Szekszárdi Vasárnap, 2014 (24. évfolyam, 1-46. szám)
2014-11-09 / 41. szám
2014. november 9. Japán hangulat a Babitsban Hogy lehet-e haikuból ha(j)igát csinálni, azt könnyen eldöntheti az, aki a japán irodalmi műfaj iránt érdeklődve ellátogat a november 3-án nyílt „Ha Haiku" kiállításra, s megszemléli a haikuban, azaz az igen különleges, japán versformában íródott rövid költeményeket a Babits Mihály Kulturális Központ márvány- termében. A kifüggesztett versekhez további élményt nyújtanak a tárlaton látható, a haikuk szellemiségében fogant, hajtogatott origamik, valamint a festett, képes-verses, úgynevezett haigák. A tárlat megnyitóját díjátadó is kísérte: a Japán Kultúra Világnapja alkalmából a Babits Kulturális Központ nemrég pályázatot hirdetett gyermek, ifjúsági, illetve felnőtt kategóriákban haikuk faragására, Péter Judit szervezésében. A „lírai kihívás” során 25 versenyző mérettette meg magát, beküldött munkáikból egy háromtagú zsűri választotta ki a legjobb rímelvényeket. A haiku-verseny bírálóbizottságának szószólója, dr. Say István az eseményen vázolta az érdeklődők számára az említett versforma alfáját-ómegáját, Müller Klaudia, az ELTE japán-kínai szakos hallgatója pedig a japánok mindennapjaiba avatta be a jelenlévőket fotókon keresztül. „Haikut faragni: de hiszen játszi könnyű - mondhatja bárki. Tizenhét szótagba foglalni egy mondatot, 5-7-5-ös tagolással: nos, már ezzel a szótaggal baj van...” - vezette rá a könnyednek látszó versalkotás nehézségeire a jelenlévőket Say, aki egyben tudatta: a japán ragozó nyelv az agglutináló nyelvek közé tartozik, ugyanúgy, mint a magyar: ez abból is kiderül, hogy a japánt sokkal könnyebb megtanulnunk, mint például a kínait. Tévesen rokonítják a törökkel, mongollal, ám távoli kapcsolat kellett hogy legyen e nyelvek között - hangsúlyozta. Amint azt tudni vélik a kutatók, a haiku a 12. században jelent meg Japánban, a 20. században ugyanakkor már világ- irodalmi szinten is tarolt. Say István egy-egy haikuval foglalkozó irodalmártól is idézett, így például Vihar Judittól, aki szerint nem is annyira szótagról kell a haiku kapcsán beszélni, sokkal inkább moráról, amely - talán - a magyar nyílt szótaghoz áll legközelebb. A tény számunkra szokatlan, azaz, hogy a mássalhangzónak önmagában szótagértéke lehet, a japán ha- ikukban ugyanis több olyan mássalhangzó áll, amely önmagában moraképzésre, vagy a mi nyelvünkön szólva „szótagkép- § zésre” alkalmas. | Az első magyar haiku-for- | dító Kosztolányi Dezső volt, ö aki nyersfordításokat kapott a 2 németektől, illetve fonetikusan írta le magának a japánt: megszámolta a magánhangzókat és megállapította: azok nem minden esetben 5-7-5 arányban végződnek. Tudvalévő azonban, sem a németek, sem a franciák nem tudják szótagszám szerint visszaadni nyelvükben a haiku- kat, mivel a német ragozás eleve képtelen belezsúfolni 5-7-5-ös szótagszámba ugyanazt, mint a japán, a franciák számára pedig lényegre törőbb a vers minél pontosabb tartalmi visszaadása. Európával ellentétben Japánban a moraszámot illetően „nincs kecmec”, hiszen az ország minden modernitása ellenére az egyik leghagyo- mányőrzőbb (e tekintetben is) a világon. Say István arra is kitért: az ilyen versformával foglalkozó alkotónak a hiedelmekkel ellentétben nem kellett és nem is illett semmilyen világmegváltó, megrázó gondolattal foglalkoznia: egyszerűen apró, pillanatnyi, a momentumot megragadó érzések kellettek - mondta. A haikuíró verseny első helyezettjei: Felnőtt kát.: Révész Ágnes; ifjúsági kát.: Rákóczi Zoltán; gyermek kát.: Bogos Zsófia. A díjakat, emléklapokat Halmai-Nagy Róbert, az intézmény igazgatója adta át. A szervezők november 8-án, szombaton családi napot tartanak a japán kultúra jegyében a Babits Kulturális Központ Márvány- és Csatár-termében. Míg az európai felfogás azt hiszi, a gondolati világunk akkor működik jól, ha mindig lezárt következtetésre jutunk, a japán életérzés dr. Say István szerint arról szól: minden, ami körülvesz bennünket, kinyitja számunkra a világot, és ha jól tapintjuk meg a pillanatot, annak érzéseit, akkor újabb és újabb „kinyílások” következnek. Ezzel szemben, ha csak a modern európai haikut tekintjük, sokszor szentenciázó, epigrammaszerű: magyarul „bezárul”, így távol áll a japán verziótól. A haiku tehát nem csupán irodalmi műfaj, hanem medi- tációs tárgy, amely nem csupán tanítani, hanem megvilágítani is szándékozik. így válhat belőle akár egy gyönyörű költeményes festmény, haiga, vagy épp egy origami-állatforma is, a Babits márványtermében szemlélődés tárgyává téve. Gyimóthy Levente
