Szekszárdi Vasárnap, 2014 (24. évfolyam, 1-46. szám)
2014-02-02 / 3. szám
2014. február 2. , SZEKSZÁRDI YASARIAP 3 Boszorkányság? A nemrég mögöttünk hagyott karácsonyi ünnepkör egyik legérdekesebb időpontja december 13-a, Luca napja. A hiedelem szerint ezen a napon különösen a boszorkányok rontása ellen kell védekezni. Számos népszokás alakult ki, ezek közül az egyik a Luca-szék készítése, amelyet ezen a napon kell elkezdeni. A szék 13 napig készül úgy, hogy minden nap csupán egy-egy műveletet lehet rajta elvégezni. Innen ered az a mondás is, hogy „lassan készül, mint a Luca széke”. Ez jutott eszembe a minap a Pécs felé autózva, a 6-os és 65-ös számú utak kereszteződését elhagyva. A csak „siófoki elágazóként” emlegetett csomópont a Szekszárd környéki közúti közlekedés egyik neuralgikus pontja. A szakemberek szóhasználatában: baleseti gócpont. A sokáig csak elsőbbségadás kötelező tábla által „védett” kereszteződésben megannyi karambol történt az elmúlt évtized(ek)ben. Csak 2003 és 2007 között 20 személyi sérüléssel járó balesetet regisztráltak, sajnos ezek közül kettő halálos kimenetelű volt. Éppen tíz évvel ezelőtt határozták el a Magyar Közút szakemberei, hogy biztonságosabbá teszik a csomópontot: módosították az útburkolati jeleket, 70 km/órás sebességkorlátozást vezettek be, és az elsőbbségadás kötelező táblát stoptáblára cserélték. A változtatások azonban csak részben váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, s amikor öt éve, 2009 januárjában újabb halálos kimenetelű karambol történt, újra felerősödtek a körforgalom megépítését sürgető hangok. Szakács Béla, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. projektiroda vezetője sebtében meg is ígérte, hogy legkésőbb 2010-ben átadják az új csomópontot, mert „a súlyos balesetek magas száma miatt égetővé vált a változtatás...” Tudom jól, a balesetekért nem a szakemberek, hanem mi, autósok vagyunk a felelősek. Az elsőbbségadás figyelmen kívül hagyása, a rosszul megválasztott sebesség, a hibásan felmért távolság... Mégis, egy körforgalmi csomópont megépítése sokat javíthat a statisztikán, s ezért nem is kell messze menni-autózni: a korábban ugyancsak gócpontnak számító „Delta” átalakításával megszűntek a súlyos balesetek. Boszorkányság? F. L Hatékonyabb munkát vár a polgármester A hóhelyzettel kapcsolatban tartott sajtó- tájékoztatót Horváth István január 29-én a polgármesteri hivatalban. Elhangzott: az elvégzett munkálatokkal kapcsolatban a városvezetés korábban elégedettebb volt, mint az idén, a hatékonyságot éppen ezért növelni kell a következő napokban mind az Alisca Terra, mind pedig a közmunkások részéről. Hóeltakarításra Szekszárdon 16 gépjármű áll rendelkezésre, amelyek csütörtök óta napi kétszer 12 órában 1200 km-t tettek már meg és közel 310 tonna szóróanyagot jutattak ki városszerte. A polgár- mester megjegyezte: a hókotrók péntek délutántól jelentek meg a város utcáin, a géppark jól felszerelt és hatékony az utak takarításában, egyetlen út sem járhatatHóhányók Úgy magunk között szólva mi, magyarok nem vagyunk valami nagy hóhányók, mármint a szó eredeti értelmében. Akkor, amikora pelyhesből hirtelen lesz rendesen... Meg is fogadom az ilyenkor szokásos intelmeket: mindenhová gyalogosan megyek, és csak ha muszáj. Bízva abban, hogy mihelyt a hó a tíz centi