Szekszárdi Vasárnap, 2014 (24. évfolyam, 1-46. szám)
2014-07-27 / 26. szám
2014. július 27. SZEKSZÁRDI V4MRNAP Két nemzedéknyi békeidő telt el az 1848/49-es szabadságharc óta, Szekszárd 1914-ben csendesen élte napjait. A századforduló látványos változásai után - gimnázium épült és múzeum, szobrot emeltek Garaynak, kigyúltak az első villanylámpák - nem sok történt a városban. Lélekszáma megduplázódott, 15 ezer lakosa a szőlőhegyi pincékben, olvasókörökben, sportegyletekben és a még újdonságnak számító moziban keresett szórakozási lehetőséget. Hetente kétszer, hétfőn és csütörtökön a Tolnavármegye és a Közélet című újság hozta házhoz a híreket. A hétköznapokat a gyakran előforduló verekedések, bicskázások tették izgalmassá. Június 28-án, vasárnap valami megmozgatta Szekszárdot. Kora délután félrevert harangok jelezték: tűz van! Kiderült, csak a Kaszinó - ma Augusz kastélyként ismert épület - udvarán gyulladt meg a száraz hulladék. Nagyobb izgalom este fél hatkor futott végig a városon, az újság különkiadása adta hírül, hogy de. 11 órakor Bosznia-Hercegovina fővárosában, Szarajevóban gyilkos merényletnek lett az áldozata Ferenc Ferdinánd és felesége, Zsófia. A trónörökös-pár tüntető utazása a Monachiának, elsősorban a Balkánnak szóló, feszültséget oldó és fejlődést ígérő látogatás volt. Hatalmas irodalma van a Nagy Háború történetének. A merénylet után következő napokban felbolydult az ország, az egész Monarchia. Közismert a Szerbia elleni általános felháborodás, a bosszúvágy, ha kell, fegyverrel véve elégtételt. Őfelsége, a 84 éves Ferenc József népei a maguk igazába vetett hittel hirdették; a Mindenható megáldja győztes fegyvereiket. Szekszárd rendőrkapitánya még a gyásznap estéjén végigjárta a vendéglőket és betiltotta az esti mulatságokat. Csak a Világ Mozgó - ma a Német Színház otthona - kapott engedélyt arra, hogy „komoly tárgyú előadásokat” tarthat, de zenekíséret nélkül. Zichy Gyula gróf, pécsi megyéspüspök a temetés napjára ünnepélyes gyászmisét rendelt el minden katolikus templomba, félórás harangzúgással. Magánházakra, a városházára és a Polgári Olvasókör épületére is kitűzték a gyászlobogót. A június 30-án, kedden is megjelenő Tolnavármegye és a Közérdek vezércikkének szerzője, Bodnár István felelős szerkesztő nem fukarkodott a jelzőkkel. „Átok, szitok a gaz merénylők fejére, lázas hajsza a bűntársak „Szívedben könny és virág legyen” A nagy háború első napjai Szekszárdon felkutatására,... öklöt szorongató bosz- szúvágy lihegése a vélt értelmi szerzők porba sujtására”- írta, így folytatva: „Verje meg az Isten haragja a vad, vérszomjas orgyilkost, de seperje el a föld színéről az olyan nemzetet is, amely fiait tigris kölykökké, vért, életet szomjazó bestiákká neveli...” Július 2-án, csütörtökön megszólalt a lap főmunkatársa, Földvári Mihály is: „...egy elvetemült merénylő, egy hazája érdekeit félreismerő, az úgynevezett nagy-szerb ábrándoktól elkábult bos- nyák-szerb tanuló gyilkos golyója kioltotta (a trónörökös) nemes életét...” szekszárdi polgármester megemlékezését állva hallgatta a képviselő-testület. Július 27-e hozott a merénylet után sokak által remélt, mégis váratlan fordulatot. „Mozgósítás” címmel kidobolták Szekszárdon és falragaszon is hirdették, hogy a tisztikarhoz tartozók 24 órán belül, az altisztek és a legénység 48 órán belül (18-42 éves korig) kötelesek bevonulni, „ami már hadi állapot, de nem - háború. Ettől reméljük még messze vagyunk...” A remény mindösz- sze egy napig tartott. 