Szekszárdi Vasárnap, 2014 (24. évfolyam, 1-46. szám)
2014-11-23 / 43. szám
^ SZEKSZÁRDI VASARRAP 2014. november 23. Levéltári füzetek -14. Hiánypótló kiadvánnyal rukkoltak elő a Tolna Megyei Levéltár munkatársai. A kötet tartalma több évszázadot ölel fel, szerzői olyan kivételes és értékes dokumentumokat használtak fel forrásként, mint például bírói számadások, emlékiratok, vagy éppen egy korabeli egyházlátogatási jegyzőkönyv. November 14-én, a kötet Vármegyeházán rendezett bemutatóján dr. Várady Zoltán, a levéltár igazgatója méltatta az új füzetet. A kiadvány nem hagyományos „profilja” kapcsán az intézmény- vezető felhívta a figyelmet arra: nemzetstratégiailag fontos, hogy ne csupán forráskutatások, hanem helyi jelentőségű történeti adatok is megjelenhessenek. A tanulmányokat is tartalmazó összeállítás létrehozásában - amely sorendben a tizennegyedik a Tolna Megyei Levéltári Füzetek között - Aradi Gábor, Link Dóra, Cserna Anna és dr. Szilágyi Mihály levéltári munkatársak vettek részt. Az alkotók úgy gondolták, ezúttal nem csupán a szokásos tanulmányi nyomvonalon haladtak, hanem inkább a levéltár kincseiből válogatnak: olyan szekszárdi adatokból, forrásmunkákból, amelyek latinból magyarra átírt szövegfordításokat, illetve a korbeli magyar nyelvű szövegek betűhű átírását tartalmazzák. Olvashatunk bennük többek közt a 18. század elején munkálkodó szekszárdi főbíró, Takács Ádám által adott „jelentésekről”, amelyekből megismerhetjük a mezőváros és közössége mindennapjait, politikai, társadalmi helyzetét és a szekszárdi költségvetés érdekességeiről informálódhatunk. A forrásokból képet kapunk arról is, hogy az elmúlt évszázadokban milyen szekszárdi szokásokat tartottak meg: így, ha belelapozunk a kötetbe, olvashatunk a János-napi boráldás részleteiről, de azt is kiderül, hogy városunkban igen nagy népszerűségnek örvendett a Mária-tisztelet, akinek a tiszteletére körmeneteket is tartottak. Fontos volt a Szentháromság imádata is, de a templom és a kápolna 18. századi jövedelmeire, a hitéletre és a miserendre vonatkozó leírások is helyet kaptak a kiadványban. Gyimóthy Levente Fogyasztható absztraktok a Művészetek Házában Csorba Simon László és Sörös József festőművész alkotásaiból rendez kiállítást a szekszárdi Művészetek Háza. A tárlat Csorba Simon fél évszázados pályáját mutatja be. A szombaton nyíló és január 10- ig látható kiállítás a két alkotó mintegy hetven művét tárja a közönség elé: Csorba Simon főként festményeket, térplasztikákat, grafikákat, Sörös József olaj- festményeket állít ki - közölte Baky Péter, a kiállítás rendezője. „Csorba Simon László tipikus 20. századi alkotó, aki a grafikában és a festészetben is jelentős alakja volt az 1980-as évek kortárs képzőművészetének” - tette hozzá. Szekszár- don az 1960-as évektől máig ívelő pályájába mások mellett 1967-es és 2014-es, saját freskótechnikával, illetve vegyes technikával készült Önarcképével, Radnótit idéző, Erőltetett menet című grafikájával, Múzsák című „politípiájával”, és az Ádám és Éva című Triptichonjával nyújt betekintést. A naturalizmusból induló Sörös József, aki az utóbbi évek terméséből válogatott a szekszárdi tárlatra, kiegyensúlyozott, lírai, „fogyasztható” absztrakt festészettel jelentkezik. Az út közben, az Ablakok, az Őszi vadászat, A lebegés című kompozícióival ebből ad ízelítőt. A tárlat mottója, „Azok a 60- as évek...”, a két művész ismeretségének kezdetére utal. „Ebben az időben barátkoztunk össze, és indultunk el az úton. Kalandozásunk ma is tart, Isten segítségével” - ajánlotta a tárlatot a két művész Jack Kerouac az Ütőn című kultuszregényét idézve. Csorba Simon László 1943- ban született Budapesten, autodidakta művészként kezdte pályáját, 1966-tól harminc egyéni és csoportos kiállításon mutatkozott be. Az 1980-as évektől készítette „firkának” nevezett, jellegzetes, pontozásos technikával készült képeit; művei mások mellett megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében is. Az 1948-ban, Igaion született Sörös József elsősorban Somogy megyében mutatkozott be, életmű-kiállítását 2000-ben a kaposvári Vasza- ry Képtár rendezte. SZV/MTI
