Szekszárdi Vasárnap, 2014 (24. évfolyam, 1-46. szám)
2014-02-16 / 5. szám
, SZEKSZÁRDI VASARiAP 2014. februárié A málenkij robot túlélői beszéltek kálváriájukról a Garay gimnázium diákjainak A II. világháború utolsó hónapjaiban a Tolna megyei Bonyhád környékéről tömegesen hurcolták el málenkij robotra a németajkú lakosokat. A kényszermunka nem egyszer halállal végződött a sztálini lágerekben, de a túlélők sorsát is gyakran egy életre meghatározta: ha haza is tértek, az évek során családjukat kitelepítették házaikból. A borzalmakat túlélő Bonyhád-kör- nyéki idős emberekkel a szekszárdi Garay János Gimnázium tanulói készítettek interjúkat a közelmúltban annak apropóján, hogy a Bonyhádi Német Kisebbségi Önkormányzat pályázatot hirdetett a málenkij robotra elhurcoltak sorsának nyilvánossággal való megismertetéséért. A projektben részt vevő nyolc (zömében hetedik osztályos és egy végzős) diáktól, valamint tanáraiktól - Nagy Lászlótól és Werner Istvántól - megtudtuk: a tanulók felkészülési ideje másfél-két hónap volt, s novemberre elkészült a 10 személyes interjú a Bonyhádon és környékén élő érintettekkel. A deportálást a 2. és a 3. ukrán front 1944. december 22-i 0060. számú parancsa rendelte el, amelynek következtében a 17 és 45 év közötti német származású férfiakat és a 18- 30 közötti német származású nőket gyűjtötték be adott létszámban. Ismert tény, hogy amennyiben nem találtak megfelelő számú németajkú embert, magyarokkal egészítették ki az elrendelt kvótát. Nem történt ez másképp Tolna megyében sem: „Már haladt a vonat, de többször megállították, s még akkor is szállítottak fel embereket” - idézték a diákok az idős emberektől hallottakat. A begyűjtések 1944 novemberétől 1945 májusáig tartottak, gazdagyűlés, összeírás, betakarítás, mozielőadás ürügyén, javarészt hazugságokkal, fenyegetéssel „tűzdelve”: a megyéből, Bonyhádról és környékéről az elmondások szerint 1944 karácsonyának másnapján vittek el nagy számban további embereket. A dolgoztatás sokszor öt évig is eltartott, azonban voltak, akik még a három évet sem érték meg életben. „A szerencsésebbek, amint megsérültek, alkalmatlanokká váltak a munkára és haza tudtak jönni” - jegyezte meg Nagy László. Az egyik diák arról számolt be: több túlélő arról beszélt, hogy az utolsó évben már a piacokra, a városba is kimehettek, kaptak pénzt, vehettek krumplit. A diákok az interjúk során azt is megtudták, hogy a né- metajkúak hazatértük után családjaikkal ideiglenes házat kaptak, de a kommunizmus alatt nem volt szabad arról beszélniük, hol voltak, s némi segítséget is csak hosszú idő eltelte után kaptak. A málenkij robotra hurcoltak célállomása a leggyakrabban Szibéria, a Kaukázus vagy a Don-környéke volt. Az utazás körülményeiről is megtudtak egyet s mást a tanulók. Az egyik idős ember arról mesélt, hogy munkaruháját (pufajkáját) egy romániai megállóhelyen sikerült elcserélnie egy kosár almára. Egy bácsi szerint pedig, akiket elvittek, azoknak a nevét rögtön kihúzták a falukönyv jegyzékéből. Utólag a rendőrségen igen nehezen lehetett bizonyítani, hogy élnek és visszatértek. A tanulóknak az elhurcoltak arról beszéltek, hogy a bányában dolgozó foglyoknak oroszok szénért ételt és italt adtak, de az is kiderült, hogy a halottakat borzalmas körülmények között teherautókra rakták, majd tö megsírba tették. A málenkij robot témája más aspek tusból is megközelítésre került, hiszel az egyik interjúkészítő, a végzős Már ton Balázs osztálytársával, Potyond Gergővel közösen filmet forgatott : történtekről. Az alkotás, amely ha marosan végleges formát ölt, töbl szemtanút is megszólaltat, ezen kívü - tanári közvetítéssel - szakértői véle ményeket is bemutat. A projektben részt vevő diákok má sik felkészítő tanára, Werner Istvái elmondta: az elhurcoltak száma 13( ezerre tehető, egyharmad részük meg halt a fogságban. „Nekünk egy néni az mesélte, hogy tőlük 96 embert vittel el a málenkij robotra, közülük 36-ai a táborban haltak meg” - tette hozz: az elmondottakhoz az egyik interjúké szítő diák. Nagy László is felemlegetet egy esetet: ha a szovjetek nem találtai megfelelő számú németajkú ember egy-egy településen, akkor az ,,-er” ^ re végződő vezetéknevűeket vittél g el, arra hivatkozva, hogy Hitler nev< ö is így végződött... A történelemtaná: 2 hozzátette: voltak olyan Auschwitz ból hazatért zsidók, akiket - angol é: orosz menlevelét széttépve -, a szűk séges kvótát kipótolandó a szovjetéi továbbküldték a Don melletti Sztálin lágerekbe. A málenkij robotból szülőföldjüket hazatérők közül sokszor nem találtál családjukat, mert időközben kitelepí tették őket - tette hozzá az elhangzót takhoz Werner István. Megesett, hogi a túlélők egy része idegent talált rég otthonában. A kényszermunkáról visz szatérők a kommunista magyar kor mányoktól semmiféle segítséget sen kaptak: csak a rendszerváltás után ke rülhetett nyilvánosságra kálváriájuk. A projektben Elblinger Zsuzsanna Fazekas Luca, Horváth István, Arany Viktória, Márton Balázs, Tóth Dávid Szőr Dominik és Ionescu Raul vet részt. Elblinger Zsuzsanna 1., Szői Dominik 2., míg Ionescu Raul a 3. he lyezést érte el a versenyen. Gy. L A szovjet katonák a civilek megnyugtatására a „málenkaja ra- bota” (magyarul: „kis munka”) kifejezést ismételgették, mondván, munkájukra csupán rövid ideig tartanak igényt egy-egy „front mögötti területen”. Ezzel szemben a kényszermunkára hurcoltak sok esetben csak öt év múlva térhettek haza. A „málenkij robot”kifejezést később mindenfajta, a Szovjetunióban végzett kényszermunka megjelölésére alkalmazták.
