Szekszárdi Vasárnap, 2014 (24. évfolyam, 1-46. szám)
2014-12-14 / 46. szám
2014. december 14. ^ SZEKSZÁRDI VASARNAP Ezúttal ezüstöt értek a szekszárdi újborok A tizenegyedik alkalommal vonultak fel legjobb hazai újborok és a legkiválóbb kézműves sajtok november utolsó hétvégéjén a Vajdahu- nyadvárban, a Magyar Mező- gazdasági Múzeumban. Amint azt Ferenc Vilmos főszervezőtől megtudtuk, az egyre népszerűbb fesztivál már nem csak az újborok és a sajtok honi szerelmesei számára vonzó, hiszen az idén regisztrált több mint ezerötszáz látogató nagy része határainkon túlról érkezett. Magyarországon egyedülálló a rendezvény abban a tekintetben is, hogy itt hirdetik ki az Év Sajttermelője címet és minden évben nagy várakozás előzi meg az újborok versenyét, különösen az idei, rendkívüli évjáratban. A borversenyen a szekszárdi borvidék termelői is rendszeresen megméretik újdonságaikat. Idén többek között a Mészáros, a Dúzsi, a Takler, a Vesztergombi, a Twickel és a Prantner pince nevezte újborait. A bírálók között is akadtak kiváló ifjú szakemberek - Mészáros Péter, Márkvárt János, Guld Zsuzsa -, hisz az „Újbor, új generáció” mottó jegyében a versenyen csak fiatal borászok zsűrizhetnek. Természetesen az elnök ezúttal is dr. Kállay Miklós professzor, a Magyar Bor Akadémia elnöke volt. A szekszárdi pincészetek tételei ezúttal nem kerültek a legjobbak közé, több bort is ezüstéremmel jutalmazott a zsűri. A tizenegyedik Magyarországi Újbor és Sajt Fesztivált dr. Nagy István, a Földművelésügyi Minisztérium politikai államtitkára és ifj. Hubai Imre, a Nemzeti Agrár Kamara alel- nöke nyitotta meg. Mindketten kiemelték a rendezvény jelentőségét, mely kiváló lehetőséget biztosít e két termék együttes megjelenéséhez, vagyis a kézműves sajtokhoz hozzáillő újborok kóstolhatok. Vasárnap délután - az immár hagyományos adventi újbor- és sajtszentelés alkalmával - Horváth atya mondott áldást és kívánt mindenkinek boldog karácsonyi ünnepeket, egyben arra kérve a megjelenteket, hogy egy év múlva ugyanitt találkozzanak. ■ftNem drága, hanem személyre szóló ajándék kell „Az advent valódi célja: magunkat felkészíteni az ünnepekre" - sok egyéb, jelen korunkból kiveszni látszó dolog mellett erről is szót ejtett dr. Török Iván szakpszichológus szekszárdi előadásán, amelyre a Kristály Lélekvédő Egyesület szervezésében került sor. A meghitt beszélgetésnek december 3-án a Liszt Ferenc Zeneiskola nagyterme adott otthont. Az előadó az este folyamán rávilágított a negatív tendenciára, amelynek következtében manapság a honpolgárok ünnepek közeledtével szabadidejük jelentős részét a „kereskedelmi templomokban” töltik: vásárolnak, moziznak és természetesen esznek. Ahogy azt dr. Török Iván megjegyezte, igen sajnálatos, hogy az eredeti adventi készülődés szokásvilágából, amely elsősorban lelki, spirituális eredetű volt, ez vált a karácsonyt megelőző hetekben a legfontosabb tevékenységgé. Emlékeztetett: a kereskedelmi láz már november elején úrrá lesz (általában) mindenkin, mindenütt, hiszen már ekkor karácsonyi hangulatban úsznak a plázák. Nem az a baj, hogy az emberek vásárolnak, sokkal inkább az arányokkal van a gond - fogalmazott a pszichológus, aki torzulásként fogja fel e tendenciát. Véleménye szerint eluralkodott az a borzalmas felfogás, mely azt hiteti el, túl kell licitálni az ajándékvételt a másiknál, nehogy kisebb, olcsóbb meglepetést adjak át. Török Iván ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, amennyiben az egész vásárlás számolgatássá válik, az ünnepeknek nem sok értelme marad: ez gyakran abba a lavinába torkollik, hogy nem készülünk el időben, terveinket nem tudjuk megvalósítani, mely által feszültekké válunk, konfliktust előidézve. Karácsonykor látnunk kell azt is: amennyiben a fény, a dísz túlzásba megy, a karácsonynak a csillogás válik egyetlen értelmévé. Önmagában a sütés-főzési láz nem baj, de ez se váljék az egyetlen lényeges dologgá! -hangsúlyozta a szakember, kitérve a manapság egyre inkább divattá váló „karácsonyi partykra”, eszem-iszomokra is, hiszen az ilyen ál-ünneplés által bulivá torzul legszentebb ünnepünk alapvető értelme. A rohanás helyett fontos a lassúságra koncentrálni ilyenkor, hiszen az nyugalommal jár együtt. Legalább ilyenkor lassítsunk, s egy kicsit önmagunkkal is foglalkozzunk, ha már egész évben a temérdek munka terheli az embert - figyelmeztetett az előadó, hozzátéve: a befelé fordulás, az önmagunkra reflektálás a lényeg, illetve az is: egyfajta megtisztulással készítsük fel magunkat a negatív érzetektől való megszabadulásra. A várakozást felhozva említést tett annak pozitív voltáról is, mely szerinte sokszor embereket tart életben: példaként egy világháborús történetet elevenített fel, amidőn az idős beteg édesanya megvárta, míg fia hazatér a frontról, s csak aztán szenderült örök nyugalomra. E fogalom ugyanakkor egyfajta őrködést, figyelést is jelent, s rokona a mértékletességnek, melyre szintén ügyelni kell az adventi készülődés során. „Kicsit fogjuk vissza magunkat, szabjunk korlátot önmagunk számára!” - jelezte Török Iván, majd a reményre világított rá példaként, amely véleménye szerint szervesen hozzá tartozik a várakozáshoz, s, a legpozitívabb értékek egyike. Az ajándékozásról szólva arra a természetességre, egyszerűségre tért ki: „Ötletesen találjuk ki a meglepetéseket, hiszen sokszor a csekélyebb, egyszerűbb, kisebb ajándék is jó, ha annak szól, akinek szánjuk!” Úgy látja, az sem jó, ha előre megmondjuk, mit szánunk egy-egy családtag részére, hiszen - látszólag ésszerű megoldásnak tűnik, ám épp az öröm megőrzésének lényege hiányzik belőle. Létezik önajándékozás is, amikor önmagam adom ajándékba a másiknak: ha érzi, hogy ráfigyelek, vele vagyok- tudatta a pszichológus. Mert- tette hozzá - „amikor időt adok a másiknak, tulajdonképpen magam adom neki!”. Ez a viselkedési forma Török szerint a legnagyobb szeretet megnyilvánulása. Gyimóthy
