Szekszárdi Vasárnap, 2014 (24. évfolyam, 1-46. szám)
2014-07-06 / 23. szám
, SZEKSZÁRDI VASARIAP 2014. július 6. A rejtélyes szekszárdi Szent László-tiszteletről Kevésbé ismert manapság, hogy mely hagyományból eredeztethető a tolnai megyeszékhely Szent Lász- ló-kultusza. Amint az egy középkori forrás alapján tudható, László királyunk (1077-1095-ig uralkodott) az egykori szekszárdi apátságban örök nyugalomra helyezett I. Béla király sírját egy alkalommal meglátogatta. Hogy ezen kívül járt-e itt László, nem tudni, ám egy 1776-os egyházlátogatási jegyzőkönyv már arról tanúskodik, hogy az 1794-ben leégett korábbi belvárosi templom egyik mellékoltára László királyt ábrázolta. Ám a helyén épült mai katolikus templomban is észreve- het a látogató egy Lászlónak szentelt mellékoltárt... A szent király szekszárdi védőszenti státuszáról ugyan nem tesznek említést a források, ám az bizonyos, hogy a törökök kiűzését követően a helyi közösségekben elterjedt Szűz Mária- és Szent László-kultusz közül a szekszárdiak László király emlékezetét helyezték előtérbe. Lászlóról, aki 1046. június 27-én Béla király és Richeza lengyel hercegnő második fiaként látta meg a napvilágot, szigorú, de igazságos törvényalkotóként emlékeznek meg a feljegyzések. Tevékenységéhez a magántulajdon védelme éppúgy köthető, mint legendás lovagkirályi mivolta, vagy éppen Horvátország 1091-es meghódítása. Katonai rátermettsége már egészen fiatalon megmutatkozott, amikor Géza bátyját a Salamon ellen vívott mogyoródi csatában (1074) hatalomra segítette. László a kun és a besenyő betörések miatt megerősítette a határvidéket, egyes elnéptelenedett keleti területekre pedig új telepeseket hozott. Megkezdte a 72 vármegyéből álló közigazgatási rendszer megerősítését, amelyet Géza király fia, Kálmán fejezett be. VII. Gergely és IV. Henrik német-római császár küzdelmében a pápa oldalára állt, s nyugati, vagy orosz, lengyel hadjáratai során folyamatosan az igazságot kereste. Amikor a délkeleti Kárpátokon túl lakó kunok Salamon király izgatására Kutesk fejedelemmel betörtek az országba, László úgy rájuk rontott, hogy a kunok „mint tépett tollú vadkacsák a keselyű csőrétől”, úgy menekültek innen... A tolvajlások és a meglazult erkölcsök miatt 1078-ban szigorú törvényeket hozott. A törvénykezésben nem kímélték az előkelőbbeket sem, s aki egy tyúk értékénél többet lopott vagy orzott, azt fölakasztották. Az 1092-ben Szabolcsba összehívott zsinaton László király megtiltotta az egyházi javak elidegenítését, de az ünnepek, böjtök megtartásáról is rendelkezett. Szabályozta a házasságon belüli és kívüli erkölcsi élet védelmét. Az egyházi intézkedései közül fontos megemlíteni az intézmények újjászervezését, fejlesztését, továbbá a megkezdett templomépítések befejezését, s nem utolsó sorban az új egyházi központok alapítását, így Szentjobban, valamint a Tolna megyei Bátán is építkezések kezdődtek, a nyitrai Koloson bencés kolostorokat létesített, So- mogyvárott pedig a francia bencéseknek emelt monostort. Befejezte a váci székes- egyház építését, Váradon, Gyulafehérváron újat épített, a kalocsai érseki egyházmegyét Bácsra áthelyezve újjászervezte - ott 1091-ben Szent István tiszteletére új püspökséget hozott létre. István, Imre és Gellért ereklyéit 1083-ban az egyházi, világi elöljárók és a nép jelenlétében fölemeltette, amely momentummal a magyar népnek a saját nemzetéből adott példaképeket. László királyról a krónikák úgy emlékeznek meg, hogy vigasztalta a bajtól sújtottakat, fölemelte az elnyomottakat, az árvák atyja volt, s az ország valamennyi lakosa csak „kegyes ki- rályként’émlegette. Egyik legszebb jellemvonásaként a megbocsátást emlegették. Gyakorta vonult félre imádkozni, ennek hatása legendáiban is megmutatkozik: a Lászlót üldöző ellenség előtt a szikla meghasad, éhező katonái számára pedig szarvascsordák bukkannak fel, de víz fakad a sziklából, az ellenség elé dobott pénzei ugyanakkor kövekké változnak át. Szent László királyunkat külföldön is elismerték, sőt, kiszemelték a keresztes hadak vezérének is - ám, 1095. július 29-én örökre lehunyta szemét. Teste egy ideig a somogyvári monostorban pihent, majd Váradon helyezték végső nyugalomra. A nép avatta szentté, már jóval az egyházi procedúra előtt. A gyógyulást, vigasztalást vágyó emberek, de még a vitában álló peres felek is óriási tömegben keresték fel sírját, a csodás gyógyulások híre pedig egyre csak terjedt. Egy idő után szokássá vált, hogy rendkívüli fontosságú pereket László oltáránál döntsenek el, de sokan ott is tettek esküt. III. Béla király sürgetésére III. Ce- lesztin pápa 1192-ben Lászlót a szentek sorába emelte. A „bátor László” közszájon forgó megnevezésből a katonák védőszentje lett, s „Szent László, segíts!” csatakiáltással, nevének oltalma alatt vonultak csatába a magyar seregek. A neves székesfehérvári püspök, Pro- hászka Ottokár így fogalmazott róla: „A magyar eszmény Lászlóban lett kereszténnyé és szentté... A kereszténység ezen túl már nemzeti életté, a keresztény király a nemzet hősévé lett.” Sík Sándor piarista tanár, irodalomtörténész azt vetette papírra róla: „Szinte állandóan a tenyerén hordja, kardja élén hordja az életét: minden pillanatban kész odadobni azt az Egyháznak, hazának, egyeseknek - mindennek és mindenkinek, akikben, amiben azt a két szentséget látja testet ölteni, amelyért élt: a magyar ügyet és az Isten ügyét”. Gy. L. FOTÓ: KISS ALBERT