magasságot eléri, a lakás- és háztulajdonosok ott kotoncolnak lapátjaikkal a járdán előttem, mögöttem, körülöttem... Ahogy egyébként az a mostaninál jóval nagyobb és tartósabb havazások idején régebben dívott. lan Szekszárdon. Hiányosságot Horváth István inkább a járdák takarítása terén vélelmezett, amelyek tisztításán péntek óta hetven ember dolgozik; negyven fő az Alisca Terra munkatársa, a többiek a város foglalkoztatásában alkalmazott közmunkások A polgármester kijelentette: legkésőbb vasárnapig elvárja a város- vezetés, hogy járható és síkosságmentes legyen a város összes útja. A városban 250 db sószóró anyagot tartalmazó edényt helyeztek ki, amely mennyiséget szerdai nappal még 25 edénnyel bővítették.- Senkit sem hagyunk magára - szögezte le Horváth, hozzátéve: ha bárki segítségre szoruló nyugdíjasokról tud a városban, jelentse a polgármesteri hivatalban. Kitért ugyanakkor arra is, a város ► • • ••• • • • _• • • • _• * » « « i A város főutcáján csoszogok, éppen három órája esik a hó. Csak elvétve kerülgetek néhány kötelességtudattól átha- tottan lapátolgató portatulajdonost, aki komolyan veszi a járható járda - amúgy önkormányzati rendeletbe foglalt - kritériumait. Akad ilyen is. Rendszerint még bírás, már hetvenkedő idősebb bá- csikák, nénikék... Működik a régi reflex, a beidegződés. Hólapát mellett -a gyors lefagyást megakadályozandó - vaslapát is a kezükben, sőt, a söprű is előkerül, mert az esztétikumra is adnak. Tíz-tizenöt méter letisztítva így maga a Kánaán, de aztán... Megint a járhatóság és aj árhatatlanság határmezsgyéjére fészeremé, hogy az üzletek tulajdonosai is részt vegyenek a síkosságmentesítésben. A polgármester egy 24 órán keresztül hívható telefonszámra is felhívta a figyelmet (06 80/620 456), amelyen keresztül a lakosság tájékoztathatja a polgármesteri hivatalt, segítséget kérhet a hó- és síkos• * ,»J> •JJ-ILg• JL*JLtJjUL,* Ä • •• • • • nfnitiiitnfiiin*ii vedek. Legfőképpen a bezárt, nem lakott házak előtt, de a közintézmények előtti hosszabb szakaszon is elég demoralizáló a helyzet: a portások, udvarosok egysze- mélyben esélytelenek... Jó óra elteltével visszafelé indulok. Még mindig senki sehol a kritikus területeken. A boltosok némelyike persze kutyafuttában időként eldobja a bejárata előtt a széltől már 30 centis kupacokban gyűlő havat, de ettől a helyzet alapvetően nem változik. Addig, amíg Tél Tábornok fel nem adja 2014-es első támadását. De szerencsére feladja. Mikor e sorokat írom, már vagy 72 órája nem esik. ságmentesítést illetően. A tájékoztatón Horváth István azt is közölte, a Szekszárdon terjengő hírekkel ellentétben nem baleset, hanem műszaki probléma okozta a hétvégén történteket a jégpályán, amelyet február 5-től újra fedetten használhatnak a szekszárdiak. Gy. L. '' * * * * • •••••••• • Újra gyalogosan tervezem megtenni a központig terjedő cirka másfél kilométert, de a háborította jégbordás járdaszakaszok között éviekéivé párszáz méter után föladom, visszafordulok. S közben azon morfondírozok, hogy régen, amikor méteres havak köszöntek be minden télen több-kevesebb rendszerességgel, miért is nem volt gond egy faluban és egy kisvárosban eljutni az egyik helyről a másikba... A válasz cseppet sem akadémikus: mindenki tette a dolgát a saját, s ha a szükség úgy hozta, mások portája előtt! B. Gy.
