Szekszárdi Vasárnap, 2015 (25. évfolyam, 1-44. szám)
2015-01-25 / 2. szám
2015. január 25. Szilasi László és Kis Pál István az idei díjazott Nagy érdeklődés kísérte a Mészöly Miklós Emléknap idei programjait: a január 19-én délelőttre, az Agóra Művészetek Házába meghirdetett események a díjazottakra, illetve Mészöly szellemének felidézésére fókuszáltak, míg a délutáni irodalmi rendezvények az Irodalom Háza Mészöly Miklós Emlékmúzeumban pedig inkább a kötetlen beszélgetésekre helyezték a hangsúlyt. A Mészöly Miklós Emlékplakett idei díjazottja Kis Pál István lett, a Mészöly-díjat Szilasi László kapta. A Művészetek Házában a Mé- szöly-emlékplakettel korábban kitüntetett Pócs Margit, az emléknap szervezője üdvözölte a jelenlévőket az alkotó születésének 94. évfordulója alkalmából, őt dr. Haag Éva, Szekszárd város alpolgármesterének a Mészöly-kultusz filozófiáját, gondolatvilágát méltató köszöntője követte. Az alpolgármester úgy fogalmazott: lényeges, hogy a fiatalok megtanulják, mit jelent a mészölyi hagyaték, hiszen az író életében jelentős hangsúllyal bírt a változás, a fejlődés, amely a szülőföld szeretetével párosult. Aláhúzta: a Porkoláb-völgyben kialakítandó Mészöly-alkotóház felépítésében az önkormányzat bizalma töretlen, egyben megköszönte a szervezőknek, közreműködőknek az idei program- sorozat lebonyolítását. A városunk neves szülöttéről elnevezett egyesület elnöke, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének tudományos tanácsadója, Szörényi László irodalomtörténész a rendezvényen abbéli véleményének adott hangot: az ünnepelt író munkásságával kezdődik jelenkorunk modern magyar irodalma. „Szekszárd valóban boldog város, hiszen ilyen kincset őrizhet”. Később arról beszélt: az emlékezéssel és a Művészetek Házában nemrég kiállított, az egykor Mészöly Miklós és felesége, Polcz Alaine tulajdonába tartozott képzőművészeti alkotásokban való gyönyörködéssel egyfolytában valami újat tanulhatunk, amely aztán beépül az író kánonjába. Kukorelly Endre író-költő arról ejtett néhány szót, hogy Mészöly milyen hatással bírt fiatal kollégáira. Úgy vélekedett: nincs olya posztmodern költő hazánkban, aki nem az ő köpönyegéből bújt volna elő, az író szövegei pedig - ahogy fogalmazott - „nagy testvérként figyelnek bennünket, miközben olvassuk.” Szkárosi Endre Mészöly-díjas író beszédében emlékeztetett a két és fél éve Szekszárdon életre hívott Mészöly Magasiskolára, amely a kultusz hátterét is képezi. Utalt arra is: szekszárdi barátaival úgy látták jónak, hogy a helyszín ne csupán egy elenyésző számú ember számára létrehozott összejövetellé, hanem a kultúra szolgálatába álló táborrá váljék, ahol mesterségbeli, módszertani, esztétikai tanítás folyik az ifjú író-költőge- neráció számára. Baranyai László író köszöntő soraiban már azt emelte ki: Szekszárd valamennyi, a kultúA január 16-án tartott Mészöly Miklós vers- és prózamondóverseny eredményei: 1. helyezett: Fábián Nikoletta; 2. helyezett: Bomba Soma (Garay János Gimnázium); 3. helyezett: Wagner Zita (PTE Gyakorló Általános Iskola), a Szekszárdi Városi Versmondó Műhely tagja. rával foglalkozó intézménye kivette részét a magasiskola kialakításából, így a PTE Illyés Gyula Kar, a szekszárdi PAD Irodalmi, Művészeti és Kulturális Egyesület, vagy éppen a Wosinsky Mór Megyei Múzeum. Arról is említést tett: a Mészöly Egyesület egy idei pályázaton 600 ezer forintos támogatást nyert el. A magasiskola több napos alkotótáborában a résztvevők megtanultak kíméletlenül bánni saját szövegeikkel: írásaik anyagsze- rűbbeké váltak, rájöttek: szétfolyó mondataikat a bennük lévő túlfolyás okozza - erről már H. Nagy Boglárka beszélt. A Mészöly Miklós Emlékplakett idei díjazottja Kis Pál István szekszárdi író lett, aki dr. Haag Évától vehette át az elismerést. Gacsályi József méltatta az alkotót: felhívta a figyelmet arra, hogy a Csepelről származó, jó sorsa által Szekszárdra került, s szekszárdivá vált alkotó sokat tett Mészöly megismertetéséért, létrehozva egy stábot, korábban portréfilmet is készített az íróról. Mindezen túl Kis Pál István diákjaival folyamatosan felszínen tartja a mészölyi életművet, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Szögek a diófában című 2013- as kötete, mellyel „hitet tett az életmű mellett”. A 2015-ös év Mészöly-díjasa Szilasi László lett „A harmadik híd” címmel tavaly boltokba került regényével. Szilasi művének lényegét Szörényi László tárta a hallgatóság elé, aki szerint a kötet halálról, a születésről és az üdvösségről is szól. A történet egy osztálytalálkozóval indul, ahonnan az elbeszélés szétfosz- ló álmokra, ifjúkori bűnökre és örömökre, hősi tettekre, gyengeségekre tolódik át, a szereplők pedig el is hallgatják, el is beszélik, mi is történt velük 30 év alatt. „Elképesztően erős Mészöly-szagot érezni a regény olvasása közben” - jellemezte Szörényi a díjazottat. A regény címét adó „harmadik híd” - ahogy arra kitért - Szeged egykor Temesvár felé vezető vasúti hídja, amely egy olyan nem létező „valami”, amely „vagy felépül, vagy nem”. Szilasi László az eseményen utalt Mészöly Miklóssal való egykori találkozására, akivel „tömör, súlyos, a hallgatáson alig túllépő” beszélgetésük során a magyar irodalom „19. századisá- gáról” ejtettek szót. „Újra és újra vissza kell térnem Mészölyhöz, Vörösmartyhoz” - jegyezte meg a díjazott, aki nagy megtiszteltetésnek érzi, hogy idén ő vehette át a rangos kitüntetést. A délután egyebek mellett a Mészöly Miklós Bezerédj utcai szülőházánál található emléktábla koszorúzásával folytatódott, majd az Irodalom Házában az érdeklődők beszélgethettek a díjazottal. Gyimóthy L.