hely­színen Bacsmai László espe­res-plébános megköszönte, hogy szorgalmazta a megemlékezés létrejöttét, egyúttal köszönetét fejezte ki a városvezetés, illetve az alsóvárosiak hozzáállásáért, se­gítőkészségéért is. Amint arra az esperes felhívta a figyelmet: ha­lottak napján azokra a szerette­inkre gondolunk, akik elköltöz­tek a földi lét világából, s hitünk szerint a tisztulás állapotában vannak, várják imáinkat, segít­ségünket. Ugyanakkor azokra is emlékezünk, akiket szeretteink nem kísérhettek utolsó útjukra, sírjukra soha nem került virág, soha nem gyújtottak rajta gyer­tyát: ők a háború áldozatai, akik idegen földön a hazáért, értünk ontották vérüket. Az eseményen Ács Rezső polgármester úgy fogalmazott: a hősök kezdenek kikopni éle­tünkből: a mi feladatunk, fele- £ lősségünk, hogy ezt ne hagyjuk, ~ ne engedjük. „Amikor lehetősé- | günk nyílik rá, álljunk meg egy c pillanatra és próbáljunk meg rájuk emlékezni. Átértékelni mindennapjainkat, életünket és arra gondolni: milyen fiatal emberek áldozták fel életüket Magyarországért, hazánkért”- hangsúlyozta. Szekszárd első embere örömét fejezte ki, hogy sok fiatal is megjelent a rendez­vényen, hiszen - mint mondta - számukra a történelem sokszor csupán távolinak tűnő esemé­nyek sora. Éppen ezért lénye­ges, hogy irányukban is megért- hetővé tegyük, mit jelentett az, amikor velük egykorú fiatalok elmentek otthonukból, majd soha többé nem tértek vissza, hősként áldozva fel életüket. „Sokat köszönhetünk nekik- annak az erőnek, amely őket jellemezte. Ez az erő bennünket is segít abban, hogy céljainkat megvalósítsuk a közösségért, Szekszárd város érdekében”- mondta a polgármester, aki ígéretet tett arra, hogy a város nagyobb figyelmet fordít az I. világháborús temetői parcellára, amelynek emlékművét az idő már igencsak kikezdte. Éppen ezért - tette hozzá - bízik ben­ne, hogy a jövő ilyenkor tartan­dó megemlékezésen már egy új mementót is avathat Szekszárd. A szekszárdi világháborús parcellában ellenség és barát együtt van: magyar, olasz, szerb katonák, akik már nem hábo­rúznak - megbékéltek egymás­sal. Erről Bíró László püspök beszélt, kitérve arra is: egy há­borút mindig az önzés indít el. Mint fogalmazott: az ember nem önmagában a világosság, az kap­csolataiban jelentkezik. Hangsú­lyozta: Szekszárdon legelőször- a Szent István téri szobrot megelőzően - az alsóvárosi te­metőben állítottak emlékművet az I. világháborúban elesettek emlékére, ám a II. világháború­ban életüket vesztettek számára sokáig nem épülhetett mementó. Véleménye szerint valamennyi háború ősoka az önzés, amely­hez eszköz a fegyverkereskede­lem is, legmélyében pedig Isten tagadása áll. Bíró püspök szerint meg kell találnunk a forráshoz visszavezető utat, ahol „még megvolt az emberi méltóság” - utalt a megemlékezések fon­tosságára. Jelenünk kapcsán ki­emelte a párbeszéd fontosságát, egyben aláhúzta: a hősök em­léke bennünket is hív a máso­kért való életre - arra, hogy az önzésen, az individualizmuson, önmegvalósításon felülemelked­hessen az ember. Mint mondta, április 4-e, az egykori kommunista ünnep, amely szerint hazánkban a szov­jet csapatok által hivatalosan véget ért a II. világháború, két szempontból is hazug volt: nem jelentett felszabadulást, s nem akkor fejeződtek be a harcok... Az I. világégésben Szekszárdról az egykori olasz fronton találha­tó Doberdóba, vagy Szerbiába, Galíciába eltávozott katonákat felemlegetve kifejtette: fontos, hogy a város ne felejtse el hőseit, hiszen „az emlékezés az éltető szikra, amely őket mozgatja”. Az eseményen Kálóczi And­rea előadóművész Gyóni Géza Csak egy éjszakára... című ver­sét mondta el, zárásként Kollár Tamás kántor közreműködé­sével a Boldogasszony anyánk dallamai csendültek fel. Dr. Haag Éva alpolgármester, Ács Rezső polgármester, valamint Csillagné Szánthó Polixéna, a humánbizottság elnöke koszorút helyezett el, illetve meggyújtotta az emlékezés lángját a világhá­borús parcella mementójánál. Őket a Tolna megyei katasztró­favédelem képviselői és a jelenlé­vők követték a tiszteletadásban.- gyimóthy ­Novemberién, az 1956-os forradalom és szabadságharc leve­résének 59. évfordulóján Szekszárdon is néma főhajtással, gyer­tyagyújtással emlékeztek meg az áldozatokról. A Szent István téri ,56-os szobornál tartott összejövetelen számos szekszárdi polgár­ral együtt jelen volt Ács Rezső, Szekszárd polgármestere, dr. Haag Éva alpolgármester, Kővári László, az önkormányzat gazdasági és pénzügyi bizottságának elnöke, Csillagné Szánthó Polixéna hu­mánbizottsági elnök, Máté Péter polgármesteri tanácsos, valamint több kormánypárti városi képviselő is. Gy. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom