Szekszárdi Vasárnap, 2014 (24. évfolyam, 1-46. szám)
2014-07-13 / 24. szám
4 2014, július 13. ^ SZEKSZÁRDI VASARMAP Méltó „kistestvér” a Sajó Péter emlékverseny Kis gemenci nagydíjnak is nevezik a Szekszárdi Szabadidős Kerékpáros Egyesület (SZSZKE) saját rendezésű kétnapos, mára nemzetközivé vált országúti kerékpáros versenyét, amely már 11. éve állít emléket a nyolcvanas években fiatalon elhunyt országos bajnok, válogatott kerettag szekszárdi kerékpárosnak, Sajó Péternek. A megmérettetésre az idén július első hétvégéjén került sor. Ahogyan a Gemenc Nagydíj, úgy a Sajó Péter emlékverseny is három szakaszból álló kétnapos verseny. A hegyi prológon ugyanaz a penzum, mint Szekszárd legfőbb versenyén: a Garay térről indulva hajtanak fel a Kálvária-tetőre a versenyzők az egyéni időfutam keretében. A második szakasz már merőben más: Bonyhádról rajtol el a mezőny, amely korosztályoktól függően tesz egy, kettő, illetve három kört a Bonyhád-Paradicsompuszta- Tabód-Kisdorog-Bonyhád útvonalon. A zárószakasz ezúttal is visszatért Szekszárdra, ahol belvárosi körpályán zajlott a kora esti kritériumverseny. A „Sajón” nem hirdetnek összetett egyéni eredményt, külön értékelik az egyes szakaszokat. A szekszárdi utánpótlás versenyzőinek jó erőfelmérő volt a versenysorozat, hiszen a szép számban megjelent külföldiek mellett megmérkőzhettek a budapesti Központi Sportiskola, a Bikeexpress, a Szeged és az újdonsült utánpótlás-nevelő központ, a Nyíregyháza legjobbjaival. A kezdő és a haladó korosztályokban (U-13, U-15) már ismertté vált szekszárdi bringások a hazai pályán is bizonyítottak. A legkisebbeknél Zá- dori Zalán (SZSZKE) megnyerte a hegyi és a 25 km-es mezőnyversenyt, a négykörös kritériumon pedig ezüstérmes lett. Az U-13-asok között feltétlenül meg kell említeni Bán Benedeket is (szintén SZSZKE), aki egy ezüstöt és két bronzot biciklizett össze a három szakaszon. Uralta ezt a korosztályt az SZSZKE és a másik helyi klub, a Szekszárdi Kerékpáros SE (SZKE), miután az országúti versenyben az első négy között csak szekszárdi bringás végzett: a már említetteken kívül Kiss Balázs (SZKE) lett a második, Forró Lajos pedig a negyedik. Az U-15-ösöknél jeleskedő Schneider Sebestyén (SZSZKE) csupán egy századdal kapott ki a hegyen szegedi riválisától, de az 50 km-es országúti megmérettetés megnyerésével vigasztalódhatott, a 8 körös kritériumon pedig bronzérmes lett. Hozta magát az SZKE két országosan is magasan jegyzett serdülője, Ács Vince és Istlstekker Zsolt U-17-ben. A hegyen a hatodik, illetve a nyolcadik helyen volt olvasható a nevük az eredménylistán, ám az országúton már mindketten jeleskedtek a 75 km-es távon. Ács Vince a második helyen jött be, mögötte pedig Istlstekker Zsolt érkezett az emlékverseny legértékesebb szakaszán, aminek Steig Gábor edző is természetesen örült. Az U-19-eseknél ádáz csata zajlott a magyarok és a külföldiek között. Ebben az ütközetben ott volt az élen az egyetlen komoly tettekre is képes szekszárdi bringás, Nagy Olivér (SZSZKE), aki a hegyen a 2. helyen futott be és ötödik lett a 75 km-es versenyen. A seniorok között Balás Attila (SZSZKE) mind a hegyen, mind az országúton megnyerte a Sajó Péter emlékversenyt - amit Schneider Konrád és Schneider Gábor főszervezők szeretnének még színvonalasabbá tenni az elkövetkező években azzal, hogy németekkel, osztrákokkal és belgákkal emelnék a külföldi résztvevők számát. B. Gy Ki fizesse a gólyás lányokat? Azok után, ahogy 16-20 góllal oktatták az elmúlt két évben a második vonal mezőnyét, ahogy nyerni tudtak az egyetlen komoly rivális, a Budaörs otthonában lejátszott tavaszi csúcsrangadón, ahogy a Magyar Kupában az NB l-es Siófokot a kiesés szélére sodorták - nem igazán lehet motiváló csak az NB I. B-re készülni... Sajnáljuk a két kapust, Schell Gabit és Mészáros Melindát, a már zsigereikben szekszárdiakká váló, valamikor Pécsről induló alapembereket, mint Vasas Edinát és Gulya Krisztinát. No és Fauszt Évát, a tolnai kötődésű átlövőt, aki tavaly, amikor Kiskunhalason „kiment alóla” a csapat, nem foglalkozott más NB I-es ajánlattal, hanem volt csapatát, a Szekszárdot választotta. Évi is bízott benne: valahogy előteremti a város az élvonalhoz szükséges anyagi hátteret. Sajnálkozásunkat talán Tabajdi Ferenc edzővel kellett volna kezdeni. Immáron négy és félszer teremtette meg pályafutása során azoknál a tolnai és baranyai csapatoknál, ahol éppen dolgozott, az élvonalbeli szereplés lehetőségét, most nem sikerült. Pedig nagyon megérdemelné, mert felkészült, rátermett, s az idő múlásával tanult is azokból a pedagógiai-pszichológiai természetű hibáiból, amiket - például még az UKSE edzőjeként - anno felhoztak ellene... Feri szerint három valóban meghatározó játékos szerződtetése (Fauszt-szintű, vagy azt némiképpen meghaladó képességű kézilabdásokról van szó) már alkalmassá tenné a jelenlegi keretet az élvonalbeli szereplésre, az ottani bentmaradás kiharcolására, miközben a csapat élményt is nyújtana az NB I okán a csarnokot bizonyára újra megtöltő közönségnek. (Nem árt tudni: tokkal-vonóval egy-egy ilyen játékos mintegy havi nyolcszázezerbe kerül annak, aki finanszírozza.) A másik erősítési verzió: hat olyan játékos érkezése, aki a maga posztján legalább olyan jó, mint azok, akik az NB I-re alkalmasak a mai keretben. (Ha félmillió alá is szorul jócskán egy-egy játékos esetében így a bér, ez sem kasszakímélő megoldás, merthogy a jelenlegi húzóemberek eddigi juttatásait is nagyságrendekkel kellene, illene emelni a mostanihoz képest.) A nincsből nem lehet adni. Az ezzel szembemenő sportos bűvészmutatványok jövőt romboló kudarcára sok példát tudnánk felhozni. Az önkormányzat úgy látja, hogy az az évi több tízmillió forint, amivel életben tudja tartani a sportágat felnőtt csapatostul, utánpótlásostul, az a plafon. Ennél többet egy szakosztály működési célú támogatására más, Szekszárdhoz hasonló lehetőségű, lélekszámú város sem tud nyújtani. A profizmus hátterében általában megjelenik a magánszféra, a magán- gazdaság. Például úgy, hogy a három-négy extrafizetésű játékost egy- egy erre hajlandóságot érző cég fizeti. Szekszárdon, a jelekből ítélve, ez a reneszánszát élő, terheket megosztó finanszírozás még nem működik. A kézilabdaszeretők nem kis bánatára. B. Gy.