28-án adta ki Ferenc József „A király szózata népeihez” kezdetű döntését: „Szerbia visszautasíA Szerbiában ércszoborba öntött diák, Gavrillo Princip hamar rendőrkézre került, „...tervszerű, politikai gyilkosság történt, melynek szálai Szerbia fővárosáig elérnek.” Mindenki gyanúja szerint a tűrhetetlen „nagy-szerb ábránd” állhatott mögötte, mely ellen „... ha nem segít más, mint a fegyver, hát - döntsön a fegyver. Jobb előbb, mint később.” Ebben - írja Földvári - „...az egész magyar nemzetnek pártkülönbség nélkül egyesülnie kell...” A merénylet áldozatai, Ferenc Ferdinánd és Hohenburg Zsófia grófnő 1900-ban kötött házasságából egy leány és két fiú gyermek született. Ferenc József az alacsonyabb sorból származó Zsófiát hercegi rangra emelte. Megyei újságunk és a Tolnamegyei Közlöny minden számában megszokott híreit megelőzték a várható elégtételről szóló találgatások. Július 6-án Bodnár teszi fel a kérdést: „...hát a király?” Mit szól Ferenc József? „Bűnös kéz fosztott meg Engem szeretett rokonomtól... A megtévesztettek kis csoportjának eszeveszett- sége azonban nem képes megrendíteni azokat a szent kötelékeket, amelyek Engem népeimmel egybefűznek.” Kovács Sebestyén Endre főispán megyegyűlésen tartott beszédet, Szentkirályi Mihály tóttá kormányomnak mérsékelt és igazságos kívánságait... tudatában vagyok elhatározásom egész horderejének... bízom a Mindenhatóban, hogy fegyvereimnek adja a győzelmet.” A felséges nyilatkozat „Népszerű háború” című szerkesztőségi írással folytatódik: „A háború is lehet népszerű? De mennyire! Ez a miénk legalább az. Amerre csak megy az ember, mindenütt határtalan lelkesedés, valóságos öröm, hogy végre ütött a leszámolás órája.” Augusztus 3-án már „Gondoskodjunk a harctér sebesültjeiről” főcímmel jelent meg a lap. „A hadüzenet óta általános a lelkesedés és a mámor az egész országban. Ennek hullámait látjuk és érezzük itt Szekszárdon is. Talpon van az egész lakosság, az egész város... Szekszárd különben csendes utcái megteltek tüntető, lelkes csoportokkal... Az egyre megnagyobbodó tömeg ének és zeneszóval, így járta be az utcákat. Vesszen Szerbia! Éljen a háború! felkiáltások hangzottak mindenfelé.” A következő hetekben megjelenő lapok győzelmi jelentéseket közöltek. Az idő múlásával alábbhagyott a lelkesedés. A megyei kórházban, a leányiskolában és a gimnáziumban katona-kórházakat rendeztek be a sebesültek fogadására. Indult az „Aranyat vasért” mozgalom, főként nők, arany és ezüst ékszereket, dísztárgyakat ajánlottak fel. Adományokat gyűjtöttek „A kórházban fekvő beteg katonák karácsonyára,” hósapkát, érmelegítőt, meleg ruhát a fronton harcolóknak. December 5-én bejegyzik a halotti anyakönyvbe Szekszárd első katona áldozatának adatait: A 25 éves r. k. Ékes Jenő nyomdász póttartalékos volt a cs. és kir. 44. gyalogezredben. Már augusztus 16-án elesett a Száva parti Sabac/Szabács közeli harcokban, amikor a szerb hadsereg győzelmet aratott a Monarchia csapati felett. Az elhúzódó első világháború növekvő számú vesztesége sok család számára jelentett gyászt Magyarországon. Már 1917-ben (VIII. te.) törvény született az áldozatokról való megemlékezés kötelességéről. Sorra készültek „Az élő és jövő nemzedékek örök okulására” alkotott emlékművek, köztük Szekszárdon is, ahol Orbán Antal pályadíj-nyertes alkotására, a Bajtársak nevet kapott kétalakos szoborra esett a választás. Szekszárd 1924. október 26- án avatta fel az impozáns, 2,4 m magas, 15 mm anyagvastagságú, hozzávetőleg 10 mázsás bronz alkotást. Talapzatát ruskicai márványlapokkal díszítették. HŐSÜK: t OLGÁIT ' JKEWÜCÜ NANOORföhocv. TAMtSaWIMS ' IU)M XfiÁM NAGY JANOS PRIH004 JÓZSEF IIAtOCH SÁNOOR 0RTW* JÁNOS CMTZ MIHÁLY .1 farkas józscf kürti»« opsro psksa ferenc FUMMGUU BÉTElEERTALiN SCAR. JÓZSEF Toms ISTVÁN SZARÓ JÁNOS JÍASS JÓZSEF iHOMwmi József viszi NWTónVzsaEsróPAi • < HOLLO JÓZSEF CTUCWWiilSZKt ISTMA 8AIFÍ JAMOS: íHERCEG FERENC KORHŰT KONSTANTIN CSIRA JÁNOS 2 ISPÁN JANOS »MARIIK K SZANISZLÓ C2ERN1 JÓÉ KEZEMEN CYÓRCT TOFOUWIK FERDINAND. i KELEMEN ÁGOSTON 5CHCER FEREM SKORKA LÁSZL 'LAJTOSISTVÁN JA5AK JÁNOS CSŐKONMUKIVÁN 1 LÁZÁR ISTVÁN UBKACZ jZANISZLÓ IJITSAS JÓZSEF í MOLNÁR JQZSFFNEDELJKOYICSMIHÁLY. jMOLOOVÁNMirniV ONSHCMAHKÓ. 1 A felvésett 410 név leszármazottai ma is számon tartják elesettjeiket és virággal díszítik az emlékművet. Az alsóvárosi temetőben lévő első világháborús sírkert, a háborúban szemben állók elhunytjaira is megemlékezve, szép példája annak a gondolatnak, hogy a halott katona nem ellenség. Vesztes bosszú nyomában szenvedtük el az Európa térképét átrajzoló Trianont, majd alig két évtized múlva jött a nagy háború néven is változtató még nagyobb - a második. Kaczián János