Szekszárdi Vasárnap, 2014 (24. évfolyam, 1-46. szám)

2014-12-14 / 46. szám

12 2014. december 14. ^ SZEKSZÁRDI VASARNAP A színpad örök tanár Kömyei Miklóst már kisgyer­mekként magával ragadta a muzsika, és ez a „szerelem" azóta is tart. A Zeneakadémi­án végzett 29 éves szekszárdi gitárművésszel a közelmúlt­ban elnyert Junior Prima Díj apropóján beszélgettünk. Környei Miklós hatévesen kezd­te zenei tanulmányait. Édesapja, Környei Miklós Pál gitárművész révén a kottaolvasást már az ál­talános iskola előtt elsajátította.- A családi legendárium sze­rint mindössze fél éves lehet­tem, amikor édesapám gitárjá­tékát széles mosollyal kísértem, amikor pedig a hegedűt szólal­tatta meg, sírva fakadtam. Ta­lán a gitár intimebb, mélyebb hangszíne volt az, ami hatott rám. Annyi bizonyos, hogy már kisgyermekként eldöntöttem, hogy gitárművész leszek, más szóba sem került - emlékszik a kezdetekre a Junior Prima-díjas művész, hozzátéve: Az alapokat otthon, édesapjától és a Liszt Ferenc Zeneiskolában sajátí­tottam el. - Sokat köszönhetek zongoratanáromnak, Dobai Tamásnénak is, aki a zene sze- retetére nevelt - hangsúlyozta a fiatal művész. A zenei érdeklődés dacára a középiskola első két évét a Garay János Gimnázium ma­tematika-fizika fakultációs osztályában végezte, ezt követ­te négy esztendő a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázi­um falai közt, ahol Szilvágyi Sándor gitárművész növendéke volt. Innen egyenes út vezetett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre.- A Zeneakadémián Eötvös József gitárművész osztályába jártam, de zenei pályám szem­pontjából meghatározó volt Devich János és Devich Sándor munkássága, akik a kamarazene rejtelmeibe vezettek be - foly­tatja Környei Miklós. - Fonto­sak voltak a mesterkurzusok is, hiszen ezeken új szemszög­ből, sokszor egy más kultúra „szemüvegén” át tekinthettünk egy-egy darabra, s emellett nyi­tottságra is nevelt. Sok „mes­terrel” dolgoztam együtt, kettő közülük mégis kiemelkedik. A zeneakadémiai diplomakoncer­temen - ahol Rodrigo: Conci- erto de Aranjuez című darabját játszottam - Medveczky Ádám Liszt- és Kossuth-díjas karmes­ter vezényelte a közreműködő zenekart. Hatalmas élmény volt vele dolgozni, hiszen azon túl, hogy egy nagyszerű muzsikus, remek ember is, aki végig part­nerként kezelt. A legnagyobb és örök tanár azonban mégis csak maga a színpad, ahol a koncer­tezés csínját-bínját mindenki maga sajátíthatja el. Környei Miklós rendszeres résztvevője hazai és nemzet­közi zenei versenyeknek, hi­szen, mint mondja, fontosak a megmérettetések. Máshogyan készül rájuk az ember, talál­kozik külföldi kollégákkal és lemérheti, hol tart a felkészü- ^ lésben. A jó eredmény pedig § pozitív megerősítést ad arról, £ hogy jó úton jár. A fiatalem- < bér rendszeresen koncertezik c szólistaként és kamarazenész- 2 ként itthon és a határon túl; a gitárirodalom jelentősebb ver­senyműveit (Rodrigo, Tedesco, Giuliani concertói) előadta már zenekari kísérettel is.- Nincs kedvenc darabom vagy zeneszerzőm. Minden kor muzsikáját szívesen játszom, egy színesebb műsor - termé­szetesen valamilyen tematikára építve - talán élvezhetőbb is - vallja a gitárművész. - Jelenleg Beethoven-átiratokon dolgo­zom gitár-hárfa duóra, szólógi­tárra és gitárduóra. Ám ha min­denképpen ki kellene emelnem egy komponistát, akkor a J. S. Bach nevét említeném, akinek csodálatos lantra írt művei is ismertek. A szekszárdi művész a gi­tárjáték mellett szívesen szán időt a kamarazenélésre is. Első lemeze 2010 tavaszán jelent meg, melyen Bartus Réka obo­aművésszel hallható. Az újabb korong 2015 tavaszára várható: a spanyol tematikájú anyagot a 2011-es Junior Prima-díjas Razvaljajeva Anasztázia hár­faművésszel készítette, duóju­kat már a szekszárdi közönség is hallhatta.- Természetesen hátránya is van a budapesti létnek - folytat­ja Környei Miklós. - Öcsémmel mindketten a fővárosban élünk, és a sok elfoglaltság miatt sajnos ritkábban járunk haza. Ilyenkor persze szakítunk időt a közös zenélésre is, s ennek gyümölcsét többnyire a szekszárdi közönség hallhatja. Nagyon jólesett, hogy a közelmúltban édesapám elkí­sért erdélyi koncertturnémra, mely során időt tudtunk szakí­tani zenei kérdések megvitatá­sára is. Arra az aktuális, ám nem túl eredeti kérdésre, hogy milyen karácsonyi ajándéknak örülne legjobban, megjegyzi: „Az egész év nagy ajándék volt számom­ra. Sokat és sokfelé zenélhet­tem, imázs-filmet forgattunk a Zeneakadémián, ahol a nagyte­remben koncertezhettem. Idén sikerült ismét elnyernem a Fischer Annie zenei előadómű­vészi ösztöndíjat, és két nem­zetközi kamaraversenyen is díjazott lett a Musiciens Libres nevet viselő hárfa-gitár duóm”. A Junior Prima Díj tehát már csak hab volt a tortán Környei Miklós számára, aki jelenleg a Tóth Aladár Zeneiskolában kisdiákokkal foglalkozik fé­lállásban. „A zene szeretetét igyekszem beléjük plántálni. Egy kicsit visszaadni mindab­ból, amit magam is kaptam ta­náraimtól, szüleimtől, melyért nagyon hálás vagyok nekik” - mondja a 29 esztendős szek­szárdi gitárművész. -fi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom