Szekszárdi Vasárnap, 2015 (25. évfolyam, 1-44. szám)
2015-03-29 / 11. szám
2015. március 29. SZEKSZÁRDI VASARNAP Baka István életműve megkerülhetetlen Idén húsz esztendeje, hogy elhunyt Baka István költő, műfordító, aki korai halálával űrt hagyott hazai irodalmi életben. Az évforduló alkalmából március 19-én az Illyés Gyula Megyei Könyvtár beszélgetős esttel tisztelgett a költő-zseni munkássága előtt. Bom- bitz Attila egyetemi tanár, kritikus, irodalomtörténész, műfordító, valamint Gacsáiyi József költő, irodalmár, nyugalmazott könyvtáros - két, Bakát életében is közelről ismerő ember jóvoltából nyerhettünk betekintést az alkotó mindennapjaiba. Bombitz az alkotóval egy nyári iskolai gyerektáborban találkozott legelőször, ahol Baka István az ifjú versfaragók mentoraként segítette a tehetségek kibontakozását. Később a Szegeden működő Kincskereső irodalmi gyermekfolyóirat szerkesztőségében egyetemistaként volt szerencséje vele gyakran összefutni, ahol felfigyelt arra: Baka konzekvens módon tisztában volt saját tehetségével, azzal a szereppel, amit tudatosan felvállalt. Mindazonáltal Szegeden, ahol a művész tanított, sem kapta meg azt a szereplehetőséget, hogy az alkotás szempontjából kiélhesse magát: számára a főváros lett volna ideális. A József Attila-, Déry Tibor-, Babits Mihály-, Weöres Sándor- és posztumusz Mészöly Miklós-díjas Baka István szigorúan megkomponált, válogatott köteteket hozott létre, tudatossága, konoksága révén. A beszélgetésben résztvevők által megállapítást nyert az is, Baka irodalmi hatása mára nem veszített sem értékéből, sem tematikájából, hiszen mindig jön egy újabb generáció, amelyet megszólíthat. „Rendkívül kíváncsi ember volt: kutató alkat, aki mindenre felfigyelt” - erről már Gacsáiyi József beszélt. Tárcasorozatokat írt elfeledett ó H az orosz költészetről, ugyanak- 2 kor a szamizdat, mártír és emigráns orosz költők jeles műfordítójaként, szüntelen olvasójaként is ismertté vált, tevékenységével visszacsempészve az orosz költészet aranykorát a rendszer- váltást követően: akkor, amikor nem volt éppenséggel divat az említett nyelvről fordítani... „Neki azért kellett Garay, Liszt, Ady, hogy legyen valaki, akin keresztül elmondhatja a maga dolgát, hiszen túlságosan szemérmes volt” - állítja művészetéről Bombitz Attila, aki szerint Baka az „alanyi költőséget” nem tudta megélni. Az est egyik konklúziója, hogy a mai magyar irodalomban Baka István életműve megkerülhetetlen, amelyet nem szabad ide- oda rakosgatni: a lényeg, hogy igény mutatkozik olvasására. Tény: 2003-tól 2009-ig bezárólag a Tiszatáj Kiadó gondozásában már napvilágot látott komplett életműve, őszre pedig a Kalligram Kiadó új, bővített kiadásban közli a költő verseit. Gy. L. Fúvós-zenésztalálkozóra került sor a Szent István Házban Nagyböjt lévén a fúvós hangszereiket otthon hagyták, csak a kedvüket, a kíváncsiságukat, a barátságukat, az örömüket, a sárgult fényképeket és az emlékeiket hozták magukkal a zenésztalálkozó résztvevői. Hiányt pótoltak régiek és újak, több mint hatvanan - nemcsak Szekszárdról, Tolnáról, Fácánkertből, Dunaszentgyörgyről, Bátáról, hanem Pécsről, Budapestről is érkeztek néhányan - akik elfogadták Szunyoghné Klézli Erzsébet invitálását. A ma már az égi zenekarban játszókért, köztük a szekszárdi fúvószene meghonosítójáért, a kiváló karnagy, zeneszerző, pedagógus Véghelyi Miklósért is gyertyaláng lobogott. A fehér asztalnál szólamonként, koronként elhelyezkedő zenészeket a főszervező, Klézli Erzsébet egykori klarinétos köszöntötte. Baumann Péter, az utód fúvószenekar, az Alisca Brass Band egyesületi elnöke a jelent ismertette, majd emléklapot és emlékplakettet adott át a hűségesen kitartóknak, Bogáncs József újraalapító szólamvezetőnek, mindenesnek és Taksonyi Józsefnek. Mindketten több mint ötven esztendeje tagjai az együttesnek. Ugyancsak emléktplakettet vehettek át a zenekar Véghelyi Miklóst követő, eredményes karnagyai: Kiss László, Gellén Mária és Kovács Zsolt. A jelenlegi egyik fenntartó, a Szekszárdi Német Nemzetiségi Önkormányzat nevében ifj. Töttős Gábor köszönte meg Bogáncs József munkáját. A rendezvényt megtisztelő özvegy Véghelyi Mik- lósnét, Mária nénit, férje és az egykori, a kilencvenes évekig működő zenekar biztos hátterét, támaszát virággal köszöntötték a résztvevők. A finom pörkölt és a jóféle borok fogyasztása közben és után felelevenedtek a régi emlékek. Táborok, hazai és külföldi szereplések, próbák, szólamok, társak, sosem felejthető események, csínyek. Üttörőnyakkendős kezdet, felnőtt fúvósok közé lépő fiatalok, kinevelt profi zenészek, a néhai Klézli Jánosnak és id. Hepp Ádámnak is köszönhető újraalapítás, a Szekszárdi Német Nemzetiségi Baráti Kör Fúvószenekara. .. az Alisca Brass Band név, a sikerek: Tolna megyei Príma-díj, kiemelt aranyminősítések... Egymástól vették át a szó-szólamot. Agitált is az egyik karnagy: „Szemüveg, protkó a tokba, gyere, neked is van egy trombita!” Szót kért Farkas István harsonás, aki az Operaház zenekarában játszott évtizedekig, és ma, nyugdíjasként is aktív, több együttesben játszó zenész, a Pécsi Zeneművészeti Egyetem tanára. Elmondta, Véghelyi Miklós idején kapták a közös zenélés élményét, a zeneszeretetet, a szerzők megismerését, a felkészültség és a tökéletes hangszer- tudás igényét, a barátságokat, a fegyelemre szokást, és sokan neki köszönhetik profi karrierjüket. Hiányolta a gyakoribb találkozókat. ígérte, szívesen fellép zenekarával az ősszel Szekszár- don, a fúvószenét meggyökereztető Véghelyi Miklós emlékére - a terv szerint 2015. október 17-én rendezendő koncerten, ahova várja korábbi zenésztársait is közös muzsikálásra. A jó hangulatú este vége: folytatás következik. Alisca Brass Band