Szekszárdi Vasárnap, 2014 (24. évfolyam, 1-46. szám)

2014-01-19 / 1. szám

8 2014. január 19. „ SZEKSZÁRDI YAMRIAP Hálaadó szentmisével és emlék­műsorral adóztak január 5-én, vasárnap délelőtt a helybéli és a környéken élő bukovinai székely származású lakosok a 250 évvel ez­előtt történt madéfalvi veszedelem áldozataira emlékezve. A rendezvényen a szervező Bukovinai Székelyek Szekszárdi Egyesületének el­nökhelyettese, Erős Árpád idézte fel az 1764. január 7-ére virradó hajnalon, a csíki Madéfalván történt eseményeket: a székelyföldi településen a korabeli osztrák hatalom egy új határvédelmi rendszer kiépítésének tervével kény­szersorozást rendelt el. A sorozásnak, amely külföldi katonai szolgálatot is eredményezett volna, a székelység el­lenállt, kivívott jogait, privilégiumait nem akarta elveszíteni. Az ellenállást véres megtorlás követ­te, az 1600 fős osztrák katonaság pedig ostrom alá vette a falut és több száz fegyvertelen székely férfit mészárolt le. A gyilkolás kilenc órán át tartott: az el­fogott székelyeket zömmel a Csíkszere­dái börtönbe vetették, az elmenekültek és a környék erdeibe elbúj dosottak pedig családjaikkal együtt több ezren mene­kültek át a Kárpátokon túli Moldvába. E helyről aztán újabb területre vándorol­tak, s 1776 és 1786 között az északabbra fekvő Bukovinában telepedtek le, And- rásfalva, Hadikfalva, Istensegíts, Fogad- jisten, valamint Józseffalva településeket megalapítva. Egészen 1941-ig, Délvidék­re való telepítésükig éltek. A II. világháború végén, Tito parti­zánjai elől onnan is újabb menekülés következett, zömmel Tolna és Baranya megye irányába. Erős Árpád a szekszárdi emlék­parkban hangsúlyozta: a bukovinai székelység különállásának kezdete is az 1764-es januári nap. Az eseményen kopjafákkal díszí­tett, az újvárosi templommal szemben található, tavaly januárban átadott székely emlékparkban annak egyik A szekszárdi BHG Alkatrészgyártó Kft. gyakorlattal rendelkező ► gépbeállítókat (gépész, géplakatos, szerszámkészítő végzettséggel), ► CNC maróst, ► huzalszikra forgácsolót, ► gyengeáramú műszerészt, ► műszaki ismeretekkel rendelkező minőségbiztosító munkatársat ► és műszaki végzettséggel rendelkező minőségellenőröket keres felvételre. Amennyiben felkeltettük érdeklődését, kérjük küldje el önéletrajzát a jobs-hu@prettl.com e-mail címre! Bővebb információért kérjük hívja a 06-70/931-4333-as telefonszámot! megálmodója, Sebestyén Gyula, a szekszárdi egyesület elnökségi tagja is beszédet mondott. Ne szomorúan emlékezzünk! Itt va­gyunk, s örüljünk ennek! - jelentette ki Sebestyén, hiszen - ahogy fogal­mazott - a bukovinai székelyek 250 éven át vándoroltak, hogy bejussanak jelenlegi hazájukba, így most már sok­kal inkább a kultúra, a tapasztalatok az utódok felé történő átadására kellene koncentrálni. Az eseményen Öllé Lajosné egyesü­leti tag saját versét, a Mementót hall­hatták az egybegyűltek, de az „Erdé- lyországban van az én hazám” kezdetű dal is felcsendült, Vígh Ferencné Ró- zsika pedig Szőke István Attila: Madé­falvi sebek című költeményét adta elő. Később koszorúzásra került sor, az emlékezők részéről pedig a magyar és a székely himnusz is felcsendült. A Bukovinai Székelyek Szekszárdi Egyesületének számos tagja tett lá­togatást az évforduló alkalmából az egykor a bukovinaiak által alapított székely falvakban, valamint kopjafát avatott Madéfalván a Bukovinai Szé­kelyek Országos Szövetségének szer­vezésében. A székelyföldi település közösségi házában háromnapos tudományos konferenciát rendeztek, míg Csík­szeredán fotókiállítás várta az érdek­lődőket, a Tolna megyei Bonyhádon pedig szintén tudományos előadások keretében taglalták az 1764-es esemé­nyeket, illetve a bukovinai székelyek történetét. Gy. L. 'Wm ■ H ­* ■ yB fe- - M-.­jflg fa 811 'Z . r í— - ..d

Next

/
Oldalképek
Tartalom